31.Fejezet

                                                  Vavra Bence 

Nem gondoltam semmire, az ideg szinte elvette az eszemet. Nem tudtam a számomra legtökéletesebb lányt, más mellett elképzelni..A magas, barna hajú srác, a földön csiklandozta, belül már teljesen összetörtem és nem bírtam uralkodni magamon.
 A mellettem álló Olivérre néztem ki szintén Mercédeszt nézte, aztán elmosolyodott.
- Milyen boldog..
- És nélkülem..- hajtottam le a fejem és ekkor rádöbbentem, felesleges volt ide utaznom.- Induljunk haza.
- Már? Ennyi? Befejezted? Feladod? Hol van a never give up, szlogen?- halmozott el kérdésekkel a szöszi barátom. Nem is tudtam, hogy magyarázzam el neki..Csak elindultam az autó felé megvártam még beül majd elhajtottunk. Sokat agyaltam, hová menjünk végül beadtam a derekam a gonosz oldalamnak. Úgy éreztem, végre nekem is jár ezek után egy kis szabadság úgy, mint az összes többi velem egykorú férfinak. Barátnőm ezúttal már nincs, szabad vagyok.
- Akkor most bulizunk?
- Igen! Menjünk!- mosolyogtam Olivérre majd bementünk a szórakozó helyre.
  Milliónyi lány és fiú táncolt, ült, ivott vagy a kisebbik része már részegen barangolt. A lányok nagy része csinos, aranyos és kívánatos volt. Sokan megfigyeltek, talán csak a hírnevem miatt, de ez nem számít. Olivér szólt, hogy ő megy és kér inni. Én addig leültem a sarokban lévő kanapéra és néztem a bulizókat. Tudtam, hogy el kell magam engednem és nem Mercédeszre gondolnom.
   Láttam, ahogyan egy rózsaszín miniruhás lány mellém totyog a tűsarkújában. Még magánál volt. Nem az ital, hanem a parfüm érződött rajta, mely kellemes volt. Leült mellém, két centi távolságot sem hagyva. Elmosolyodtam amikor rám nézett és barna haját oldalra csapta.  Hosszan figyeltük egymást, rádöbbentem, hogy ez a lány valami elképesztő gyönyörű. Barna nagy szemei, rózsaszín ajkak, tökéletes bőr, egy nagyon kevés smink és mégis elbűvölő..
- Mi a neved?
- Emma..- vigyorgott.- Te pedig Vavra Bence.
- Igen, igen..Ismertség..- sóhajtottam, kicsit szokatlan, hogy mindenki ismer..De tényleg, minden helyen felismernek..Ebben az a jó, hogy nem kell magyaráznom ki vagyok..Viszont a hírnévvel járó gondok azok zavarók..Mondjuk, még nem tapasztaltam annyira..
- Azért jó neked..Mindenhol felismernek..Mindenki szeret..- mosolygott, mire a szívem sajogni kezdett. Az utolsó mondatra eszembe jutott Mercédesz, kit nem rég még láttam, de tudom, hogy nem lehet velem mert nem akar továbbá engem..El kell felejtenem.
   Egy kénszer mosolyt varázsoltam arcomra majd megpillantottam mosolygós arcát Olivérnek. Épp az italokat hozta. Csak kettőt, de meglepő módon letette mindkét Viskit az asztalra..
- Igyátok. Én majd jövök!- intett le, s el is ment.
- Egészségedre!- adtam az italt Emma kezébe aztán lassan lekortyolgattuk mindketten. Nem volt egyikünk sem becsiccsentve, mégis elkapott a kísértés mikor Emma felállt és lehajolt a fülbevalójáért amit elejtett...Formás feneke, csinos teste, aranyos mosolya az őrületig kergetett..Gerjedtem rá.
- Kicsit hangos a zene..- kiabáltam túl a számomra jelentéktelen zenét.
- Az..- ráncolta homlokát..
- Nem megyünk el a szemben lévő hotelbe?- kérdeztem, mire beleegyezően vállat húzott.

Ugyan foglalatunk hotelt, de olyan volt, mintha egy idegennel lettem volna összezárva. Semmi kedvem nem volt megérinteni vagy puszival behinteni testét. Ha megtudtam volna tenni, akkor sem tiszta szívből csinálta, volna, hisz a szívem egyik része még mindig Mercédesznél nyugszik és nem tudom őt elfelejteni mert szeretem teljes szívemből. Nehezen, tudom most már nélküle elképzelni a jövőt. Nincs mit tagadnom, ő a mindenem még mindig. Még akkor is ha más sráccal hancúrozik éppen.
  Emma leült mellém az ágy szélére, újra nem hagyva egy cseppnyi távolságot sem. Nem zavart, nem gondoltam hogy ő kezdeményezni szeretni..De mégis! Tenyerét combomra simította, tűrtem neki. Aztán mikor megcsókolta nyakam, nem bírtam! Ugyan már! Mercédesz is csinált már ilyet, de olyankor egészen mást éreztem. Felforrósodott egész testem, örömömben ugrálni tudtam volna, vágytam a folytatásra..Viszont most, semmi! Arra vágyom csak, hogy abbahagyja én pedig valahogy hazamenjek.
- Bence...- suttogta. Miért nem rázott ki jól esően a hideg? Miért nem érzem úgy, folytatnunk kell? Hogy lehet az, hogy olyan, mintha csak egy ismeretlen személy véletlen ért volna hozzám?
Azért, mert még mindig Mercédeszre vágyom..Az ő csókjaira, érintéseire, hangjára..Látványára..Ő kell nekem!!! Még is el kell felejtenem!

30. fejezet

Nagy Mercédesz

Remegve léptem fel a buszra. Bármennyire is vágytam arra, hogy itt maradjak, nem lehetett. Ennyi! Kész ! Vége! Benny a múlt, én meg a jövőben vagyok. Azt hiszem. Próbálom elvetni azt a gondolatot, hogy előremegyek a sofőrhöz, és megkérem, hogy állítsa meg meg a buszt, és fussak oda vissza hozzá.. de nem lehet. Nem lehet, mert a tudatalattim nem enged. Jobb lesz neked nélküle! Majd meglátod! Tudatalattim ezzel biztat, és talán igaza van. Mi lett volna akkor, hogy ha mellette maradok?  És ha az a Valéria bántja, vagy nem is tudom... Nem,még belegondolni sem szabad!  Ő boldog lehet, azzal a ... valamivel, én meg majd gyötrődöm lent Győrben. Szuper tervek, és megvalósítani is egyszerű.
A busz hirtelen megállt.
- Győri állomás. -jelenti be a mikrofonba, én pedig elképedve néztem magam elé, s kiszálltam a buszból.
Ilyen hamar? Mondjuk, ha azt vesszük mennyit gondolkodtam..
Egy kis vékonyka hangot hallottam meg a hátam mögül, s amikor megfordultam egy kis
srác ugrott a nyakamba. Össze vissza ölelgetett, s puszilt, annyira jó érzés volt.
- Merci néni! - visította a fülembe, amitől a hideg is kirázott, de jól esett.
- Szia Isti. Anyukád? - kérdeztem, bár nem kellett volna.
Anna elállta a napot, így Istit az ölembe vettem, aki a vállamra hajtotta kis fejét. Anna mosolyogva nézett ránk, majd átölelt, már amennyire csak tudott. Anna az unokatesóm. Mindig is nővéremként tekintettem rá, neki mondtam el mindent, ami nyomta a mellkasom. Olyan volt, mintha anyám lenne, sokszor törődött velem, talán neki köszönhetem azt, hogy befejeztem a sulit.
- Olyan jó téged boldognak látni! - mosolygott. Azt hiszem elfelejtettem mesélni neki az elműlt heteket. Na de most , majd mindent bepótolunk.
- Majd este. -jeleztem neki ezzel azt, hogy A látszat néha csal. 
Leraktam a két és fél éves Istit, majd megragadva a csomagom ,elindultunk Anna autója felé. Beraktam mindent a csomagtartóba, majd beültem előre. Anna ült mellém, Isti pedig hátul ült le. Az autóban épp a City rádió szólt, ahol a studióba négy srác érkezett, nekem legnagyobb örömömre. Több kérdés is elhangzott, amiket figyelmen kívül hagytam. Arcomon látszódhatott a szenvedés, és már könnyek is gyűltek a szemeimbe. Miért vagyok ennyire érzelmes? Ez nem én vagyok.. Mi van velem?
- És srácok, hogy álltok a szerelemmel? Majdnem mindenki boldog párkapcsolatban él, viszont Benny, rólad nem tudni semmit. Veled mi van ? - a studiós hangja belemászott a fülembe, és majd megőrültem.
-  Hát az én kapcsolatom bonyolult. -  Benny hangja halk, meggyötört, és éreztem , hogy minden szót nehezen ejt ki. Mellkasom összeszorult, és egy nagyon kicsin múlt, hogy el ne bőgjem magam.
- Ezt úgy érted, hogy jelen is közeli kapcsolatban állsz valakivel? 
 - Közelinek sajnos már nem mondható, ugyanis ... - itt már elegem volt.
A rádiót nagy dühösen kinyomtam. Anna tekintete rajtam volt, nem tudtam mit mondani.
- Nem akarom ezt hallgatni. Unalmas. - improvizáltam. Még hogy unalmas? Mercédesz  te sem gondolod komolyan? 

Az autó megállt, majd mindhárman kiszálltunk. A csomagtartóból kivettem a cuccaimat, majd felvittem a lépcsőn. Anna a kulccsal bajlódott, én pedig türelmesen vártam.  Miután kinyitotta az ajtót, beljebb tessékelt.
- Isti, mutasd meg Merci néninek a szobáját.
Istinek ennyi  sem kellett, megfogta a kezem, s felfelé kezdett húzni az emeletre. Még időben megfogtam a bőröndöm , így azt is húztam magam után. A lépcsősor kicsit hosszú volt, de sikeresen kibírtam, hogy el ne essek. Az újdonsúlt szobám elé érve megtorpantam. Isti kicsi keze az én ujjaimra tapadtak, s szorítani kezdték. Vajon akarom én ezt? Egy határozott lépéssel bementünk a szobába. Lila falak, valamint fekete bútorok. Csodaszép volt. Azt hiszem, Anna túlságosan is ismer. Bőröndömet ledobtam az egyik sarokra, majd elengedve magam beleestem az ágyba.  Isti felült mellém, majd ráhajtotta fejét a mellkasomra.
- Olyan ló, hogy itt vagy! - motyogta, majd hüvelyk ujját a szájába nyomta.
Fejen pusziltam, majd a mennyezetre meredtem. Sosem gondoltam volna, hogy ide jutok.
Pár hete még Benny mellett feküdtem, s azt kívántam, hogy az a pillanat örökké tartson. Erre fel, most itt vagyok Benny-től messze, egy győri házban, azt hiszem új életet kezdve. Félek. Nem akartam elvesziíteni, erre fel néhány órája megtettem. Elutasítottam, pedig ő akarta, hogy maradjak. Néha nem értem saját magamat. Talán így lesz a legjobb. Nélküle. Egyedül...
- Vacsora! - Anna hangja zökkentett ki a nagy gondolkodásból.
Felpróbáltam állni, viszont Isti a mellkasomon aludt. Annyira édes volt, és nem volt szívem felébreszteni. Fejét levettem mellkasomról, majd egy takarval betakartam a hátát, hogy ne fázzon. Halkan csuktam be az ajtót, hogy még véletlenül se keljen fel, majd lementem. Anna a konyhában sürgött - forgott, s mikor meglátta, hogy egyedül jöttem le, kérdőn nézett rám.
- Elaludt. -mosolyogtam, majd helyet foglaltam.
- Oké. Szóval, vacsora után, tudod hogy vallatóra mész. - vonta fel szemöldökét, majd elém rakta a vacsorát. Szalmakrumpli... Néha örülök, hogy az unokatesóm.. Jól főz, és általában én vagyok a tesztalany. Ez esetben sütött, és nagyon jól néz ki...
- Anna, el nem felejtem. - nevettem fel, majd hozzáfogtam  a vacsorám elfogyasztásához.
Leültünk a nappaliban lévő kanapéra, s beraktuk a Levelek , Júliától  című filmet, majd elkezdtem mesélni Annának. A táncpróbától egészen a ma délelőtt történt dolgokig. Arca döbbent volt, s meglepődött.
- Nos, Merci, ez a srác fülig szerelmes beléd. És ezt te is tudod. És te is szereted. Sőt, ezt is tudod. Látszik azon, ahogy mesélsz róla, és ahogy felcsillan a szemed  ahányszor csak kiejttük azt a nevet, hogy Benny. Csak, néha jobb szenvedni, mint boldogan élni. Tudom, bolt már ilyenhez részem. De ne csüggedj. Jön majd egy olyan gyerek, aki tényleg szeret, és nem dob el, valami cafka miatt. Még ha fenyegetik is. Vagyis, tudom, hogy hha e jól értelmeztem-e az elmondottakat. De mindegy is. Szeretném, hogy ha új életet kezdenél, boldogan!

A következő két hét zsúfolt volt. Belejöttem a munkába, és sokkal jobban összehaverkodtam Anna tesójával, azaz az unokatesómmal Botival. Nagyon jóba lettem vele, ami azt illeti. Sok időt töltök vele, ami azt illeti, olyan nekem mint Krisztián. Vagyis hasonló. Már magam sem tudom, hogy mi hogy vagyunk K.-val. Annyit tudok, hogy olyan Botival a kapcsolatom, mint K.-val régen. Sokat ölelget, puszilgat, ami félreérthető is lehet, de nem izgat. Örülök, hogy ilyen jó rokonaim vannak. Ma elmentünk a parkba Istivel és Botival. Sokat hülyültünk, és olyan jó érzés volt a kis sráccal játszani.. Fogalmam nincs, de új érzelmek törtek fel bennem, ami furcsa módon jólesnek. Még magam sem tudom, mi ez az érzés, de remélem hamarosan kiderül...

Vavra Bence
Két hete, Két hete vagyok "másnapos" . A srácok tanakodnak, hogy vajon mi bajom lehet, de sehogy sem jönnek rá. Nem bírom! Egyszerűen nem bírom nélküle. Megöl az ideg, ha arra gondolok, hogy más karjában alszik, vagy ha csupán más hozzáér.
Elég volt! Le kell mennem hozzá! Nem érdekel ki mit mond. De nem mehetek egyedül. Olivér. Fogalmam sincs, hogy miért de azt hiszem , hogy Olivér el tudna vinni, és tudom, hogy tudna segíteni nekem, ha valami történne. Leállítana, vagy ehhez hasonló.
- Hé Oli, - nyitottam be a szobájába. Épp tévézett. - Utazunk!
- Hova? -szemei elkerekedtek.
- Győrbe. -hangom határozott volt.
- Minek?
- Majd meglátod. Ne kérdezősködj, mert unom a sok kérdéseket. Gyere.

Hamar Győrbe értünk. Nos , itt vagyok Győrben, és fogalmam sincs ,  hogy hol keressük. Bence, te észlény. Az autóval leparkoltunk egy park mellé, ahova bementünk. Napszemüveg volt rajtunk, és egy fullcap. Remélhetőleg senki sem ismer meg.
Már a park felénél lehettünk, amikor ismerős hangokat hallottam. Egyből megismertem a hang tulajdonosát, így meglapultam az egyik bokornál. A bozót másik felén egy füves rét volt, ahol Merci, egy srác, valamint egy  három év körüli kis srác játszott. Boldog volt.
- Vigyázat! - ordítja el az idősebbik srác, majd egy vízi  puskával priccolni kezdte Mercit és a kisfiút.
- Ne, Boti, kérlek! Megadom magam! -röhögött. Boti ekkor ráugrott, majd csikizni kezdte.
Kezem automatikusan ökölbe szorult. Boldog.. Nélkülem... Élhetek én ezután?

29.Fejezet

                                                          Nagy Mercédesz 

     Egy hónap telt el azóta, hogy munkába álltam. Nagyon büszke vagyok magamra, mivel szereztem annyi pénzt, hogy egy új albérletbe költözzek..Szerencsére a munka sem olyan megterhelő, szeretem is csinálni hisz annyi a dolgom, hogy kiszolgáljam a vendégeket. 

  A ház amelyikbe befogok költözni, egy hatalmas hely. Egyszer láttam még - természetesen belülről, kívülről sokkal többször- és valami szenzációs! Nyolc szoba van benne, ami azt jelenti, hogy ha én is beköltözök kapok egyet így marad két üres szoba. Az alábbi ötben lakók vannak, kik velem egykorúak és furcsa mód..kedvelem őket. 

- Mercédesz..Bence azt szeretné, hogy..- hallottam meg magam mögött Krisztián hangját. Néhány napja nála és Anitánál alszok, mert barátnőm elutazott..Nyaral, a kis szerencsés. 

- Nem, nem és nem!- fordultam felé, abba hagytam a bőröndbe pakolást.- Nem érdekel mit szeretne, mire vágyik, hol van, mit csinál..Befejeztem vele, nekem nincsen rá szükségem, felejtsen el ő is! Nincs miért vele legyek! Undorodom magamtól és tőle is, amiért úgy megfektetett, hogy részeg voltam..! Egy életre elfelejtem, ha még most nem is sikerült, majd menni fog és együtt lehet azzal az idióta Valériával..- nem lettem nyugodtabb, hogy mondtam néhány be nem teljesített dolgot.Rossz volt belegondolni, hogy az a fiú akit szeretek és még mindig mindent odaadnék érte, kiért mindent félre dobnék..Az egy elmebeteg nővel legyen..De Bence a múlté én pedig új életbe kezdtem. A házamat ott hagytam neki, nem költözök oda vissza azt pedig a srácok nem érdemlik meg, hogy az utcára lökjem őket..Így nem kell Bencével találkoznom, csak annyit amennyit a próbákon leszek..Az meg édes kevés. 

- Oké Mercédesz..Csak..- nem hagytam, hogy folytassa..

- Nincs semmi "csak"! Nem érdekel már! - cipzároztam be a bőröndöt.- Gyertek, öleljetek meg és én megyek is!- nyújtottam karom Anita felé, ki átölelt és a fülembe súgta: "Látogass meg mindig" csak bólintottam neki és Krisztiánhoz léptem, ki a szemeimbe nézett majd erősen magához ölelt..Ez még jobban esett, mint az Anita ölelése..Puha, nagy tenyerével hátam simogatta és egy nagy levegő vétel után megszólalt.

- Nagyon vigyázz magadra, Mercédesz. Mi mindig is szeretni fogunk, soha érted, soha!- tolt el kicsit magától, hogy szemeimbe nézhessen, Anita pedig intett, hogy ő bemegy a munka helyére dolgozni..Visszaintettem. - Ne csinálj semmi hülyeséget..- tekintete fürkészte az enyémet, karjai megnyugtatóan öleltek..Még szemeiben gyönyörködtem ő ajkait az enyémeknek nyomta, oly gyengéden és figyelmesen, hogy majd nem összeestem tettére. Nem gondoltam semmi rosszra, csak visszacsókoltam és hagytam a csábításnak. Engedtem, hogy tenyerét levezesse egy pillanatra a fenekemre...Hosszan csókolt, ami nagyon jól esett, az önuralmam elvesztettem, de szerencsére időben észhez tértem..Az isten szerelmére Mercédesz! Ő a legjobb barátod, a kísértés túl nagy..
 - Krisztián..- sóhajtottam míg elhúzódtam tőle, nem érintettem meg őt, viszont ő még mindig derekam fogta.- Ezt nem lehet..Ez volt az első és utolsó ilyen tetted, oké?- próbáltam finom lenni. Mégis csak egy nagyon jó barátomról van szó. Krisztián fájdalommal a szemébe figyelt ahogyan magyarázok. Látszott szemeiről, hogy megbánta: Mert én nem engedem. Szomorú: Mert ő akarta.
- De..- próbált megszólalni, de elsőnek nem ment neki a fájdalom miatt.- Én szeretlek..Érted? Amióta barátok vagyunk..Anitának sose mondtam, mert nem akartam megbántani őt, de ez az érzés csak erősödött bennem és most jött ki ennyi év után..- egy szuszra elmondta az egészet. Döbbentő volt ez a dolog, sosem gondoltam volna.
- Nem..! Szeresd csak az Anitát, én a barátod vagyok..- ebben még én sem voltam biztos..Lehet, hogy én is többet érzek? Nem, nem lehet..
- Mercédesz, én nem tudom őt úgy szeretni, mint téged.- közelebb húzott magához, kicsit fel kellett emelnem a fejem, hogy szemeibe nézhessek..Krisztián magas..- Nekem te vagy a mindenem..Nem akarom, hogy Győrbe menj..Azt akarom, hogy élj velem..A közelemben..Rossz volt még Londonban voltam, nélküled! Minden este veled álmodtam, számtalanszor eszembe jutottál.- fura volt és megható.- Teljes szívemből szeretlek..Érted? Szeretlek!!- könnyek gyűltek szemeiben, nem bírtam így ránézni..
- Én is szeretlek..- ez hiba volt.- De, mint egy barátot..- javítottam ki hibám.- Azt hiszem..én megyek.- megfordultam majd a bőröndöt magam után húzva, elindultam. Éreztem, hogy Krisztián engem figyel..Még mindig. Az ajtóban megálltam, de nem fordultam felé. Azon gondolkodtam, Győrben új életet kezdek és itt Pesten mindenki boldog lesz nélkülem: Krisztián Anitával, a nyápic lányok a tánc csoportból és..Bence is.
- Sajnálom..- ez volt az utolsó szavam és kiléptem az ajtón..
 

                                                           Vavra Bence 

 Tudtam, hogy Mercédesz a negyed négyes busszal fog elindulni, azt is tudtam, hogy mit mondott reggel Anitának..Viszont azaz igazság, hogy nem hiszek neki. Tudom, hogy szeret..Amikor részeg volt igazat mondott, sosem felejtem el azokat a szavakat..Soha! 

  Gyalog a busz megállóba indultam, nagyon sok mindenen gondolkodtam míg sétáltam..Mit fogok neki mondani? Hogy bírjam maradásra? Ez a két kérdés majd megőrjített, sokszor beszéltem már vele ilyesmiről, de ez most sokkal keményebb volt..Itt fog eldűlni, marad e vagy sem..

   A szívem egyre hevesebben kezdett verni, mikor megpillantottam őt. Állt, a bőröndöt maga mellé állította és nyomkodta az okos telefonját. A hajába néha-néha belekapott a szél..Olyan csodálatosan nézett ki. Egy lila "I love you"-s pólót viselt és egy fekete rövidnadrágot..Így nyár elején már nem viselt sapkát.

- Mercédesz..- álltam mögé, mire megfordult. Szemei csillogtak én pedig kis híján sokkot kaptam.- Szeretlek téged nagyon, ne menj el..Nem hagyhatsz itt mindent, szükségem van rád..- mondtam a már jól betanult szövegem...Másnak nyálas, nekem viszont szívből szólóak..Mozdulatlanul állt előttem, mint aki megdermedt..Talán a látványtól, hisz sokáig nem kerestem..Vagyis kerestem, csak ő mindig visszautasított én pedig beleuntam, de az emlékes gyötört és a hiányát erősen éreztem..Ezt ő úgyse értené meg.
- Bence..- köszörülte meg hangját.- Minek..- nem hagytam, hogy befejezze.
-Minek jöttem?- bólintott könnyes szemekkel.- Szeretlek, Ne menj el! Nélküled minden más lesz..Szeretlek Mercédesz..Érted?- húztam magamhoz.- Te vagy az én mindenem!
   Mercédesz sírni kezdett..A szívem majd megszakadt, viszont boldogabb voltam mikor átölelt és megcsókolt. Már úgy hiányoztak puha ajkai, melyek most szárazak voltak..Egy pillanatra elvált ajkaimtól, a szemembe nézett majd újra megcsókolt..Ő az, kit idáig a sok rajongó mellett hiányoltam..
- Elmész?- néztem íriszeibe.
- Nem..
- Köszönöm..- suttogtam nyakába mire elmosolyodott majd elhúzódott tőlem majd a bőröndéért nyúlt..Kétségek közé kerültem..
- Nem maradok itt..Mennem kell..Győrben új életet kezdek, új munka hely, új környezet..Nélküled, Krisztián nélkül és az összes itteni nélkül..Lakjátok a házat a skacokkal..Üzenem nekik, hogy majd hívjanak..- s erre jött a busz mire felszállt és elment..Szomorúság tükröződött szemeiben..Elveszítettem őt, kire a legnagyobb szükségem van..Így nincs miért élnem..Kiért? Mercédesz elment, nincs tovább..Én pedig..Úgy érzem ideje meghalnom..Föld alá feküdnöm, mindenkitől távol, nyugalomban..

28. fejezet

Nagy Mercédesz

Szemeimet lassan nyitottam ki, s próbáltam feleveniteni a tegnap estét, de nem ment.. Vagyis.. Csak ezt ne! Miért? Miért? Túl.. túl részeg voltam. és és.. Nem azt nem akarom! Felemelkedtem Bence védelmező kezeiből, s a takaró alá néztem. Szóval tehát.. lefeküdtünk.. És részeg voltam. Oké... Gyorsan felugrottam, felkaptam magamra a ruhát, majd siettem vissza a szállásunkra, azaz Petrához. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felkaptam magamra egy alkalmas ruhát. 12-re egy állás interjúra megyek egy kisboltba. Miután átvettem a kiszemelt ruhát, fogat, arcot mostam, majd elintéztem a hajam, felvettem a cipőt, s elindultam a bolt felé. Óvatosan tipegtem a cipőbe, mely már nem is kicsit szorított. 20 perc múlva odaértem a kisbolthoz, majd bementem. A bolt nem is igazán ruhás bolt volt, hanem inkább egy ékszer bolt. Egy hatalmas sóhaj kíséretében odaléptem a recepcióhoz, ahol egy magas, vörös hajú lány állt. Egy mosolyt erőltettem arcomra, majd szólásra nyitottam volna a szám, de ő megelőzött.

-Te biztos Mercédesz vagy.  Menj csak itt tovább, és az utolsó ajtóhoz menj be. -mosolygott udvariasan, majd megindultam arra, amerre mutatta.

Jó pár ajtó sorakozott a folyosón, viszont én mentem egyenesen előre. Remegő testem jelezte, hogy féltem. Baromira féltem .Ez az első munkám a suli óta. Az ajtó előtt vártam egy picit, majd kopogtam. Egy " Szabad"-ot hallottam, majd félve, de lenyomtam a kilincset. Óvatosan léptem be az iroda helységbe, ahol egy férfi ült a forgószélen. Néhány másodperc múlva meg fordult. Fiatal,, barna haj, kissé borostás arc, kék szemek, valamint fehér ing, egy piros nyakkendő, és egy fekete zakó. Olyan tipikus főnök alkat, csak fiatalban.

-Foglalj helyet.-biccentett a szék felé. Óvatosan leültem a székre, majd vártam, hogy hozzákezdjen. - Nos, szerencséd van, mert ide nem kell egyetem. Csak türelem, alaposság és megbízhatóság. Ha ez megvan, akkor garantált hogy maradhatsz. -olvasgatta a kis önéletrajzomat, valamint az adataimat. - Nos, Mercédesz. Azt hiszem meggyőztél!-szavaira szemem felcsillant. - Viszont nem tudom, hogy ha-e szeretnél járni egyetemre. Ebben az esetben olyan munka időt kapsz, viszont olyan fizetésemelést is.

-Még nem járok egyetemre. Bár, nem is tudom, hogy ha-e  fogok. -mosolyogtam.
-Rendben. És mikor tudnál kezdeni? Holnap?
-Uhm.. igen. Holnap természetesen tudok.
-Rendben. Akkor holnap?
-Akkor holnap!-s kezét nyújtotta felém, melyet el is fogadtam.

Egy hatalmas nagy mosollyal az arcomon, kimentem a helységből. Elköszöntem a vörös hajú lánytól, majd egyenesen haza mentem. Ledobtam magamról a göncöket, majd felvettem egy kényelmes ruhát. Az órára pillantottam, amely 14 órát mutatott. Felkaptam telefonom, valamint egy kis táskát, benne a szükséges holmikkal, s elindultam a belvárosra, azon belül is egy kis kávézóba. Ha jól tudom most kell végezzen...
Az ajtó mellett vártam, hogy kijöjjön. Mikor ki lépett, hátulról eltakartam a szemét, persze ő nem tudta, hogy én voltam.

-Mercédesz?-ez volt a második találata. Az első, akit kérdezett az Krisztián volt...Kezem levettem szeméről, mire ő felém fordult.

Első pillanatban kissé furán nézett, de a másodikban szorosan magához ölelt. Annyira hiányzott már. Nem is tudom, hogy miért mentem el. Jó, persze, mert ki voltam akadva, s kissé magamba is fordultam, s nem akartam, hogy úgy lássanak, de akkor is.

-Annyira hiányoztál. Sose tűnj el többet!-suttogta fülembe.
-Nem fogok! Megígérem!
Kissé eltávolodott tőlem, majd szipogott egyet,s  letörölte szemeiről a könnyet.
-De ma nem sírni kell. Gyere.! Csinálunk egy csajos napot!-ragadta meg kezem, majd maga után húzott.

Meg sem álltunk, csak az én házam  előtt. Pontosabban a volt házam előtt. A kulccsal kinyitotta az ajtót, majd beléptünk. A ház kongott az ürességtől. Látszólag. Bár az, hogy itthon vannak kétséges, hisz készül az új daluk, szóval most a próbaperemben lehetnek.

Elrugaszkodtam, majd ráugrottam a kanapéra. Belegondoltam, hogy mióta is nem feküdtem ezen... még belegondolni is rossz. Hetek óta. Majdhogynem egy hónapja. Egy hónapja, hogy nem élek velük együtt. Hogy bírhatják? Szerintem sehogy. Így is idióták, s amikor itt voltam velük, akkor is hülyék voltak. Hát akkor, ha nem voltam velük.
-Egy kis jég krémet?-mutatott a dobozra, majd leült mellém, s adott egy kiskanalat.
-Ez kérdésnek szántad?-nevettem el magam, majd a kanalammal vettem egy kevés jég rémet, majd a számba nyomtam.
-És, hogy meg vagy?
-Jól, vagyok, köszi. Most jöttem egy állás interjúról, ami elég jól sikerült.
-Gratulálok!-vett ki egy kanál jég krémet a dobozból.
-És te? Krisztián? Olyan rég voltam itthon!-arcomon a mosoly lekonyult, a "rég" szó után, hisz annyira hiányzott mindenki. Mindenki.. ha jobban bele gondolok, még Benny is.
-Én is jól megvagyok. Van egy új munkám, ahol is elég jól keresek. Krisztián is jól van, kikerült a kórházból, még lábadozik, bár ha az utcai császkálást pihenésnek lehetne venni...-nevette el magát, bár az arcán gond terheltség is látszott.
Ezután , semmi szó nélkül felállt, majd bekapcsolta a TV-t, s rákapcsolt a kedvenc adónkra, melyen a Castle cimű sorozat ment. Imádom ezt a filmet, talán mert Castle annyira idióta, hogy azon már csak röhögni lehet. Bár azt nem értem, hogy miért nem akarja megmondani Kate-nek, hogy szereti. Bár ilyenek a filmek, nem de?
Nagyjából két óra múlva csapódott az ajtó. A Vér, gyakorlatilag megfagyatott bennem, s mozogni sem tudtam. Lefagyva ültem barátnőm mellett, s vártam, ahogy a fiuk értelmetlen arc kifejezésükkel találjam szembe magam. Féltem. Vajon mit mondhatnak most? Egy óvatos lökettel felálltam, s el akartam menni, de már késő volt. Ya Ou-val találtam szembe magam, aki megállított, s nem engedte hogy elmenjek.
-Nocsak, nocsak, visszatértél, Mercédesz?-a gúnyos mosoly az arcán, leirthatatlan volt. Olyan tipikus Olivéres.
-El szeretnék menni, szóval ha lehetne..- pillantottam Ya Ou-ra, aki nemlegesen bólintott. -De, Ya Ou, el akarok menni!-nevettem el magam, bár fogalmam sincs, hogy miért.
-Hagyjátok. Ha menni akar, akkor menjen.
Hang irányába néztem, mire szemeim kikerekedtek. Egy tornacipő volt rajta, valamint egy farmer, s egy fehér póló. Szemeiből, s a tekintetéből azt szűrtem le, hogy nem szeretné, hogy elmenjek, de, nincs mit tenni, mivel a srácok nem tudhatják meg a tegnap estét. Várjunk csak?! A tegnap estét?  Hisz tegnap ő.. meg én.. És részeg voltam, és ő.. talán..
-Bence , te inkább meg se szólalj!-motyogtam az orrom alatt, s mellé álltam. Bármennyire is fel akartam pofozni, nem ment. Valami azt súgta, hogy nem járnák jól, ha felpofoznám.
Ekkor , egy éles fájdalom nyilallt fejembe, ami miatt összeestem. A világ kezdett elhagyni,s  egy képet láttam magam előtt..
Én voltam, és Benny, egy nagy franciaágyban. Ismerős a háló, valószínű , hogy itt lehettünk éjjel.
-Szerelmes vagyok beléd még mindig  - ez az én hangom volt. Oké.. részeg voltam, s bevallottam neki, mindent. Hát igen, valahogy csakis én lehetek az a barom, aki elárulja magát. Soha többet nem iszok!
- Ne sírj már..nem szeretlek így látni..Mindig te leszel az én szerelmem, tudod.. -ez pedig a Benny szájából hangzottak...
Szóval akkor most szeret?

27. fejezet

                                             Nagy Mercédesz 

        Soha nem csináltam ezt, de a szeszes ital csodákra képes.. Két tenyeremet férfiasságára vezettem a jobb kezemet lassan végig húztam rajta, majd bekaptam a tetejét mire Bence száját egy halk sóhaj hagyta el. Szép fokozatosan az egész férfiasságát számba vettem aztán felvettem egy olyan ütemet amiről úgy gondoltam hogy neki is jó, hisz nyögéseiből ítélve nagyon is élvezte amit csinálok. Két tenyeremmel finoman masszíroztam heréit még gyors ütemben kényeztettem őt számmal. 
- Mercédesz...- nyögte miközben csípőjét kicsit feljebb nyomta, kezét pedig hajamba vezette. Boldog voltam hogy ezeket az apró kis dolgokat én hozom ki belőle.- E..el fogok...- sóhajtozta, azonnal megértettem mit mond, de nem érdekelt mert pont ez volt a célom. Egyre gyorsabban tettem dolgomat, Bence nyögései betöltötték az egész kis szobát.
- Ahh..- lihegte, még időben kitudtam húzni férfiasságát számból így ondófolyadékja kezemre folyt. Visszamásztam mellé, fejemet mellkasára döntöttem kezemmel pedig simogattam. Nagyon fáradt voltam már, jól esett volna egy kis alvás..
- Isteni vagy..-súgta hajamba, hangjára mosoly invitálódott az arcomra. Épp megakartam neki köszönni mondatát, mikor kintről furcsa hangokat hallottam. 
Takarónkat magunkra húztam, hogy nehogy meglássa valaki. Tettem jól is jött mert a következő másodpercben nyílt a faajtó. Valéria alakja tűnt fel előttem, undort és félelmet éreztem. Bence elmosolyodott a nő láttán, meglepő tette volt ez számomra. 
- Jót szórakoztatok?- vigyorgott, folyton Bencén legeltetve szemeit.
- Igen! Mehetnél is, pápá!- intettem neki, gúnyosan felnevetett rajtam. Ha nem lettem volna becsiccsentve, akkor is kirugdostam volna, tehát erről már nem a pia tehet. 
- Mercédesz! Hagyd már békén!!- szólt rám durván Bence, mire kicsit megszeppentem. Itt már minden elsötétedett előttem, nem értettem már semmit. Nemrég még azt mondja isteni vagyok most meg ezt a csitrit védi? 
- Okés..szórakozzatok csak..Majd reggel még találkozunk Bence.- motyogta nyávogós hangján Valéria majd kiment. Elhajoltam Bence mellkasától a párnára, egy ujjal sem nyúltam továbbá hozzá.
- Mercédesz...Valériát még nem ismered...ha hagyom hogy szekáld akkor..
- Akkor mi? Nem dug veled többet? Vagy, eltilt tőlem? - részegség beszélt belőlem, de legalább megtudtam szólalni. Bence nemlegesen megrázta a fejét.

- Megfenyegetett. Ha rosszul bánok vele, megöl..Képes rá, Mercédesz! Tudom most úgy is makacs vagy mert részeg vagy, ezért voltál képes az előző akciódra is..Csak kérlek..értsd meg, hogy nem jó vele játszadozni..- okosított, szemeim kikerekedtek, teljes testemmel felé fordultam.

- Miért nem szólsz a rendőrségnek?

- Nem lehet..nincs bizonyítékom..

- De én nem akarom hogy végezzen veled, de azt se bírnám ha minden vágyát teljesítened kellene, mert azt se bírom ha..-elcsuklott hangom, szemeim könnybe lábadtak.- ha rád néz..Én szeretlek, érted? Szerelmes vagyok beléd még mindig..- valltam meg neki az igazat.. Sírtam, mint egy hisztis kis csaj, Bence pedig karjaival vigasztalt. Ezt a törődő Bencét szeretem, nagyon.

- Ne sírj már..nem szeretlek így látni..Mindig te leszel az én szerelmem, tudod..

26.Fejezet

                                                Nagy Mercédesz 

   Nincs mit tagadni, a szívverésem ezer fölött lehetett mikor Bence karjaiba landoltam. Alig akar elhinni hogy ő az, kinek védelmező karjaiba pottyantam. Egy halvány mosollyal arcán, kiigazította szememből azt az egy belelógó hajszálat majd nyomott egy puszit arcomra. Talpra állított én pedig szembe fordultam vele. Önuralmamat teljesen elveszítettem, csak ragyogó barna íriszeit csodáltam, melyek csak engem stíröltek. Kezeimmel átöleltem derekát, mire egy kis bátorságot nyerve ő is megtette ugyanezt velem, viszont az ő jobb keze azonnal elkalandozott. Elsőnek még lényegtelen helyekre, például fel a hátamig utána egyre lejjebb. Fenekemnél állt meg, gyengéden rámarkolt, de én ekkor már az egyre közeledő ajkaira figyeltem...nem voltam teljesen magamnál, ez látszhatott is, de jól esett amit tett. Arra gondoltam hogy a buliajtajában fogunk szeretkezni, így a gondolatra elnevettem magam ez által Bence ajaki nem dörzsölődhettek az enyémekkel. Kíváncsian nézett rám, vággyal teli arccal.

- Hát..izé..tudod..itt..- egy, egy szó jött ki torkomon, mert mindegyikbe belenevettem, de Bence még ekkor is türelmesen várta hogy kibökjem. Mielőtt megszólaltam volna, még végig húztam tenyeremet hátán, majd hogy kínozhassam a dudorodó nadrágjára markoltam, mire szemeit lehunyta egy sóhaj kíséretével és úgy élvezte még lágyan markolásztam azt. Mosolygást nem bírtam abba hagyni arcát látván, jól érzéssel töltött el hogy ezt hozom ki belőle. Egyszer csak mindennek vége szakadt, Keze már nem feküdt fenekemen sem a derekamon, szemvilága pedig újra megvolt. Ijedtem néztem felé, majd minden leesett amikor karjaiba kapott. Felvett, úgy hogy apró puszikat hagyott el a szám körül. Éreztem, ahogy visz valahová, de nem tudtam elfordulni Bence arca felől mert akkor nem éreztem volna ajkait arcomon.

- Hova viszel?- szólaltam meg, még én is éreztem a belőlem áradó pia szagot..Undorító volt, de úgy látszik Bencét nem zavarja.

- Oda ahol úgy megdughatlak, hogy nem bírsz majd felállni.- motyogta, mosollyal a száján..Kicsit fura volt ez a mondata hisz mindössze egyszer voltunk még "úgy" együtt, ő volt nekem az első és erre gondolom büszke is, de ilyen komoly és alpári mondatot még sohasem kaptam tőle. Mégis, mosolyogtam rajta..lehet hogy csak az ital hatása miatt, még mondata után jobban gerjedtem rá, ha magamnál lettem volna akkor tuti nem így végződnének a dolgok, de ez nem így van..

- Uhh..-kuncogtam.- Döngetni fogsz?-még én magam is elröhögtem mondatom. Bence egy kaján mosollyal arcán, biccentett, majd már csak arra lettem figyelmes hogy nyitódik valami ajtó én pedig landolok valami puhán. Nem mondhatom, hogy letett az ágyra, mert szó szerint lelökött. Kinyitottam a szemem, Bence egy faajtó bezárásával küszködött. A szoba egésze barnában pompázott, meglepő hogy franciaágyra pottyantam. Miután sikeresen zárra zárta az ajtót, gyors lépteket tett felém, az ágyra térdepelt és szétfeszítette két lában, így közé furakodva. Karjaival két oldalamon támaszkodott viszont úgy tűnt elvesztettem az én odaadóm, figyelmes Bencémet. Férfiassága néha érintkezett combom belső részével, már ezzel az őrületbe kergetett, viszont ajkai olyanok voltak, mint a vadállatok. Amint helyett kapott lábaim között, nekem esett puha ajkaival. Nem gyengélkedett, végignyalt alsó ajkamon majd olyan erősen ráharapott, hogy sikítani tudtam volna, de nem tettem. Harapására elnyíltak ajkaim, azonnal kihasználva ezt átdugta nyelvét és vad táncot járt onnantól a számban. Két kezemmel végig futottam oldalán, éreztem hogy nem sokáig bírom levegő nélkül így ezt tudtára szerettem volna adni ezért lágyan csípőjére szorítottam, de olyan volt, mintha meg se érezte volna. Más jellel kellett neki jeleznem, hogy majd megfulladok. Próbáltam feljebb emelkedni, viszont egy hirtelen, dühvel teli mozdulattal ezt is megakadályozta és feszülten visszanyomott az ágyra. Mind két próbálkozásom csődbe ment. Egyetlen egy esélyem volt még..kicsit összetett..Alsó ajkát beharaptam majd meg is húztam miközben kicsit feljebb nyomtam csípőm ezáltal kellő éppen merevedő férfiassága hozzám dörzsölődött..ez bejött.

- A kurva életbe, Mercédesz!- emelte fel hangját, amint elvált ajkaimtól vettem egy hatalmas nagy levegőt..nagyon levegő hiányom volt. Érdekesen viselkedett Bence, olyan volt mint aki csakis magával törődne..bár ez is történt..Elmosolyodott mikor rám nézett, majd nyakamhoz hajolt és szétszórtam végigcsókolta. Karomat egyre lejjebb vezettem, de mentem le addig ameddig ő odakint lement..Már nem toltam se le se fel csípőmet, viszont mégis összeérintkeztünk azon a helyen. Természetesen ez is Bencének volt köszönhető..Úgy éreztem, tovább kell lépnünk, megpróbáltam Bence pólója alá nyúlni, de ebben is megakadályozott..

- Neked elsőnek mást találtam ki..- súgta, majd felállt az ágyról. Érdeklődve néztem alakja után. Megállt az ágy előtt, kicsatolta nadrágövét majd minden egyes ruhadarabot leaggatott magáról, csak a fekete póló maradt rajta. Nem nagyon értettem mit szeretne, közelebb sétált de már nem tartotta meg az előző pozíciónkat. Befeküdt mellém, kérdően bámultam arcára, mire lenézett férfiasságára.- Használni fogod a kis szád..- motyogta mosolyogva, itt már leesett mit szeretne. Szinte a semmin mosolyogva lejjebb másztam, de nem másztam le az ágyról, csak magam alá húztam a lábaimat hogy kényelmesen elférjek. Két kezemmel megragadtam férfiasságát, nem igazán van az ilyenben tapasztalatom..mégis hogy lenne? Soha nem csináltam ezt, de a szeszes ital csodákra képes..

25. fejezet

Nagy Mercédesz

Két hét. Két teljes hét telt el azóta, hogy újra benne vagyok abban a bandában, amiben nem kéne legyek.  Két teljes hét óta nem láttam a családomat, sem a barátaimat. A cuccaimat is elhoztam Anitától, s felköltöztem Petrához. Hogy miért? Az egyszerű. Azért, mert máshol megtalálhat. És semmi kedvem nincs hozzá. Bármennyire is akarom, bármennyire is vágyom arra, hogy gyengéden magához húzzon, majd hasán pihenve elnyomjon az álom, nem lehet. Már nem bízom benne. Megmutatta azt, hogy ő nem csak az az édes srác, aki annyira tündérién tud rám nézni, és annyira édesen mosolyog, hogy az már fáj. Ő egy normális pasi, aki kihasználja  a szerelembe esett lányt, lefekteti őt, majd eldobja őt a francba.

-Min gondolkozol?-Petra hangja ébresztett fel gondolkodásomból. 

-Inkább kin.-húztam el számat. Még rá gondolni is rossz. Rossz azért, mert ha arra gondolok, hogy milyen jó is volt vele, az már fáj. 

-Értem. Még mindig azért a Bence gyerekért fáj a fejed?  Hagyd már békén őt a francba! Hülye volt, mert  eldobott!
-Talán. De ebben én is nagy szerepet játszottam.
-Hogy érted ezt?
-Úgy hogy nem kellett volna otthagynom.
-De ő csalt meg ember!-emelte fel a hangját, ami miatt meg is értem, hisz igaza volt. -Tudod mit? Menjünk el buliba.
-Nem rossz ötlet.
-Úgyis olyan vagy, mit egy nyúzott patkány, szóval megérdemled! -erre a kijelentésére nevetnem kellett.
Felállt mellőlem , majd elkezdte kidobálni a szekrényéből a ruhákat, közben pedig elismételte az "ez sem jó " -szavakat nagyjából hússzor, amikor megragadt egy ruhát, majd megragadta a kezem, felállított, elém tartotta, és a tükör elé állított.
-Tökéletes!-mondta elégedetten.
-De.. -húztam el a számat.
-Semmi de! Felveszed! Nem vitázok!
Nem tudtam más mit tenni, hisz Petrával értelmetlen veszekedni. Felkaptam magamra a ruhát, majd a fekete cipőt. Leültem a székbe, majd megkértem Petrát , hogy fonja be a hajam. Egy két virágos csatot is belehelyezett. A végeredmény csodás volt. De komolyan. Elsőnek érzem magam nőnek. És ez felemelő érzés.
-Csodaszép vagy. -jegyezte meg Petra.
-Pont mint te. Na de menjünk.
Elindultunk a szokásos helyre. Az úton csak röhögtünk. Látszólag én is örültem. De belül... ordítani tudtam volna.  Hogy miért? Az egyszerű. HIÁNYZIK! Minden egyes porcikája hiányzik. Minden érintése, minden mondata, minden egyes nap, amelyet vele töltöttem el. Hogy miért? Talán mert szeretem? Igen, még mindig szeretem, ehhez kétség sem fér hozzá. De valami azt súgja, hogy nem szabad ! Mert megint átver, becsap, megaláz. Talán igaza van.. Vagy talán mégsem?

Odaértünk a klubhoz. Elkérték a személyinket, amiket meg is mutattunk, majd bementünk a helyiségbe. Rendeltünk egy italt, majd el is fogyasztottuk azt.

Nagyjából 11 lehetett, és én nem voltam magamnál. Azt hiszem túl sokat ittam. Vagy csak egy icipicikével többet a kelleténél.

Végignéztem a tömegen,s egy bizonyos ponton megállt a szemem. Ő volt ott. Szívem a torkomban dobogott. Egy határozott mozdulattal elindultam felé.  Valaki nekem jött, és egy pillanatra levettem Benny-ről a tekintetem, és máris eltűnt. Hova tűnhetett? Ilyen hamar, nem tűnhet el senki. Lehet hogy kiment. Muszáj megkeresnem.

Az ajtó felé vettem az irányt, majd kimentem. A hideg szél csípni kezdte csupasz bőrömet. Érezni kezdtem az alkohol hatását. Testem szédülni kezdett, majd elvesztette önuralmát, és elestem..volna, viszont valaki kifogott. Keze gyengéden simult hasamhoz. Magához húzott, s el nem engedett. Gyengéden simultam testéhez.Valahogy biztonságban éreztem magam. Éreztem ahogy szív verése egyre gyorsabb. Tudtam hogy ki az.
De... nem! Nem tehetem, hogy a nyakába ugrom, s össze vissza csókolom. NEM! Hisz.. ő, utál...
-Mercédesz, jól vagy?-suttogta gyengéden fülembe.
Minden félelmem afelől, hogy utál, elillant, s már csak azt éreztem, hogy ő is szeret.
Egy apró puszit hintett nyakamra, amitől a pulzusom az egekbe szökött. Két hete. Két hete várok arra, hogy ezt tegye.. És most megkapom!

24. fejezet

                                                   Nagy Mercédesz

Egy férfi árnyékot láttam ami egyre közeledett. Nagyon féltem, de reménykedtem benne hogy Bence ránk talált és elvisz ezektől az őrültektől.
A sejtésem igaznak bizonyult. Tényleg Bence volt az. Mikor megláttam arcát, megdobbant a szívem. Akár mennyire is haragszom rá.. mégis szeretem.. Veszekedett a csajjal.. De ekkor hirtelen a lány letámadta, és megcsókolta.. B..Bence pedig engedett neki... 
Könnyeim végigfolytak arcomon. Egy hasító fájdalmat éreztem mellkasomban.. Szóval ez az, amikor valakinek összetörik a szíve? Azt hiszem igen. És talán a legrosszabb az, hogy a szemem láttára...

Pár perc múlva bejött a hölgyike.. Levette számról a kendőt, majd csípőre tette a kezét. 
-Tetszett?-kérdezte fülig érő vigyorral.
-Nagyon is!-szipogtam.-Hallod?! Nem érdekel mit csináltok. Engedj el , és soha többé nem látsz!
-Hmm oké. Biztos?-nézett rám mire bólintottam.
Eloldozta kezem, mai meg volt kötve .
-Menj utadra!-lökött meg egy kicsit.
-Szívest örömest!-mondtam ironikusan
A cuccaimat pillantottam  meg egyik sarokban. Felvettem, majd távoztam. A kis raktár helység szürke volt. Még egyszer utoljára rápillantottam, majd agyamban . Szakítottunk.. Vagyis... azt hiszem. De ez már végleges lehet... Nem tudok neki megbocsájtani. Bármennyire is akarok.. nem megy. Haza.. haza akarok menni, hozzá bújni, átölelni, és a fülébe súgni, hogy szeretlek.. De nem szabad. Mert nem tudok már rá úgy nézni...

Kopogtattam. Hogy miért kopogtatok a saját lakásomba? Fogalmam sincs.. Miért nem használom a saját kulcsomat? Ezt sem tudom..
-Mercédesz minden rendben?- Ya Ou nyitott ajtót. Mikor meglátta kinézetemet.... arca rémülté vált...
-Persze.. minden.. hol van?-motyogtam.
-Ki ?-csukta be az ajtót.
-Ki ki? Vajon ki a franc? Az a barom! - mondtam nagyon is durván..
-Szobátokba.
-A szobájában!-javítottam ki.- Elköltözöm. A ház maradhat a tietek , nem érdekel , de elköltözöm... És nem tudtok marasztalni..
-Biztos? -hangja reménykedő volt. Ránéztem. Bármennyire is azt akartam mondani, hogy " nem , vicceltem", nem tudtam.
-Jól csókolt? Élvezted? Láttam rajtad! -ennyit mondtam, majd felmentem a szobámba.. Szobánkba.. aha a VOLT  szobánkba.
Az a szoba, ahol annyi minden történt. Minden egyes kicsi tárgy egy emlék. Egy olyan emlék, amit sosem felejtek el. Sajnos. El akarok felejteni mindent. Mindent és mindenkit! Elvettem a személyes tárgyaimat, majd beledobtam őket egy táskába.
-Miért mész el?-csukta be maga után az ajtót.
-Még kérded? Bence .. miattad! Érted? Én szerettelek! Mindent megadtam neked! Igaz? Odaadtam magamat. Azt hittem, hogy te meg tudsz változtatni. Egy ideje nem vagyok önmagam.. De hála neked ez most meg fog változni! És ezt magadnak köszönd! -evvel félre löktem, majd kimentem.. volna , ha...
-Várj! Hogy érted azt , hogy szerettél? -nézett bele barna szemeimbe.
-Ahogy hallottad!-rántottam meg kezem, és most már tényleg elmentem..
A ház ajtót jól becsaptam, majd elindultam. Nem érdekelt, hogy hova csak el innen... A cuccaimmal egyenesen Anitához mentem. Leraktam hozzá a cuccaimat, majd irány a város. Bárhová, csak ne oda, ahol minden Bencére emlékeztet. Tudtam, hogy hova kell mennem. Régen én is ebbe a bandába tartoztam. Szégyenlem magam emiatt, de még csak 14 voltam....
A megszokott banda azon a helyen volt. Félve közelítettem meg őket.
-Sz.. sziasztok!- hangom elakadt. Mikor mindenki rám nézett, kirázott a hideg.
-Nocsak. Mercédesz hazatalált!-jött közelebb
-Mondhatni...-mosolyogtam.
-Történet?-kérdezte Petra... Megváltozott.. De ezt majd később.
-Hosszú, majd máskor.-legyintettem.
-Te bajod!
-Na mit kérsz? Cigi jó lesz? Az van nálam most csak!

23. Fejezet

 Sziasztok! 
Meghoztam a 23. fejezetet is, az igazat megmondva
én nem vagyok megelégedve a munkámmal, mert valahogy úgy érzem
hogy többre is képes lettem volna. Na mind egy, az a lényeg hogy megírtam,
/ha nem is lett a lehető legjobb, de kész/ és remélem lesz akinek tetszeni fog!
Jó olvasást!! 

                                          Nagy Mercédesz   

Kómásan ébredtem egy furgonban, nem volt ismerős a hely és a két ember sem aki előttem beszélgetett. Nem tudtam elképzelni hogy mi történt hisz Anitáékhoz akartam menni, mégis egy olyan helyen vagyok ahol még életemben soha se voltam. 

  - Ni csak! Felkeltél hercegnőcske?- egy szőke csaj közeledett felém, mély kivágású pólóban és mini szoknyában. El se tudtam képzelni hogy mi történik velem, vagy hogy mégis ki a fene ez a nő.

- Hol vagyok? Ki vagy te? És ő ki?- halmoztam el kérdésekkel a csajt aki feltűnően mosolygott.

- Hát kicsikém.- jött hozzám egyre közelebb majd lehajolt hozzám.- Egy nagy furgonban vagy mert sajnos itt fogsz rohadni még a drágalátos Bence, rá nem jön hogy én kellek neki. Én Valéria vagyok egyébként.

- Hogy a rák a gyomrod!!-emeltem fel a hangom mert nem bírtam tovább. Egyszer sok volt amit mondott. - Bence hol van? Vele is tettél valamit?- húztam magamhoz közelebb pólójánál fogva mire arcomba nevetett.

- Nyugi már, kis csitri! - próbálta magát elrángatni tőlem, de én erősen szorítottam mert nem kaptam választ.- Bencének kizárólag csak is jót szeretnék okozni, de ha így nem érted akkor mondom hogy szó szerint mit akarok vele csinálni...-kiakarta mondani de nem volt rá szükség mert egy pofonnal mindent lerendeztem.

- Felejtsd el!!- vártam hogy vissza forduljon felém majd folytattam.- soha!! érted soha! Bencéről letehetsz mert neki egy ilyen...mit is mondja...ribanc, nem kell! Ő engem szeret, csakis engem ebben holt biztos vagyok!!- Szinte ordítottam vele, mert nagyon felhúzott. Lepergett előttem minden boldog percem Bencével és azt is elképzeltem hogy Valéria eléri a célját és lefekszik Bencével.

- Csak téged? Ohh..kicsikém, szerintem ezt te se gondolod komolyan! Nézzél már magadra, előbb! Olyan vagy mint valami ufó!- próbált beoltani, de nem sikerült mert komolyan gondoltam amit mondtam neki és nem hat meg amit ő mond.

- Álmodozz még!! Egy ribanc vagy, Bencének értéktelen és engedj el már el innen a rohadt életbe!!

- Jó kuss!!- Kiabált rám. - Ricsi! Gyere, tegyél a szájára valamit mert nem bírom!- Szólt a hátunk mögött ülő vörös hajú kissé túl tetovált csákónak. A srác valami nedves kendőt adott a kezébe.

- Menj már! Te!! A lábad közé tegyél valamit, ne az én számba!- ütöttem el Valéria kézét a számtól és egy picit meg is löktem, szerencsére hátra is esett pont a Ricsi nevű ölébe.

- Na jó elég, te kis csitri! Itt engedelmeskedni fogsz, ha tetszik ha nem!- a mély hangú srác akinek állítólag Ricsi a neve közelebb jött hozzám és ordítani kezdett rám miközben tekintetével szinte megakart ölni. De picit sem féltem.

- Hagyjál már! Engedjetek el és akkor kuss lesz ha nem engedek akkor a ti fejetek fog fájni!- jelentettem ki, de utána meg is bántam mert nagy kezét fejemre tette és húzni kezdte leengedett hajamat ami az igazat megmondva nagyon fájt mert nagyon erőszakosan csinálta, látszott rajta hogy ideges. - Jó, jó...- nyögtem, de a benne lévő düht még most sem adta ki mert szabad kezét megrendítette és lekevert egy akkor pofont hogy lüktetett az egész arcom lemerem fogadni hogy a szemem alatt is belilult. Nem bírtam mert nagyon fájt így egy könnycsepp csordult ki a szememből, lehet hogy több is mert arcomat csak a meleg könnycseppek melegítették hisz a furgon ajtaja nyitva volt és a kintről beszúródó hideg bántotta arcomat. 

- Remélem most már megérteted! - vette elő a kendőt amit a számhoz kötött.- nem játszásból vagy itt!

   Valami ecet lehetett a kendő féleségen mert baromi rossz szaga volt. Próbáltam neki válaszolni, de nem tudtam még szinte megmozdítani se ajkaimat, úgy odakötötte a kendőt. Valéria és erőszakos Ricsi haverja hátra ment, és beszéltek valamit, de nem hallottam tisztán hogy mit. Mondjuk, nem is egészen rájuk figyeltem hanem az árnyékra amit láttam. Mivel a furgon ajtaja nyitva volt, így kilátást nyertem. Egy férfi árnyékot láttam ami egyre közeledett. Nagyon féltem, de reménykedtem benne hogy Bence ránk talált és elvisz ezektől az őrültektől.

22. fejezet

Sziasztok. Meg is hoztam ezt a részt is. A részről csak annyit, hogy eléggé eseménydús lett...Sok minden történik benne. És remélem tetszeni fog!
Tina xx 




Nagy Mercédesz


- Nyugi már Mercédesz!!- Hallottam Ya Ou hangját. Alig telt el tiz másodperc, a szobámba termett.
-Nem nincs nyugi! Kurvára nincs!-törtem ki.
-Mi történt?
-Sok! Sok minden történt! És csak hogy tudd! Itt előtted megfogadom, hogy megölöm! Érted? Megölöm Bencét!
-Hogy mit csinálsz?
-Jól hallottad!
-Mi történt?
-Mi történt? Megcsalt! Kérlek szépen, megcsalt!-mondtam már egy kicsit nyugodtabban.
-Mit csinált?
-Megcsalt.-vettem elő bőröndömet.
-Miért?  Kivel?  Hová mész?
-Nem tudom, a másodikat sem, és el! Messze innen.
-Ne tedd! Miatta ne! Nem éri meg! Fontos vagy nekünk!
-Ő is fontos volt nekem. És azt mondta, hogy neki is fontos vagyok! Kérlek most menj! -utasítottam.- És ne ellenkezz, mert olyat mondok, amit megbánod!
 Kiment. Becsuktam az ajtóm, s kulcsra zártam. Minden egyes szekrényemből kipakoltam a ruháimat, egyenesen a bőröndbe. Nem érdekelt! És ezzel vége! Utálom! Pont! Tudtam, hogy nem szabad beleszeretnem! És mégis megtettem! Mert egy idióta barom voltam, aki hitt neki! Elhitte, hogy ő is szereti, és most.. most én szenvedek, ő meg örül a kis kurvájával! Hát szép volt Mercédesz! Ezt is elcseszted! Egyszer kerüljön a kezem közé mindkettő, mert esküszöm, hogy... hogy...
Elővettem egy filcet és egy papírt. Minden tudásomat, és fogalmazó képességemet elővettem...
 Édes drága Bence!
Jah nem , mégsem! Ez volt az utolsó alkalom, hogy így hívtalak. Hogy miért? Csak annyi, hogy beszélgettem egy tündéri kis fruskával, aki mesélt rólatok. Őszintén szólva.. örülök. Inkább tőle tudjam meg, mint tőled.  Nem is mesélek neked tovább, mert a végén olyat írok, amit megbánnák. Így drága Bence, csak annyit mondhatok, hogy légy vele boldog! Remélem jót játszottál velem!
Mercédesz 

Ennyi telt tőlem. És ki tettem magamért. Nem írtam olyat, amit tuti, hogy megbánnák. Kinyitottam szobám ajtaját, megragadtam nehéz bőröndöm, majd lefele vettem az irányt. A konyhába néztem. Csak Ya Ou volt bent.
-Többiek?
-Nem tudom.
-Nem is baj. Üzenem mindenkinek, hogy jó volt itt élni. Illetve, Bencén kívül mindenkinek. .. És.. maradhattok itt addig, ameddig akartok. Nem zavar. Csak engem ne keressetek. Elég lesz, ha próbákon találkozunk... Szia.-átöleltem. Nem vártam meg, míg válaszol, elmentem.
Egy helyre mehetek. Biztos befogad! Remélem. Ha nem, akkor még mindig ott van az a lehetőség, hogy apához megyek. Mondjuk oda nem annyira vágyom, de .. mindenhova csak el innen...
Elindultam... Utcáról utcára.. csak előre. Nem érdekelt semmi... S ekkor egy fekete autó megállt mellettem, kiszállt belőle két nagydarab, majd minden sötét...


Feng Ya Ou Ferenc

Először a kéz törés, most meg elköltözik. Mi van Mercédesszel? Jobban mondva, mi van Bencével. Megcsalta? Nehéz kinézni belőle. Hisz élt halt Mercédeszért, akkor meg miért tette volna? 
Három idióta esett be az ajtón. Mindenki röhögött. Mikor megpillantották komoly tekintetem, még a  mosoly is rájuk fagyott.
-Ha befejeztétek, gyertek a nappaliba.-ennyit mondtam, majd bementem az említett helységbe. 
10 perc múlva megérkeztek ők is. Leültek a kanapéra. Egy ideig meg sem szólaltunk... Felálltam helyemről, majd Bence felé vettem az irányt. Meglendítettem kezem, majd az arcához vágtam. 
-Ezt most miért?-kérdezte, miközben az egyre vörösödő arcát fogta.
-Megcsaltad. Igaz ez?
-Hogy mi van? Ki csalt meg kit?
-Hát te Mercédeszt! És ne próbálj nekem hazudni, mert tudom, hogy igaza van Mercédesznek.
-De nem csaltam meg!-állította igazát.
-Akkor miért ment el?
-Hogy mit csinált?-kerekedett ki a szeme.
-Elment. Fogta a cuccait, majd elment... 
-Csak szívatsz, igaz? 
-Menj fel a szobájába. Ha nekem nem hiszel, majd az a levél amit írt, annak fogsz!


Vavra Bence

Minden szuper volt. De  minden!

Ez már régi mese. Még mielőtt ide költöztünk, volt egy futó kapcsolatom egy lánnyal. Már több hete nem keresett. Meg is feledkeztem róla. De tegnap este jött egy hívásom . Ismeretlen volt, de amikor felvettem , rájöttem hogy ő az. Azóta ezer meg ezer üzenetem jött volna. Ezért is hagytam ma otthon a telefonom. Hagyjon engem békén! És persze  Mercédesz épp bent kellett lennie, amikor hívott az a szajha. És persze, hogy kellett beszéljenek. Pedig Valériának világosan megmondtam, hogy nekem csak és kizárólag Mercédesz van. De ő nem ért a szóból. És most elment. Mercédesz elment. Ki tudja hova? 

Gondolkodás nélkül elővettem a telefonom. Vagy százszor hívtam Mercédeszt, de semmi. Kinyomta. Feladom. Haragszik rám, amit meg is értek... Egy nevet kerestem a telefonomban. Tárcsáztam.. kicseng.. felveszi.
-Valéria mégis mi a francot képzelsz te magadról?  Remélem most boldog vagy, mert szétmentünk!-üvöltöttem a telefonba.
-Hmm minden vágyam ez volt. Tudod milyen ocsmány az a csaj? Nem is illik hozzád!
-Ne merj így beszélni róla! És.. miért? Te illesz hozzám? 
-Képzeld igen! És engem választasz, mert ha nem a kis csajnak annyi! 

21.fejezet

                                                      Nagy Mercédesz

   Kezemet már szinte érezni sem éreztem, de akárhányszor mozgatni próbáltam mindig éreztem egyfajta fájdalmat amit nagyon nehéz volt eltűrnöm. A négy ijedt arc engem nézett ahogyan szenvedek.
-Mi történt? Nincs semmi bajod? - Kérdezte Peti, miközben egyik kezét lassan karomra vezette majd a pontra a kezemen ahol fájt...Jobban mondva az egész kezem fájt így csak az egyik pontra simította rá tenyerét. - Nagyon fáj?- Kérdezte aggodalmasan, mire bólintottam egyet.
- Oké..- Guggolásából felemelkedett Bence és elindult az ágy fele. Az éjjeli szekrényhez sétált és a fiókból kivett valami..nem láttam hogy mit.- Megyünk, és megnézzük hogy eltört e.- Felém közeledett és segített felállni. Nagy nehezen lementem a lépcsőn, úgy hogy Bence végig mellettem volt s a fiúk pedig mögöttünk.
- Fiúk ti jöttök?- Kérdezte sietve Bence a bejárati ajtó kilincsét fogva. Mindenki bólintott, de Ya Ou valamiért megrázta a fejét.
- Nem lehet..- Ya Ou hangot adott gondolatainak.- Ma van egy interjúnk...
- Ja, tényleg! De...Benny nélkül menjünk el?- Tette fel a kérdést Olivér.
- Na, jó! Erre nincs időm. - Legyintett Bence miután rám nézett és látta milyen rosszul vagyok.- Menjetek csak hárman..na pá'!
   Beültünk az autóba majd Bence nyomott egy kis gázt és elindultunk. A jobb kezemet szorítottam, annak hitében hogy majd ennek köszönhetően el fog múlni a fájdalom, de nem! Nem múlt el, ugyan olyan borzalmas érzés volt, nem változott semmit.
- Mit csináltál hogy így megütötted?- Törte meg a csendet Bence. Vállat húztam, mellyel jeleztem neki hogy tök mindegy és nem szeretnék róla beszélni.- Ha Szikin húztad fel magad, akkor jó hülye vagy!
  Mondatára rá néztem, mert nagyon meglepődtem hogy ilyen módon hülyének nevezett. Ezer meg ezer dolog fordult meg a fejemben, az egyiket ezek közül ki is ejtettem a számon.
- Persze hogy hülye vagyok...Neked már úgyis mindegy, megkaptad amire vágytál!- arcreakcióját nem vártam meg, azonnal az ablak felé fordítottam fejemet.
- Bocs..Csak...ő ilyen, és ha azt hiszed hogy mert együtt töltöttük az estét én már teszek rád, közlöm hogy nem így van. - Sóhajtott majd egyik kezét a térdemre fektette.
- Nem hiszem ezt, csak azt mondtam hogy te erre vágytál és édes mindegy neked hogy ki hallja és ki nem!
- Engem is zavart hogy gúnyolódott.- s leparkolt a kórház elé..Kivette a kocsiból a kulcsit és elindultunk. A recepció felé siettünk hogy valami információt nyerjünk arról, hogy hol is keressük azt az orvost aki megnézi a kezemet ami mellesleg nagyon fájt..
- Uhh..ez nagyon fájhat drága.- Jött közelebb az ambulenciánál álló nő. - Jöjjenek, Tihamér doktor úr majd megnézi hogy mennyire komoly..- Mutatott egy ajtó felé ahová nem sokkal később be is mentünk.
Illedelmesen köszöntünk az orvosnak aki készített egy röggent.
- Szerencséjük van! Nem tört el, de elég komolyan megzúzódott.- nézte a képet.- Csinálunk egy kötést rá, és mehetnek!
  Az említettet megtettük és menni készültünk mikor az orvos megfogta Benny karját és beszélni kezdett hozzá:
- Kérlek, adnál egy aurogrammor a lányom nagyon nagy rajongód! - Nyújtott egy pappírt és egy tollat amire Bence dedikált is azonnal.. Hát azért már kicsit sok, hogy még itt is ilyenekért állítanak meg minket. - Köszönöm..- mondta, majd hagyta hogy sikeresen távozzunk.
   Kint az autó előtt álltunk mikor Bencére rájött valami...nem tudom helyesen megfogalmazni hogy mi, mert még ilyen helyzetben nem láttam. Nem volt még sohasem ennyire..Édes.
- Bár te rajonganál annyira értem mint az a sok tini lány..- mosolygott miközben kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Beültem és megvártam még ő is ezt teszi. Bekapcsoltuk öveinket és elindultunk.
- Mhh..Hidd el én sokkal jobban szeretlek mint azok a lányok..csak...
- Csak?
   Gondolkodásba estem. Vajon hülyének nézne ha elmondanám neki hogy nem nagyon volt még pasim és nem tudom egyértelműen kifejezni amit érzek? Vagy hogy amikor megtudtam hogy drogozik akkor egy akkora trauma ért hogy azon gondolkodtam hogy nekem szükségem van e rá egyáltalán..Áááh, ezzel biztos hogy megbántanám mellesleg a bizalmát is elveszíteném..és azt nem akarom, így legyintettem neki hogy észre vegye nem akarok erre a kérdésére felelni, majd elmerültem a gondolataimban mivel közénk beállt a csend...de nem az a kínos hanem az a békés csend.

Otthon:

  Magamban ültem a szobámban mivel Bence valami fellépésre ment a srácokkal. Mondjuk, nem is olyan nagy baj mert már rám férne valami normális kiruccanás. Valami jót csinálni a haverokkal..a haverok alatt Krisztiánt és Anitát értem. Olyan régen voltunk már együtt. Talán még egyszer sem, azóta mióta haza jött Krisztián. Hiányoznak azok az idők amikor nem kellett arra figyelnem hogy mit veszek fel reggel, hogy vajon Bencének mi fog tetszeni rajtam és azok a napok amikor Anitáékkal hülyéskedtünk. Mikor Krisztián nyakába ugrottam mert előttem falták egymást Anitával vagy amikor egyszerre hat gömbös fagyit ettem és annyira figyeltem az utcán lévő madarakat hogy Anita fejére ejtettem egy gömböt Krisztián pedig onnan akarta megenni....már a rég hívott számot tárcsáztam volna, amikor megszólalt az ágyon lévő telefon..Bence telefonja csörgött. Közelebb nyúltam a telefonért és megnyomtam a zöld gombot, olyan hirtelen hogy még a nevet sem néztem meg..

- Szia, édes!! - Hallottam egy vékony női hangot..az édes jelzőtől a hideg rázogatott.- Ha ma esetleg ráérsz, és nem azzal a Mercédesz libácskával leszel akkor csinálhatnánk valami értelmeset.- köpni se nyelni nem tudtam.. nem tudtam eldönteni hogy nevessek vagy sírjak. Azt se tudtam hogy mi történik még jóformán azt sem fogtam fel hogy a kényes hangú csaj mit beszél..nem tudtam megszólalni csak magam elé bámultam és gondolkodtam hogy ki ez a csak, mit akar Bencétől...? - Bepótolhatnánk azt az elmulasztott éjszakát..- ha a jobb kezem nem lenne megzúzódva akkor már újra neki vertem volna valaminek mert rám jött egy borzasztó érzés amitől teljesen lefagytam és csak arra vágytam hogy sikítsak vagy megüssek valamit.. Szerencsére egyikre sem volt szükség, hamar észbe kaptam és sikerült értelmesen megszólalni.

- Ide figyelj, te kis liba!- mondatomra kicsi kuncogást hallottam a vonal mögött, de nem érdekelt...beakartam oltani.- Bence az soha, de soha nem fog veled lefeküdni!! Ha az égtől a földig pattogsz akkor sem!! Ő az enyém!! Érted?? Húzz el a büdös francba!!! Ribanc!- épp kiakartam nyomni a telefont mikor hangos, ismerős nevetést hallottam.. inkább négy fajta nevetést.. 

- Nyugi már Mercédesz!!- Hallottam Ya Ou hangját. 

  

20. fejezet

Reggel kipihenten keltem. Bence mellkasán volt a fejem. Ő a hajamat bizgerálta. egy apró puszit hintettem hasára, majd felültem. Bence felé fordultam, egy óvatos mozdulattal felálltam, és hasára ültem. Egy apró csókot leheltem ajkaira. Miután eltávolodtunk, csak mosolyogtam.
-Hogy vagy?-kérdezte boci szemekkel.
-Soha jobban!Szeretlek!-adtam puha ajkaira csókot, majd felálltam, s a zuhanyzóba vettem az irányt egy néhány törülköző kíséretében.
Miután sikeresen lezuhanyoztam, kivándoroltam közös szobánkba, ahol Bence már nem volt. Átöltöztem, s megpróbáltam magamból normális emberi alakot csinálni. Ez többé kevésbé sikerült is. Eltüntettem kócaimat, fogat, majd arcot mostam, majd lementem a konyhába. Mindnégy lakó társam az asztalnál ült és röhögött.
-Mi olyan nevetséges? Amúgy meg jó reggelt!-mosolyogtam, ami nálam nem mindennapi, és elővettem müzlis tálikómat, a gabona pelyhet és a tejet, majd leültem Peti és Ya Ou mellé.
-Jól éreztétek magatokat?-kérdezte Peti. Szemeim dühvel lettek teli, hisz a Peti szobája a miénk mellett van...
-Fogd be Szikszai!-mondta Bence , kissé dühösen.
-De most miért? Zenei aláfestésem volt!-ezt már elröhögte.
-Peti, tudod megcsapnálak, de nem teszem mivel lecsuknak állatkinzás miatt!-mondtam én is dühösen, mire mindenkiből kitört a röhögés.
-De megijedtem!
-Féljél tőlem, Olivér is félt! Igaz?-néztem az említett személyre, aki épp most tömte magában , a fél perce még előtte lévő vajas kenyeret.
-Mivan?-gondolom ezt kérdezhette, de mivel, ismétlem teletömte magát, ezért annyi értődött hogy Mih vankh? Erre ismét mindenki röhögött.
-Mercy ugye nem haragszol?-komolyodott el Peti.
-Persze hogy nem! Forrok a dühtől! Nem ugyanaz!-evvel felmentem a szobámba.

Ezt nem hiszem el! ekkora idiótát mint a Peti?!  Jójó hogy hallotta, de azért magában is tarthatná!  Ekkora barmot! Esküszöm , csak kerüljünk a kezem közé, .. mert ... mert felakasztom! ÉS ez nem vicc! Mindenkit szívathat! Csak engem ne! Mert velem meggyűlik a baja, ami az ő kárára megy!
-Bejöhetek?-hallottam egy számomra sajnos túlzottan is ismerős hangot.
-Kopogni luxus?-förmedtem rá.
-Bocs.-kiment. kopogott.. Oké Peti. Te nem csak barom vagy, hanem már az eszed is elment.
-Gyere!-motyogtam, mire bejött. Leült mellém. És tádáá! Beállt a kínos csend. Imádlak Peti.. Vagy mégsem!- Beszélgetni is fogunk, vagy csak bámuljuk egymást?-kérdeztem ironikusan.
-Sajnálom az előbbit! Nem volt szándékos!
-Mégis kimondtad!
-De nem akartam! Csak gondoltam, van mivel szívassalak titeket.
-De mit ártottam neked baszki?-jött a káromkodás a számra, amit persze csak akkor mondok, hogy ha valaki felhúz.
-S..semmit.. ohh Merci ne haragudj már! Tényleg nem akartalak megbántani!
-De sikerült! Na takarodj ki!- már üvöltöttem. Se szó se beszéd, kiment.
Megindultam az ajtó felé. Nekidőltem a falnak... Csak meredtem magam elé,és gondolkoztam.. Nem is tudom miért is emésztem magam ezen. Talán azért, mert ez volt az első, és így reagálnak? Mi lesz a következő ilyen... khmm eseményeknél? Ott is szívati fognak? Nem.. azt nem engedhetem!
Önkontrolom elvesztettem. Kezemet ökölbe szorítottam, és a falba ütöttem. Egy erős nyilallást éreztem egész jobb kezembe.
-A rohadt életbe!-káromkodtam. Rohadtul fájt. Csapódott az ajtó, és négy fejjel találtam szembe magam. Azonnal lehajoltak.
-Mi történt? Nincs semmi bajod?

19. Fejezet

      Sziasztok! Lehet kicsit unalmas egy részre sikeredett,
vagy nem olyan amilyennek elképzeltétek, de ha így van sajnálom.
most csak ennyi telt tőlem, így is elsőnek írtam ennyire perverz részt...hát igen, mert ebben a részben azt írom le... Na, de nem szaporítom tovább a szót! Jó olvasást!

                                              Nagy Mercédesz          

   Nem volt semmi féltségem, nem gondoltam semmire csak cselekedtem és hagytam neki hogy tegye amit már oly annyira szeretne. Kezemmel szokásosan nyakába karoltam hogy még közelebb tudhassam magamhoz, miközben ő két kezével támaszkodott felettem lábát pedig csípőm mellé felhúzta. Ajkaira tapadva csókolgattam, úgy mint ha most az egyszer tehettem volna meg vagy csak most utoljára. Egy lassabb mozdulattal elhajolt tőlem, és nyakamat kezdte kényeztetni. Kezemet végighúztam hátán mire ő beleszívott a nyakamba pont ugyan ott ahol reggel is. 

- Biztos szeretnéd?- tette fel újra a nagy kérdést, mely picikét már unalmas volt hiszen már mondtam neki hogy odaadom neki magam mégis megkérdezi, bár valahol jó érzéssel tölt el hogy gondol arra hogy lehet én most egy kicsit félek és nem akar erőszakos lenni velem.

- Igen..- nem lett valami meggyőző, nagyon nehezen tudtam megszólni mert még szája a nyakamat kényeztette addig jobb keze felfedező útra indult a combomon. Nem értem hogy  miért nem tartottam egy picit sem attól a fájdalomtól amit okozni fog nekem. Nyomott egy gyengéd puszit számra majd megpróbált lejjebb csúszni, de én fejétől fogva visszahúztam és ajkaira nyomtam az enyéimet. Heves csókcsatába kezdtünk, de most az elsőnek nem adtam neki bejutást a számba inkább játszadoztam a türelmével..nos, hát sikerült is oly annyira, hogy beleharapott alsó ajkamba és a combomon pihenő kezét végig húzta a hasamon majd újra lekalandozott vele és a belső combrészemet kezdte simogatni. Ezekre a tetteire mosoly kúszott a számra ami neki csak is jó lehetett mert azonnal átdugta nyelvét. Nem ellenkezdtem tovább vele, egyre szenvedélyesebb lett a csókunk úgy éreztem ez a legszebb pillanat az életemben és egyetlen lánynak nem adnám át ezt az érzést. Bence hirtelen elvált ajkaimtól mire már nem éreztem annyira mulatságosnak ezt a dolgot. Megijedtem hogy valamit rosszul csináltam vagy meggondolta magát és nem akarta tovább folytatni.

     Kezével feljebb húzta pólómat így csupasz hasamat is láthatta. Nem vagyok az a szégyenlős típus de most nem éreztem a legjobbnak hogy latja azt amit mások nem láthatnak soha vagy ha igen, akkor csak a strandon.

- Vedd le a pólót.- utasította miközben leszállt rólam és az éjjeli szekrény irányába ment. A fiókba kotorászott valami után, nem néztem tovább mit csinál csak tettem amit mondott és levettem magamról a barna pólót. Rám nézett majd elmosolyodva sétált vissza hozzám. Kezét vállamra simította aztán egyre lejjebb haladt vele és a melltartóm kapcsánál állt meg. Egy mozdulattal kikapcsolta aztán az ledobta az ágy mellé. - Így is csodás vagy!- Nyalta meg alsó ajkát. Kicsatolta nadrágövét és levette azt. Egy gyors mozdulattal a pólót is leaggatta magáról. Fel se tudtam dolgozni a dolgokat csak azt vettem észre hogy ülök az ágy tetején és bámulóm őt ahogyan ott áll előttem egy szál alsógatyában. 

    Megfogtam kezét és magamra húztam őt, nem voltam biztos tettemben de vágytam érintéseire amit nem sokkal később meg is kaptam. Kezét melleimre vezette, ami eléggé meglepett és zavarba hozott. Cékla piros arccal feküdtem alatta mint valami rakás szerencsétlenség, teljesen lefagytam pedig azt hittem hogy legalább most nem fogok semmit elrontani vagy bambulni. Kezeivel masszírozta az említett testrészem.  A zavar mellett volt valami nagyon furcsa érzésem is, amitől nem tudtam eléggé magamat tartani, fejemet hátradöntöttem és halk sóhajokat hallattam. A plafont bámultam, úgy mintha lenne rajta valami érdekesség. Bence kezei elhagyták Melleim most is vándorútra indultak de ezúttal a fehérneműm szélénél meg is álltak. Apró puszikat hintett a hasamra,  egy minimétert sem kihagyva. Meguntam hogy olyan vagyok mint egy szobor és csak pihentetem a kezem az ágyon, így hajába túrtam de ekkor az ő kezei is mozogni kezdtek. Bugyim szélébe akasztotta két ujját, kicsit felemelkedett hogy letudjam venni aztán visszaállt az eddigi 'póz'. Egy ártatlan pillanatban boxerére pillantottam, amiben már elég kevés hely volt. Átcikázott a fejemben egy gondolat amit úgy véltem hogy meg kell valósítanom, így egyik kezemmel férfiasságára markoltam másikkal pedig még mindig haját húzogattam. Elvigyorodott tettemen, közelebb hajolt hozzám és fülembe csókolt.

- Mozgasd a kezed!- Mondta, hangán hallani lehetett hogy elég kajánul mosolyog. Kedvére tettem, mert jól esik ha látom hogy tetszik neki az amit csinálok. Gyengéden markolásztam merevedő szerszámát, néha végig húztam rajta kezem, Bence egy kisebbet nyögött majd megfogta a kezem és levette onnan. - Ha így folytatod elfogok menni.- Mosolyogta majd levette magáról azt az idegesítő egy szál ruhadarabot is. Teljes rálátást kaptam ágaskodó férfiasságára. Itt kicsit megijedtem, ekkor jöttem rá hogy mire is vállalkoztam de nem szándékoztam megfutamodni. Benny nyomott egy puszit arcomra, majd lábam közé fúrta magát és feldugta egyik ujját, borzalmas érzés kapott el fájdalmas egy dolog volt.  Egy biztató mosolyt küldött felém és azt követve mozgatni kezdte bennem ujját. A fájdalom az csillapult, de még mindig nem akart elmúlni. Ezen csak az segített hogy Bence még ujjait mozgatta addig másik kezével nyugtatás képen simította végig combomat újra és újra. Úgy éreztem, kezem már megint szükségtelenné vált így megsimítottam karját mire ő kihúzta belőlem ujját. Zsebéből elővett egy szürke csomagos dolgot majd kibontotta. Azonnal felismertem hogy mi az amit fog, de nem "csodálhattam" sokáig mert azonnal felhúzta a már teljesen készenlétben álló férfiasságára. Tudtam hogy mi következik még akkor is ha még nem voltam ilyen helyzetben.Egy biztató mosoly közvetített felém férfisságát belém vezette. Irtózatos rossz fájdalmat éreztem meg olyan volt mintha kettészakadtam volna belülről. Lassan mozogni kezdett bennem, végig tekintetemet fürkészte ami jól esett mert a fájdalom mellett tudtam hogy ott van. Akármilyen erős és kitartó lánynak is tűnök, a fájdalom az nálam is erősebb. Lehunytam szemeim hogy ne lássa azt néhány könnycseppet ami kiszökött rajtuk. Ekkor kicsit közelebb hajolt hozzám de férfiasságát még ekkor sem vezette ki belőlem. Nyakhajlatomhoz bújt mire kinyitottam szemeim és kétségbeesett féltő tekintetével találkoztam. - Ne sírj, kérlek..Ígérem jobb lesz..- Súgta miközben szemeimet figyelte, egy aprót bólintottam ő pedig lökött rajtam kettőt gyengéden. A fájdalmat fura módon már ekkor nem éreztem, és ezt tudtára is akartam adni csak nem tudtam hogy hogyan tegyem
    Bence egyre gyorsabb tempót kezdett diktálni, ekkor ébredtem rá hogy már ő is észrevette hogy fájdalmam enyhült.Néha lehajolt hozzám egy pusziért vagy egy rövid csókért. Halk nyögések jöttek ki számon, az élvezett hatására de ezzel Bence is így volt. Karomat hátára vezettem, erősen markolásztam néha mire Bence fel is mordult egy cseppet. Nem tudom mi az, az érzés ami elkapott de abban biztos voltam hogy egy csodálatos érzés volt. Talán ekkor az érzés megjelenésekor szokták azt mondani hogy a élvezet kapujába léptek.
    Bence meleg nedvét éreztem meg magamban, majd kezeit amelyek arcomra simultak. Az a csodás érzés amit élvezetnek hívnak, elmúlt.
- Csodás voltál...- Motyogta a szerintem nem rám igaz mondandóját aztán kihúzta magát belőlem és lefeküdt mellém. A vörös lepedőt magamra húztam, úgy hogy neki is jusson és figyeltem ahogyan szinte ugyanúgy vesszük a levegőt, hiszen mindketten lihegve feküdtünk egymás mellett. Kezemmel átkaroltam őt és mellkasára feküdtem. Figyeltem gyors szívverését.
-Ezt majd megismételhetnénk egyszer..- Súgtam. Egy kisebbet nevetett majd hajammal kezdett játszadozni.
- Csak egyszer?
- Jó, ha jobban tetszik így..- Néztem fel rá.- még ezerszer.- Bólintott egyet mosolyogva és nyomott egy puszit a számra.
- Jó éjszakát!- Súgta majd elaludtunk. 

18. fejezet

                                               Nagy Mercédesz

Visszadugtam zsebembe a telefont és egy gyors mozdulattal ajtót nyitottam. A szőke tinédzser fiút láttam csak magam előtt. Kezében valami ajándék csomag volt, de még az sem kötött le.
- Hol van Dávid? -  Néztem jobbra balra, de sehol sem láttam a keresett személyt.

Hirtelen előttem termett a keresett személy. Első pillantásra dühöt éreztem iránta. Legszívesebben úgy megcsaptam volna, hogy a szomszéd kertjéig repült volna. De a következő pillanatra.. valahogy meglágyult a szívem, és rögtön a karjába borultam. 

-Hiányoztál! Miért nem írtál? Miért nem hívtál? Vagy miért.. miért nem látogattál meg?-bombáztam kérdéseimmel.

-Oké. Mercédesz, ha megengeded, hogy bemenjek, akkor talán még válaszolni is fogok. De ha itt ölelkezünk, akkor Bence azt fogja hinni, hogy te meg én...

-Te honnan tudsz Bencéről? Tudtommal még nem publikus... -ráncoltam össze homlokom.

-Facebook. -egyszavas válaszát megértettem.

-Bejössz? 

-Ez kérdés volt?

-Marci, gyere te is!-szóltam oda öcsémnek.

-Oké. Megyek már! -szólt, majd mindhárman bementünk.
Leültettem a srácokat, és készítettem nekik valamilyen kaját.Már épp készen voltam, és tálcára is helyeztem a szendvicseket, de amikor Bence kíváncsi tekintetével találtam szembe magam..
-Öm.. igen.. öm.. Dávid.. ő itt Bence.. Bence ő itt Dávid.. a bátyám...

Ameddig összehaverkodtak, én leraktam a szendvicseket a kis asztalra. Ekkor jelent meg a másik három jómadár is.  Őket is bemutattam egymásnak. Meg még Marcit is bemutattam nekik. Oli és Marci.. mostanában nagyon jóban vannak. Ők már pacsiztak meg ilyenek... Ha már Oliról van szó, még mindig nem kedvelem.. Talán csak egy kicsit... De ez még nem azt jelenti, hogy most  megölelem, és pacsizok vele. Csak már nem utálom annyira a bunkó, szőke fejét.
-Mercy, köztünk vagy?-kérdezte Dávid.
-Mi? Ja.. azt hiszem, igen!
-Csak hiszed? -kérdezte Bence.
-Nem tudom. Teljesen máshol vagyok...
-Aham értem.. Öm.. Dávid? Beszélhetnénk egy kicsit?
-Persze. -mondta Dávid, majd kimentek...


Nagy Dávid
-Tessék Bence.
-Szóval.. Dávid.. az van, hogy meg akarom lepni valamivel a Mercy-t, ezért jó lenne, ha ma nem jönnétek haza.. megoldható ez?
-Persze. Kb. hányra jöjjünk vissza?
-Úgy 9-re. Rendben?
-Persze!-pacsi, majd visszamentünk.-Mercy , Marci, körbevezettek a városban?
-Persze!-vágták rá egyszerre, majd Mercédesz megcsókolta barátját, és kivándoroltunk.

Nagy Mercédesz
Furcsának találtam ezt a félrehívást de nem foglalkoztam vele. A srácokkal végre kikapcsolódtunk. Volt sok fagyi, meg vattacukor, csoki, meg mindent amit nem szabad.  
-Mercédesz, csak még egy fagyit! Kérlek szépen!-hallottam meg Marci könyörgő hangját. 
-Majd holnap, oké?
-Olyan vagy , mint anya..-kezdett bele a mondatába Dávid.. de abba is hagyta. 
Egy halk sóhajtás hagyta el számat. Megint felhozta ezt  a témát. Ezt a rohadt kellemetlen témát! Anya mindig is a példaképem volt. Csak már nagyon rég meghalt.
Ekkor két ismerős arcot pillantottam meg közeledni.
-Sziasztok!-mondtam egy hatalmas nagy vigyorral, majd megöleltem mindkettőjüket megöleltem.-Krisztián jobban vagy már?
-Volt valami baja?-kérdezte bátyám flegmán.
-Kórházban volt. Nemrég engedték ki.-magyaráztam. Sosem voltak jóba. Mindig szívták egymás vérét.
-És te ?Hogy hogy itt vagy?-kérdezte K. Dávidtól.
-Tegnap jöttem haza. Baj?
-Nem. Dehogy.
-Oké. Srácok, holnap találkozunk.. Gyertek majd át. Okés?-tereltem a témát, mert ezeknek csak egy jó ok kell, és össze verekednek.
-Oké!-egyezett bele Anita, majd mindenki távozott a saját útján tovább.
Most nem szóltunk egymáshoz. Láttam Dávidon, hogy ideges. Sosem volt jóban K.- val mint már említettem. Egyszer még jó haverok voltak, de valamin összevesztek, és azóta csak egymás vérét tudják szívni. Nem is értem. Hisz valaha olyanok voltak, mintha testvérek lennének. Most meg el sem tudnak menni egymás mellet. Nem értem ezt a két gyereket...
-Mercy.. mi hazamegyünk. Oké?-mondta Marci a kapunál.
-Oké. Legyetek jók. Dávid, haza menjetek , megértetted?-parancsoltam rá bátyámra.
-Értettem anyu. Na szia!-majd meg sem várták, hogy jól lecsesszem őket, elmentek.
Szem forgatva, bementem. Egy kellemes levendulaillat csapta meg arcomat. Leraktam zakómat a fogasra, majd bementem a nappaliba. A lépcsősor felé néztem, ahol megpillantottam a rózsaszirmokat. Egy aprócska mosoly jelent meg arcomon, majd felmentem. Az út egyenesen a szobámba vezetett. A villany le volt kapcsolva, így felkapcsoltam. Ekkor pillantottam meg Bencét, kezében egy rózsacsokorral.
-Szépet a szépnek!-mosolygott. Gondolkozás nélkül nyakába ugrottam.
A virágcsokrot a földre dobtuk, majd az ágyra estünk le. Én voltam felül. Apró csókokat hintettem ajkaira. Hirtelen fordított az álláson. Ő volt felül.
-Akarod?-kérdezte ezt a bizonyos kérdést.. Nem gondolkodtam.. Nem is volt min..
-Ez kérdés volt?-majd ajkaimat az övéire nyomtam.
-Ezt igennek veszem!-mosolyodott bele csókunkba. - Ígérem. sosem felejted el!

17.fejezet

 Azt hittem hogy rosszul hallok vagy csak álmodok. Lassan elmondhatom hogy egy rakás szerencsétlenség vagyok és még szülinapomon is csak valami olyan ér mindig ami miatt újra és újra előtörnek bennem a régi emlékek és az elmúlt néhány év amelyet számomra legkedvesebb ember nélkül éltem meg.
- Mercédesz, - mondta halkan.- mindent elmagyarázok..de nem most! Nemsokára ott vagyok Marcival Budapesten és ígérem mindent megbeszélünk.- Még most sem fogtam fel hogy kivel beszélek de azt amit mondott még inkább nem. Csak hallgattam hangját amit annyira rég hallottam már és azóta sem változott semmit..még telefonon keresztül is mély.- Ja! És apáék azért nem jönnek mert sajnos dolgoznak. Naa! De sietünk!- Sajnálkozóan kezdte mondatát majd vidáman fejezte be. Letette a telefont de én ezt nem tudtam megtenni. Tudtam hogy már rég kinyomott mégis hosszú percekig álltam magam elé bámulva kezemben a készülékkel, csak azon töprengve hogy miért hívott fel..vagy inkább miért pont most hívott? Már nagyjából három szülinapomat nélküle töltöttem és a három év alatt egyszer sem hívott fel, semmit sem tudtam róla évekig  azon kívül hogy Londonban volt. Talán még egy pletyka terjengett itt róla, de arról sohasem beszélek senkivel mert biztosra tudom hogy Dávid van annyira művelt és normális hogy nem próbál betörni egy mindennel felszerelt nagy luxus házba. Ennyi esze neki is van, nem egy hülye gyerek.
  Feleszméltem és letettem a kezemből a telefont vissza az ágyra. Próbáltam Dávidról elterelni a gondolataimat minden másra még Bencére is, de nem ment. Felkavaró érzés az, amikor három év után felhív és bejelenti hogy épp Pestre tart...meglátogat.
    Kár hogy egy perce letettem a telefont és már újra csörög jobb lett volna ha le se teszem. Érte nyúltam és megnéztem a kijelzőre írt nevet, persze egyből mosoly kúszott a számra és azonnal megnyomtam a zöld gombot.
- Szia!- Szóltam bele boldogan.
- Szia!! Ne haragudj hogy reggel egy szó nélkül otthon hagytalak csak van egy kis elintézni valóm..vagyis volt.
- Bence tudom!- Mosolyogtam, nem tudom miért de ő ezt nem láthatta.- Soká jössz?
- Nem..Sietek. Szia!
- Hali!- s letettem a telefont.
  Nem tudom hogy milyen elintézni valója lehetett, de igazából nem is nagyon érdekel mert a saját magánügye. Az elmúlt két hétben meggyőződtem arról hogy szeret, bár nem tudom miért mert én nem látok magamon semmi olyat amit szeretni lehet. Mióta elmondtam neki az én féltve őrzött titkomat, egészen másképp viselkedik. Látom rajta hogy sok helyzetben visszafogja magát  és nem érint meg olyan helyeken amelyből azt tudnám lekövetkeztetni hogy tovább akar lépni. Megértette hogy még nem állok rá készen akármennyire is vágyik már rá, tudja hogy valamiért még bennem van az a bizonyos félelem ami szerintem minden lányba megvan. Jól esett az a mondata amikor azt mondta hogy emlékezetessé fogja tenni mert ez is olyan törődő volt tőle.
      Hallottam hogy a bejárati ajtó csapódik. Kezemben a telefonnal lesiettem az emeletről. A folyosóig futottam mikor megpillantottam magam előtt Bencét. Valami cuccot tett le a polcra, amikor megfordult azonnal a nyakába ugrottam mire ő mosolyogva emelt fel én pedig automatikusan dereka köré fontam lábaim.
- Mi ez a boldogság? - Kérdezte miközben elindult velem a nappaliba. Kezeimet sem hagytam szabadon lógni, nyaka köré fontam.
- Ööm..- Estem gondolkodásba. Igazából még én sem tudtam. Csak boldog voltam. Bence letett a kanapéra és mellém ült. Mosolyogva nézett végig rajtam a szemei csillogtak mintha gyémántok lennének.
- Miért tettél le? - Kérdeztem mire felnevetett és mutatta hogy üljek az ölébe. - Nem! Tegyél bele!- Makacskodtam. Nagyon nehéz volt visszafognom a kacagást úgy hogy ő is nevet. Kérésemre eleget tett, egy hirtelen mozdulattal magára hozott. - Na, így...itt kényelmes.
   Aranyosan mosolygott rám az arca olyan boldog volt. Ilyenkor úgy szeretem. Bence olyan mint a hold, mindkettőnek két oldala van, de mégis csak az egyiket láthatom egyszerre. Most épp a jó oldalát láttam.
- Olyan...megnyugtató hogy az ölemben ülsz.- Vigyorgott miközben fülem mögé igazította hajam.- Szeretem azt a tudatot hogy az enyém vagy...mert...
- Mert?- Talán befejezte volna mondatát, de én gyorsabb voltam és közbe szóltam.
- Szeretlek!- Mondata nem volt meglepetés számomra mégis jól esett. Az ő szájából egészen más ezt hallani. Melegség járja át ilyenkor az egész testem és azok a híres, neves pillangók is megjelennek a hasamban. Nem bírtam tovább. Úgy éreztem nem érnék semmit egy "én is"-el sokkal többet mutat meg az, ha megcsókolom. Egy kisebb csókot terveztem, de egy hosszadalmas csókcsata lett belőle. Karjaimat újra nyaka köré fontam ő pedig fogta az arcomat mint valami védő pajzs ami azt jelképezi hogy csak az övé és senki másé nem lehetek csak ő és senki más nem érinthet meg. A nyakamhoz hajolt és rápuszilt. Mióta már lassan két hete nem szívta meg. Talán boldognak kellene lennem mert észben tartja amire kértem..pedig nem erre kértem.
- Szívd meg!- Súgtam fülébe. Nem tudom miért nem mondtam hangosabban, hisz az egész ház üres mert a fiúk reggel felszívódtak.
  Hamar éreztem ajkait nyakamon ahogy kérésemre eleget tesznek és erősen beleszív. Éreztem ahogyan egy kis vér ered onnan. Halkan felszisszentem tettére, mire ő elmosolyodott és föl nézett rám.
- Boldog születés napot! - Mosolyogta, miközben egyik kezét combomra helyezte és végig simított rajta.- Az ajándékod a folyóson van!
- Nem igaz!- Túrtam rövid hajába és vállára hajoltam.- Az ajándékom itt van előttem.- Nem tudom hogy tudtam kimondani neki ezt a mondatot, de megnyugtatott hogy elvigyorodott. Keze táncot járt a combomon ami furcsa módon nem keltett bennem rossz érzéseket vagy félelmeket..inkább olyan megnyugtató érzéssel töltött el.

   A csengő zavarta meg édes kis beszélgetésünket. Nagyot sóhajtott még én csak mosolyogtam mert csak az jutott eszembe hogy lehet a Dávidék azok. Kezeimmel végig simítottam Benny arcát és nyomtam rá egy puszit majd felálltam kényelmes öléből. Megálltam előtte arra várva hogy ő is felálljon. Értetlenül nézett rám, nem értette hogy mire várok.
- Oooh..hagyjuk!- Legyintettem vigyorral képemen és elindultam az ajtó felé. Izgatott voltam, talán ennyire még sohasem vártam senkit. Mégis csak a három éve nem látott tesómról van szó. Vagy inkább a klónomról, mert ő olyan mint én. Mármint nem kinézetre hanem belsőre..mindig megértett engem.
Épp kiakartam nyitni a sötét barna faajtót mikor a zsebemben lévő telefon rezegni kezdett. Kivettem a zsebemből és megnéztem az SMS-t amit kaptam.

"Előtted állunk! Nyisd ki az ajtót! - Marci.

Visszadugtam zsebembe a telefont és egy gyors mozdulattal ajtót nyitottam. A szőke tinédzser fiút láttam csak magam előtt. Kezében valami ajándék csomag volt, de még az sem kötött le.
- Hol van Dávid? -  Néztem jobbra balra, de sehol sem láttam a keresett személyt.

16. fejezet

                                                              Nagy Mercédesz

 Szavai a fejemben újra és újra ismétlődtek. Boldoggá akarlak tenni. Szóval csak ezért akart. Csak ezért hitette el velem, hogy szeret, hogy aztán ágyba vigyen. Sejthettem volna.  Ő sem jobb. Nem jobb mint a többi. Sőt! Sokkal rosszabb! Soha a büdös életben nem néztem volna ki belőle. Nem.. nem akarom elhinni. De itt van előttem, és a szemembe mondta.
-Te szemétláda!-öklömmel oldalba böktem, mire egy kisebbet felnyögött. Karjai fogságából kiráncigáltam magam és az ajtó felé indultam, de csuklómtól fogva gyengéden, mégis hatékonyan visszahúzott magához. Értetlen arcával kerültem szembe , talán abban az értetlenségben volt egy apró félelem is.
- Mi a baj?- Aggódva nézett rám, de csuklómat nem engedte el..talán tudta hogy akkor itt hagyom.
- Hagyjál már!!!- Kiabáltam mire ő még jobban meglepődve nézett rám. Nem is tudom mit gondolt. Azt hitte hogy két hétig szinte semmit sem hallottam róla és majd pont ő lesz az első akivel elveszítem ártatlanságomat? Mert ha így gondolta, akkor valamit nagyon félre nézett. Felőlem elmehet mostantól a büdös francba! Nem érdekel, mert hibbant mint az összes többi srác.- Ne nézzél már ilyen ártatlan fejjel!!- Ordibálásba kezdtem mire könnycseppek zúdultak le az arcomon. - Azt hiszed hogy hülye vagyok? Hogy nem fogom fel hogy mit szeretnél, most? Én nem az e fajta "békülésekre" vágyok, érted??- Lett volna mit mondanom neki, de közbeszólt.
- De ne sírj..kérlek.- Féltően magához ölelt tenyerével pedig hátamat kezdte simogatni. Nem tudom miért nem löktem el magamtól és futottam ki az egész hotelből. De ez a tettem se lenne jó mert nem vagyok annyira óvodás szinten..vagy mégis? - Elmondod mi a baj?
    Na itt betelt nálam a pohár. Akármilyen kedves gesztusból is kérdezte ami kérdezett, nem esett jól és szerintem ha lenne egy csöppnyi esze akkor már rég kitalálta volna.
- Hagyj már kérlek!- Óvatosan eltoltam magamtól újra csak értetlenül tűrte amit teszek.


       Nem akartam már még jobban leordítani a fejét és nagyobb fájdalmat okozni neki. Még akkor sem, ha ő valamennyire ugyan ezt akarta velem néhány perce. Nem érdemelte meg hogy kiabáltam vele mert ő nem tudja hogy miért lettem ideges. De ha azt a oldalát nézzük..két hét után azonnal leakar fektetni, ez nem sok egy picit? Vagy minden fiú ilyen? - Ezek a dolgok kavarogtak bennem mi közben egy árva szó nélkül álltam Bence előtt. A földet bámultam, majd amikor felnéztem rá láttam hogy ő viszont egész végig engem figyelt ugyan olyan "mi a baj" tekintettel. Vettem egy nagy levegőt, bár nem kellett volna mert így beszélni kezdtem.
- Szűz vagyok!- Rekedtes hangon kiböktem azt a két szót ami miatt ennyire felkaptam a vizet. Utálom ezt a jelzőt használni de így volt a legegyértelműbb hogy tudtára hozzám.
   Meglepődve nézett rám, tekintetét jobbra - balra kapta teljesen elképedve állt előttem. Szerintem pont ez az egyetlen dolog amit nem nézett ki belőlem.
                                               

                                                               Vavra Bence

Egyetlen egy mondatával az őrületbe kergetett. Undorodtam magamtól. Soha se gondoltam volna hogy egy 18 éves ennyire belevaló csaj még...nem volt fiúval. Nehéz ezt elhinni, de Mercyből már bármit kinézek mert mióta megismertem egy csomó meglepetéssel lepett meg, többek között ezzel a bejelentésével. Nem tudtam eldönteni hogy nevessek vagy sírjak. Nevetni azért tudtam volna, mert valahol büszkeség hogy majd egyszer én lehet az első, sírni pedig saját magam miatt tudtam volna, hogy ennyire hülye vagyok és így rányomultam. El se tudom képzelni milyen érzéseket keltettem benne. De görcsbe rándul a gyomrom ha arra gondolok hogy abban a néhány másodpercben félt tőlem.

- Sajnálom..- Egyetlen egy szó volt most a nyelvemen amit elsőnek mondani tudtam neki.- Í..Ígérem hogy emlékezetessé fogom tenni az első alkalmat.- Talán megint hülyének tettem magam, hogy lehet egy első alkalmat emlékezetessé tenni? Sehogy! Virág szirmokkal, meg gyertyákkal? Nem! Ez nem én lennék!

     Mercédesz közelebb lépett és átkarolt. Tehát végre tudtam valami olyat mondani ami megnyugtatja.Nem tudom milyen érzései lehetnek irántam de biztos hogy nem rosszak ha ezek után így hozzám tud bújni és ölelni. Kicsit eltávolodtam tőle, majd szemeibe néztem.  Aranybarna szemei csak úgy szikráztak. Gondolkodás nélkül ajkaimat az övéire nyomtam. Visszacsókolt.
-Még ne, jó? Ígérem... Egyszer... oké?-nézett szemeimbe.- Ígérem, hogy a tied leszek, csak nem most és nem ma...
-Rendben!-nyomtam ajkaimat az övéire...

2 hét múlva
 Nagy Mercédesz

Reggel volt. De nem akármilyen reggel.  Ma lettem 19. Életem egyik legszebb napjának ígérkezik. És remélem az is lesz. Senki sem cseszi le, vagy hasonló. Felkeltem. Megfésültem kócos hajamat, s felvettem a mai napra szánt ruhát. Ezután leugráltam a konyhába. Valamit elkezdtem dúdolni, amikor csengett a telefonom. Marci volt az. Felvettem és kihangosítottam, mivel nem tudok egyszerre telefonálni és kaját készíteni.
-Szia Marci.
-BOOOOOOOOLDOOOOG SZÜÜLIINAPOOOT!!! -ordította a telefonba. Csoda , hogy Kínában meg nem hallották. 
-Köszi. Kedves vagy. Még jó, hogy kihangosítottam, mert máskülönben a dobhártyám látta volna kárát.-gúnyolódtam. 
-Vicces vagy nővérkém.  Amúgy.. odaadok valakit  a telefonhoz..-hangja sejtelmes volt. Vajon kivel akarja, hogy beszéljek.
-Oké.
-Rakd halkra.
-Marci kivel kell beszéljek?
-Mondjuk velem? -hangja ismerős volt. Pár másodperc után rájöttem ki is ő... 
-Dávid te mi  a francot keresel ott?