27. fejezet

                                             Nagy Mercédesz 

        Soha nem csináltam ezt, de a szeszes ital csodákra képes.. Két tenyeremet férfiasságára vezettem a jobb kezemet lassan végig húztam rajta, majd bekaptam a tetejét mire Bence száját egy halk sóhaj hagyta el. Szép fokozatosan az egész férfiasságát számba vettem aztán felvettem egy olyan ütemet amiről úgy gondoltam hogy neki is jó, hisz nyögéseiből ítélve nagyon is élvezte amit csinálok. Két tenyeremmel finoman masszíroztam heréit még gyors ütemben kényeztettem őt számmal. 
- Mercédesz...- nyögte miközben csípőjét kicsit feljebb nyomta, kezét pedig hajamba vezette. Boldog voltam hogy ezeket az apró kis dolgokat én hozom ki belőle.- E..el fogok...- sóhajtozta, azonnal megértettem mit mond, de nem érdekelt mert pont ez volt a célom. Egyre gyorsabban tettem dolgomat, Bence nyögései betöltötték az egész kis szobát.
- Ahh..- lihegte, még időben kitudtam húzni férfiasságát számból így ondófolyadékja kezemre folyt. Visszamásztam mellé, fejemet mellkasára döntöttem kezemmel pedig simogattam. Nagyon fáradt voltam már, jól esett volna egy kis alvás..
- Isteni vagy..-súgta hajamba, hangjára mosoly invitálódott az arcomra. Épp megakartam neki köszönni mondatát, mikor kintről furcsa hangokat hallottam. 
Takarónkat magunkra húztam, hogy nehogy meglássa valaki. Tettem jól is jött mert a következő másodpercben nyílt a faajtó. Valéria alakja tűnt fel előttem, undort és félelmet éreztem. Bence elmosolyodott a nő láttán, meglepő tette volt ez számomra. 
- Jót szórakoztatok?- vigyorgott, folyton Bencén legeltetve szemeit.
- Igen! Mehetnél is, pápá!- intettem neki, gúnyosan felnevetett rajtam. Ha nem lettem volna becsiccsentve, akkor is kirugdostam volna, tehát erről már nem a pia tehet. 
- Mercédesz! Hagyd már békén!!- szólt rám durván Bence, mire kicsit megszeppentem. Itt már minden elsötétedett előttem, nem értettem már semmit. Nemrég még azt mondja isteni vagyok most meg ezt a csitrit védi? 
- Okés..szórakozzatok csak..Majd reggel még találkozunk Bence.- motyogta nyávogós hangján Valéria majd kiment. Elhajoltam Bence mellkasától a párnára, egy ujjal sem nyúltam továbbá hozzá.
- Mercédesz...Valériát még nem ismered...ha hagyom hogy szekáld akkor..
- Akkor mi? Nem dug veled többet? Vagy, eltilt tőlem? - részegség beszélt belőlem, de legalább megtudtam szólalni. Bence nemlegesen megrázta a fejét.

- Megfenyegetett. Ha rosszul bánok vele, megöl..Képes rá, Mercédesz! Tudom most úgy is makacs vagy mert részeg vagy, ezért voltál képes az előző akciódra is..Csak kérlek..értsd meg, hogy nem jó vele játszadozni..- okosított, szemeim kikerekedtek, teljes testemmel felé fordultam.

- Miért nem szólsz a rendőrségnek?

- Nem lehet..nincs bizonyítékom..

- De én nem akarom hogy végezzen veled, de azt se bírnám ha minden vágyát teljesítened kellene, mert azt se bírom ha..-elcsuklott hangom, szemeim könnybe lábadtak.- ha rád néz..Én szeretlek, érted? Szerelmes vagyok beléd még mindig..- valltam meg neki az igazat.. Sírtam, mint egy hisztis kis csaj, Bence pedig karjaival vigasztalt. Ezt a törődő Bencét szeretem, nagyon.

- Ne sírj már..nem szeretlek így látni..Mindig te leszel az én szerelmem, tudod..

26.Fejezet

                                                Nagy Mercédesz 

   Nincs mit tagadni, a szívverésem ezer fölött lehetett mikor Bence karjaiba landoltam. Alig akar elhinni hogy ő az, kinek védelmező karjaiba pottyantam. Egy halvány mosollyal arcán, kiigazította szememből azt az egy belelógó hajszálat majd nyomott egy puszit arcomra. Talpra állított én pedig szembe fordultam vele. Önuralmamat teljesen elveszítettem, csak ragyogó barna íriszeit csodáltam, melyek csak engem stíröltek. Kezeimmel átöleltem derekát, mire egy kis bátorságot nyerve ő is megtette ugyanezt velem, viszont az ő jobb keze azonnal elkalandozott. Elsőnek még lényegtelen helyekre, például fel a hátamig utána egyre lejjebb. Fenekemnél állt meg, gyengéden rámarkolt, de én ekkor már az egyre közeledő ajkaira figyeltem...nem voltam teljesen magamnál, ez látszhatott is, de jól esett amit tett. Arra gondoltam hogy a buliajtajában fogunk szeretkezni, így a gondolatra elnevettem magam ez által Bence ajaki nem dörzsölődhettek az enyémekkel. Kíváncsian nézett rám, vággyal teli arccal.

- Hát..izé..tudod..itt..- egy, egy szó jött ki torkomon, mert mindegyikbe belenevettem, de Bence még ekkor is türelmesen várta hogy kibökjem. Mielőtt megszólaltam volna, még végig húztam tenyeremet hátán, majd hogy kínozhassam a dudorodó nadrágjára markoltam, mire szemeit lehunyta egy sóhaj kíséretével és úgy élvezte még lágyan markolásztam azt. Mosolygást nem bírtam abba hagyni arcát látván, jól érzéssel töltött el hogy ezt hozom ki belőle. Egyszer csak mindennek vége szakadt, Keze már nem feküdt fenekemen sem a derekamon, szemvilága pedig újra megvolt. Ijedtem néztem felé, majd minden leesett amikor karjaiba kapott. Felvett, úgy hogy apró puszikat hagyott el a szám körül. Éreztem, ahogy visz valahová, de nem tudtam elfordulni Bence arca felől mert akkor nem éreztem volna ajkait arcomon.

- Hova viszel?- szólaltam meg, még én is éreztem a belőlem áradó pia szagot..Undorító volt, de úgy látszik Bencét nem zavarja.

- Oda ahol úgy megdughatlak, hogy nem bírsz majd felállni.- motyogta, mosollyal a száján..Kicsit fura volt ez a mondata hisz mindössze egyszer voltunk még "úgy" együtt, ő volt nekem az első és erre gondolom büszke is, de ilyen komoly és alpári mondatot még sohasem kaptam tőle. Mégis, mosolyogtam rajta..lehet hogy csak az ital hatása miatt, még mondata után jobban gerjedtem rá, ha magamnál lettem volna akkor tuti nem így végződnének a dolgok, de ez nem így van..

- Uhh..-kuncogtam.- Döngetni fogsz?-még én magam is elröhögtem mondatom. Bence egy kaján mosollyal arcán, biccentett, majd már csak arra lettem figyelmes hogy nyitódik valami ajtó én pedig landolok valami puhán. Nem mondhatom, hogy letett az ágyra, mert szó szerint lelökött. Kinyitottam a szemem, Bence egy faajtó bezárásával küszködött. A szoba egésze barnában pompázott, meglepő hogy franciaágyra pottyantam. Miután sikeresen zárra zárta az ajtót, gyors lépteket tett felém, az ágyra térdepelt és szétfeszítette két lában, így közé furakodva. Karjaival két oldalamon támaszkodott viszont úgy tűnt elvesztettem az én odaadóm, figyelmes Bencémet. Férfiassága néha érintkezett combom belső részével, már ezzel az őrületbe kergetett, viszont ajkai olyanok voltak, mint a vadállatok. Amint helyett kapott lábaim között, nekem esett puha ajkaival. Nem gyengélkedett, végignyalt alsó ajkamon majd olyan erősen ráharapott, hogy sikítani tudtam volna, de nem tettem. Harapására elnyíltak ajkaim, azonnal kihasználva ezt átdugta nyelvét és vad táncot járt onnantól a számban. Két kezemmel végig futottam oldalán, éreztem hogy nem sokáig bírom levegő nélkül így ezt tudtára szerettem volna adni ezért lágyan csípőjére szorítottam, de olyan volt, mintha meg se érezte volna. Más jellel kellett neki jeleznem, hogy majd megfulladok. Próbáltam feljebb emelkedni, viszont egy hirtelen, dühvel teli mozdulattal ezt is megakadályozta és feszülten visszanyomott az ágyra. Mind két próbálkozásom csődbe ment. Egyetlen egy esélyem volt még..kicsit összetett..Alsó ajkát beharaptam majd meg is húztam miközben kicsit feljebb nyomtam csípőm ezáltal kellő éppen merevedő férfiassága hozzám dörzsölődött..ez bejött.

- A kurva életbe, Mercédesz!- emelte fel hangját, amint elvált ajkaimtól vettem egy hatalmas nagy levegőt..nagyon levegő hiányom volt. Érdekesen viselkedett Bence, olyan volt mint aki csakis magával törődne..bár ez is történt..Elmosolyodott mikor rám nézett, majd nyakamhoz hajolt és szétszórtam végigcsókolta. Karomat egyre lejjebb vezettem, de mentem le addig ameddig ő odakint lement..Már nem toltam se le se fel csípőmet, viszont mégis összeérintkeztünk azon a helyen. Természetesen ez is Bencének volt köszönhető..Úgy éreztem, tovább kell lépnünk, megpróbáltam Bence pólója alá nyúlni, de ebben is megakadályozott..

- Neked elsőnek mást találtam ki..- súgta, majd felállt az ágyról. Érdeklődve néztem alakja után. Megállt az ágy előtt, kicsatolta nadrágövét majd minden egyes ruhadarabot leaggatott magáról, csak a fekete póló maradt rajta. Nem nagyon értettem mit szeretne, közelebb sétált de már nem tartotta meg az előző pozíciónkat. Befeküdt mellém, kérdően bámultam arcára, mire lenézett férfiasságára.- Használni fogod a kis szád..- motyogta mosolyogva, itt már leesett mit szeretne. Szinte a semmin mosolyogva lejjebb másztam, de nem másztam le az ágyról, csak magam alá húztam a lábaimat hogy kényelmesen elférjek. Két kezemmel megragadtam férfiasságát, nem igazán van az ilyenben tapasztalatom..mégis hogy lenne? Soha nem csináltam ezt, de a szeszes ital csodákra képes..

25. fejezet

Nagy Mercédesz

Két hét. Két teljes hét telt el azóta, hogy újra benne vagyok abban a bandában, amiben nem kéne legyek.  Két teljes hét óta nem láttam a családomat, sem a barátaimat. A cuccaimat is elhoztam Anitától, s felköltöztem Petrához. Hogy miért? Az egyszerű. Azért, mert máshol megtalálhat. És semmi kedvem nincs hozzá. Bármennyire is akarom, bármennyire is vágyom arra, hogy gyengéden magához húzzon, majd hasán pihenve elnyomjon az álom, nem lehet. Már nem bízom benne. Megmutatta azt, hogy ő nem csak az az édes srác, aki annyira tündérién tud rám nézni, és annyira édesen mosolyog, hogy az már fáj. Ő egy normális pasi, aki kihasználja  a szerelembe esett lányt, lefekteti őt, majd eldobja őt a francba.

-Min gondolkozol?-Petra hangja ébresztett fel gondolkodásomból. 

-Inkább kin.-húztam el számat. Még rá gondolni is rossz. Rossz azért, mert ha arra gondolok, hogy milyen jó is volt vele, az már fáj. 

-Értem. Még mindig azért a Bence gyerekért fáj a fejed?  Hagyd már békén őt a francba! Hülye volt, mert  eldobott!
-Talán. De ebben én is nagy szerepet játszottam.
-Hogy érted ezt?
-Úgy hogy nem kellett volna otthagynom.
-De ő csalt meg ember!-emelte fel a hangját, ami miatt meg is értem, hisz igaza volt. -Tudod mit? Menjünk el buliba.
-Nem rossz ötlet.
-Úgyis olyan vagy, mit egy nyúzott patkány, szóval megérdemled! -erre a kijelentésére nevetnem kellett.
Felállt mellőlem , majd elkezdte kidobálni a szekrényéből a ruhákat, közben pedig elismételte az "ez sem jó " -szavakat nagyjából hússzor, amikor megragadt egy ruhát, majd megragadta a kezem, felállított, elém tartotta, és a tükör elé állított.
-Tökéletes!-mondta elégedetten.
-De.. -húztam el a számat.
-Semmi de! Felveszed! Nem vitázok!
Nem tudtam más mit tenni, hisz Petrával értelmetlen veszekedni. Felkaptam magamra a ruhát, majd a fekete cipőt. Leültem a székbe, majd megkértem Petrát , hogy fonja be a hajam. Egy két virágos csatot is belehelyezett. A végeredmény csodás volt. De komolyan. Elsőnek érzem magam nőnek. És ez felemelő érzés.
-Csodaszép vagy. -jegyezte meg Petra.
-Pont mint te. Na de menjünk.
Elindultunk a szokásos helyre. Az úton csak röhögtünk. Látszólag én is örültem. De belül... ordítani tudtam volna.  Hogy miért? Az egyszerű. HIÁNYZIK! Minden egyes porcikája hiányzik. Minden érintése, minden mondata, minden egyes nap, amelyet vele töltöttem el. Hogy miért? Talán mert szeretem? Igen, még mindig szeretem, ehhez kétség sem fér hozzá. De valami azt súgja, hogy nem szabad ! Mert megint átver, becsap, megaláz. Talán igaza van.. Vagy talán mégsem?

Odaértünk a klubhoz. Elkérték a személyinket, amiket meg is mutattunk, majd bementünk a helyiségbe. Rendeltünk egy italt, majd el is fogyasztottuk azt.

Nagyjából 11 lehetett, és én nem voltam magamnál. Azt hiszem túl sokat ittam. Vagy csak egy icipicikével többet a kelleténél.

Végignéztem a tömegen,s egy bizonyos ponton megállt a szemem. Ő volt ott. Szívem a torkomban dobogott. Egy határozott mozdulattal elindultam felé.  Valaki nekem jött, és egy pillanatra levettem Benny-ről a tekintetem, és máris eltűnt. Hova tűnhetett? Ilyen hamar, nem tűnhet el senki. Lehet hogy kiment. Muszáj megkeresnem.

Az ajtó felé vettem az irányt, majd kimentem. A hideg szél csípni kezdte csupasz bőrömet. Érezni kezdtem az alkohol hatását. Testem szédülni kezdett, majd elvesztette önuralmát, és elestem..volna, viszont valaki kifogott. Keze gyengéden simult hasamhoz. Magához húzott, s el nem engedett. Gyengéden simultam testéhez.Valahogy biztonságban éreztem magam. Éreztem ahogy szív verése egyre gyorsabb. Tudtam hogy ki az.
De... nem! Nem tehetem, hogy a nyakába ugrom, s össze vissza csókolom. NEM! Hisz.. ő, utál...
-Mercédesz, jól vagy?-suttogta gyengéden fülembe.
Minden félelmem afelől, hogy utál, elillant, s már csak azt éreztem, hogy ő is szeret.
Egy apró puszit hintett nyakamra, amitől a pulzusom az egekbe szökött. Két hete. Két hete várok arra, hogy ezt tegye.. És most megkapom!