27. fejezet

                                             Nagy Mercédesz 

        Soha nem csináltam ezt, de a szeszes ital csodákra képes.. Két tenyeremet férfiasságára vezettem a jobb kezemet lassan végig húztam rajta, majd bekaptam a tetejét mire Bence száját egy halk sóhaj hagyta el. Szép fokozatosan az egész férfiasságát számba vettem aztán felvettem egy olyan ütemet amiről úgy gondoltam hogy neki is jó, hisz nyögéseiből ítélve nagyon is élvezte amit csinálok. Két tenyeremmel finoman masszíroztam heréit még gyors ütemben kényeztettem őt számmal. 
- Mercédesz...- nyögte miközben csípőjét kicsit feljebb nyomta, kezét pedig hajamba vezette. Boldog voltam hogy ezeket az apró kis dolgokat én hozom ki belőle.- E..el fogok...- sóhajtozta, azonnal megértettem mit mond, de nem érdekelt mert pont ez volt a célom. Egyre gyorsabban tettem dolgomat, Bence nyögései betöltötték az egész kis szobát.
- Ahh..- lihegte, még időben kitudtam húzni férfiasságát számból így ondófolyadékja kezemre folyt. Visszamásztam mellé, fejemet mellkasára döntöttem kezemmel pedig simogattam. Nagyon fáradt voltam már, jól esett volna egy kis alvás..
- Isteni vagy..-súgta hajamba, hangjára mosoly invitálódott az arcomra. Épp megakartam neki köszönni mondatát, mikor kintről furcsa hangokat hallottam. 
Takarónkat magunkra húztam, hogy nehogy meglássa valaki. Tettem jól is jött mert a következő másodpercben nyílt a faajtó. Valéria alakja tűnt fel előttem, undort és félelmet éreztem. Bence elmosolyodott a nő láttán, meglepő tette volt ez számomra. 
- Jót szórakoztatok?- vigyorgott, folyton Bencén legeltetve szemeit.
- Igen! Mehetnél is, pápá!- intettem neki, gúnyosan felnevetett rajtam. Ha nem lettem volna becsiccsentve, akkor is kirugdostam volna, tehát erről már nem a pia tehet. 
- Mercédesz! Hagyd már békén!!- szólt rám durván Bence, mire kicsit megszeppentem. Itt már minden elsötétedett előttem, nem értettem már semmit. Nemrég még azt mondja isteni vagyok most meg ezt a csitrit védi? 
- Okés..szórakozzatok csak..Majd reggel még találkozunk Bence.- motyogta nyávogós hangján Valéria majd kiment. Elhajoltam Bence mellkasától a párnára, egy ujjal sem nyúltam továbbá hozzá.
- Mercédesz...Valériát még nem ismered...ha hagyom hogy szekáld akkor..
- Akkor mi? Nem dug veled többet? Vagy, eltilt tőlem? - részegség beszélt belőlem, de legalább megtudtam szólalni. Bence nemlegesen megrázta a fejét.

- Megfenyegetett. Ha rosszul bánok vele, megöl..Képes rá, Mercédesz! Tudom most úgy is makacs vagy mert részeg vagy, ezért voltál képes az előző akciódra is..Csak kérlek..értsd meg, hogy nem jó vele játszadozni..- okosított, szemeim kikerekedtek, teljes testemmel felé fordultam.

- Miért nem szólsz a rendőrségnek?

- Nem lehet..nincs bizonyítékom..

- De én nem akarom hogy végezzen veled, de azt se bírnám ha minden vágyát teljesítened kellene, mert azt se bírom ha..-elcsuklott hangom, szemeim könnybe lábadtak.- ha rád néz..Én szeretlek, érted? Szerelmes vagyok beléd még mindig..- valltam meg neki az igazat.. Sírtam, mint egy hisztis kis csaj, Bence pedig karjaival vigasztalt. Ezt a törődő Bencét szeretem, nagyon.

- Ne sírj már..nem szeretlek így látni..Mindig te leszel az én szerelmem, tudod..