24. fejezet

                                                   Nagy Mercédesz

Egy férfi árnyékot láttam ami egyre közeledett. Nagyon féltem, de reménykedtem benne hogy Bence ránk talált és elvisz ezektől az őrültektől.
A sejtésem igaznak bizonyult. Tényleg Bence volt az. Mikor megláttam arcát, megdobbant a szívem. Akár mennyire is haragszom rá.. mégis szeretem.. Veszekedett a csajjal.. De ekkor hirtelen a lány letámadta, és megcsókolta.. B..Bence pedig engedett neki... 
Könnyeim végigfolytak arcomon. Egy hasító fájdalmat éreztem mellkasomban.. Szóval ez az, amikor valakinek összetörik a szíve? Azt hiszem igen. És talán a legrosszabb az, hogy a szemem láttára...

Pár perc múlva bejött a hölgyike.. Levette számról a kendőt, majd csípőre tette a kezét. 
-Tetszett?-kérdezte fülig érő vigyorral.
-Nagyon is!-szipogtam.-Hallod?! Nem érdekel mit csináltok. Engedj el , és soha többé nem látsz!
-Hmm oké. Biztos?-nézett rám mire bólintottam.
Eloldozta kezem, mai meg volt kötve .
-Menj utadra!-lökött meg egy kicsit.
-Szívest örömest!-mondtam ironikusan
A cuccaimat pillantottam  meg egyik sarokban. Felvettem, majd távoztam. A kis raktár helység szürke volt. Még egyszer utoljára rápillantottam, majd agyamban . Szakítottunk.. Vagyis... azt hiszem. De ez már végleges lehet... Nem tudok neki megbocsájtani. Bármennyire is akarok.. nem megy. Haza.. haza akarok menni, hozzá bújni, átölelni, és a fülébe súgni, hogy szeretlek.. De nem szabad. Mert nem tudok már rá úgy nézni...

Kopogtattam. Hogy miért kopogtatok a saját lakásomba? Fogalmam sincs.. Miért nem használom a saját kulcsomat? Ezt sem tudom..
-Mercédesz minden rendben?- Ya Ou nyitott ajtót. Mikor meglátta kinézetemet.... arca rémülté vált...
-Persze.. minden.. hol van?-motyogtam.
-Ki ?-csukta be az ajtót.
-Ki ki? Vajon ki a franc? Az a barom! - mondtam nagyon is durván..
-Szobátokba.
-A szobájában!-javítottam ki.- Elköltözöm. A ház maradhat a tietek , nem érdekel , de elköltözöm... És nem tudtok marasztalni..
-Biztos? -hangja reménykedő volt. Ránéztem. Bármennyire is azt akartam mondani, hogy " nem , vicceltem", nem tudtam.
-Jól csókolt? Élvezted? Láttam rajtad! -ennyit mondtam, majd felmentem a szobámba.. Szobánkba.. aha a VOLT  szobánkba.
Az a szoba, ahol annyi minden történt. Minden egyes kicsi tárgy egy emlék. Egy olyan emlék, amit sosem felejtek el. Sajnos. El akarok felejteni mindent. Mindent és mindenkit! Elvettem a személyes tárgyaimat, majd beledobtam őket egy táskába.
-Miért mész el?-csukta be maga után az ajtót.
-Még kérded? Bence .. miattad! Érted? Én szerettelek! Mindent megadtam neked! Igaz? Odaadtam magamat. Azt hittem, hogy te meg tudsz változtatni. Egy ideje nem vagyok önmagam.. De hála neked ez most meg fog változni! És ezt magadnak köszönd! -evvel félre löktem, majd kimentem.. volna , ha...
-Várj! Hogy érted azt , hogy szerettél? -nézett bele barna szemeimbe.
-Ahogy hallottad!-rántottam meg kezem, és most már tényleg elmentem..
A ház ajtót jól becsaptam, majd elindultam. Nem érdekelt, hogy hova csak el innen... A cuccaimmal egyenesen Anitához mentem. Leraktam hozzá a cuccaimat, majd irány a város. Bárhová, csak ne oda, ahol minden Bencére emlékeztet. Tudtam, hogy hova kell mennem. Régen én is ebbe a bandába tartoztam. Szégyenlem magam emiatt, de még csak 14 voltam....
A megszokott banda azon a helyen volt. Félve közelítettem meg őket.
-Sz.. sziasztok!- hangom elakadt. Mikor mindenki rám nézett, kirázott a hideg.
-Nocsak. Mercédesz hazatalált!-jött közelebb
-Mondhatni...-mosolyogtam.
-Történet?-kérdezte Petra... Megváltozott.. De ezt majd később.
-Hosszú, majd máskor.-legyintettem.
-Te bajod!
-Na mit kérsz? Cigi jó lesz? Az van nálam most csak!

23. Fejezet

 Sziasztok! 
Meghoztam a 23. fejezetet is, az igazat megmondva
én nem vagyok megelégedve a munkámmal, mert valahogy úgy érzem
hogy többre is képes lettem volna. Na mind egy, az a lényeg hogy megírtam,
/ha nem is lett a lehető legjobb, de kész/ és remélem lesz akinek tetszeni fog!
Jó olvasást!! 

                                          Nagy Mercédesz   

Kómásan ébredtem egy furgonban, nem volt ismerős a hely és a két ember sem aki előttem beszélgetett. Nem tudtam elképzelni hogy mi történt hisz Anitáékhoz akartam menni, mégis egy olyan helyen vagyok ahol még életemben soha se voltam. 

  - Ni csak! Felkeltél hercegnőcske?- egy szőke csaj közeledett felém, mély kivágású pólóban és mini szoknyában. El se tudtam képzelni hogy mi történik velem, vagy hogy mégis ki a fene ez a nő.

- Hol vagyok? Ki vagy te? És ő ki?- halmoztam el kérdésekkel a csajt aki feltűnően mosolygott.

- Hát kicsikém.- jött hozzám egyre közelebb majd lehajolt hozzám.- Egy nagy furgonban vagy mert sajnos itt fogsz rohadni még a drágalátos Bence, rá nem jön hogy én kellek neki. Én Valéria vagyok egyébként.

- Hogy a rák a gyomrod!!-emeltem fel a hangom mert nem bírtam tovább. Egyszer sok volt amit mondott. - Bence hol van? Vele is tettél valamit?- húztam magamhoz közelebb pólójánál fogva mire arcomba nevetett.

- Nyugi már, kis csitri! - próbálta magát elrángatni tőlem, de én erősen szorítottam mert nem kaptam választ.- Bencének kizárólag csak is jót szeretnék okozni, de ha így nem érted akkor mondom hogy szó szerint mit akarok vele csinálni...-kiakarta mondani de nem volt rá szükség mert egy pofonnal mindent lerendeztem.

- Felejtsd el!!- vártam hogy vissza forduljon felém majd folytattam.- soha!! érted soha! Bencéről letehetsz mert neki egy ilyen...mit is mondja...ribanc, nem kell! Ő engem szeret, csakis engem ebben holt biztos vagyok!!- Szinte ordítottam vele, mert nagyon felhúzott. Lepergett előttem minden boldog percem Bencével és azt is elképzeltem hogy Valéria eléri a célját és lefekszik Bencével.

- Csak téged? Ohh..kicsikém, szerintem ezt te se gondolod komolyan! Nézzél már magadra, előbb! Olyan vagy mint valami ufó!- próbált beoltani, de nem sikerült mert komolyan gondoltam amit mondtam neki és nem hat meg amit ő mond.

- Álmodozz még!! Egy ribanc vagy, Bencének értéktelen és engedj el már el innen a rohadt életbe!!

- Jó kuss!!- Kiabált rám. - Ricsi! Gyere, tegyél a szájára valamit mert nem bírom!- Szólt a hátunk mögött ülő vörös hajú kissé túl tetovált csákónak. A srác valami nedves kendőt adott a kezébe.

- Menj már! Te!! A lábad közé tegyél valamit, ne az én számba!- ütöttem el Valéria kézét a számtól és egy picit meg is löktem, szerencsére hátra is esett pont a Ricsi nevű ölébe.

- Na jó elég, te kis csitri! Itt engedelmeskedni fogsz, ha tetszik ha nem!- a mély hangú srác akinek állítólag Ricsi a neve közelebb jött hozzám és ordítani kezdett rám miközben tekintetével szinte megakart ölni. De picit sem féltem.

- Hagyjál már! Engedjetek el és akkor kuss lesz ha nem engedek akkor a ti fejetek fog fájni!- jelentettem ki, de utána meg is bántam mert nagy kezét fejemre tette és húzni kezdte leengedett hajamat ami az igazat megmondva nagyon fájt mert nagyon erőszakosan csinálta, látszott rajta hogy ideges. - Jó, jó...- nyögtem, de a benne lévő düht még most sem adta ki mert szabad kezét megrendítette és lekevert egy akkor pofont hogy lüktetett az egész arcom lemerem fogadni hogy a szemem alatt is belilult. Nem bírtam mert nagyon fájt így egy könnycsepp csordult ki a szememből, lehet hogy több is mert arcomat csak a meleg könnycseppek melegítették hisz a furgon ajtaja nyitva volt és a kintről beszúródó hideg bántotta arcomat. 

- Remélem most már megérteted! - vette elő a kendőt amit a számhoz kötött.- nem játszásból vagy itt!

   Valami ecet lehetett a kendő féleségen mert baromi rossz szaga volt. Próbáltam neki válaszolni, de nem tudtam még szinte megmozdítani se ajkaimat, úgy odakötötte a kendőt. Valéria és erőszakos Ricsi haverja hátra ment, és beszéltek valamit, de nem hallottam tisztán hogy mit. Mondjuk, nem is egészen rájuk figyeltem hanem az árnyékra amit láttam. Mivel a furgon ajtaja nyitva volt, így kilátást nyertem. Egy férfi árnyékot láttam ami egyre közeledett. Nagyon féltem, de reménykedtem benne hogy Bence ránk talált és elvisz ezektől az őrültektől.

22. fejezet

Sziasztok. Meg is hoztam ezt a részt is. A részről csak annyit, hogy eléggé eseménydús lett...Sok minden történik benne. És remélem tetszeni fog!
Tina xx 




Nagy Mercédesz


- Nyugi már Mercédesz!!- Hallottam Ya Ou hangját. Alig telt el tiz másodperc, a szobámba termett.
-Nem nincs nyugi! Kurvára nincs!-törtem ki.
-Mi történt?
-Sok! Sok minden történt! És csak hogy tudd! Itt előtted megfogadom, hogy megölöm! Érted? Megölöm Bencét!
-Hogy mit csinálsz?
-Jól hallottad!
-Mi történt?
-Mi történt? Megcsalt! Kérlek szépen, megcsalt!-mondtam már egy kicsit nyugodtabban.
-Mit csinált?
-Megcsalt.-vettem elő bőröndömet.
-Miért?  Kivel?  Hová mész?
-Nem tudom, a másodikat sem, és el! Messze innen.
-Ne tedd! Miatta ne! Nem éri meg! Fontos vagy nekünk!
-Ő is fontos volt nekem. És azt mondta, hogy neki is fontos vagyok! Kérlek most menj! -utasítottam.- És ne ellenkezz, mert olyat mondok, amit megbánod!
 Kiment. Becsuktam az ajtóm, s kulcsra zártam. Minden egyes szekrényemből kipakoltam a ruháimat, egyenesen a bőröndbe. Nem érdekelt! És ezzel vége! Utálom! Pont! Tudtam, hogy nem szabad beleszeretnem! És mégis megtettem! Mert egy idióta barom voltam, aki hitt neki! Elhitte, hogy ő is szereti, és most.. most én szenvedek, ő meg örül a kis kurvájával! Hát szép volt Mercédesz! Ezt is elcseszted! Egyszer kerüljön a kezem közé mindkettő, mert esküszöm, hogy... hogy...
Elővettem egy filcet és egy papírt. Minden tudásomat, és fogalmazó képességemet elővettem...
 Édes drága Bence!
Jah nem , mégsem! Ez volt az utolsó alkalom, hogy így hívtalak. Hogy miért? Csak annyi, hogy beszélgettem egy tündéri kis fruskával, aki mesélt rólatok. Őszintén szólva.. örülök. Inkább tőle tudjam meg, mint tőled.  Nem is mesélek neked tovább, mert a végén olyat írok, amit megbánnák. Így drága Bence, csak annyit mondhatok, hogy légy vele boldog! Remélem jót játszottál velem!
Mercédesz 

Ennyi telt tőlem. És ki tettem magamért. Nem írtam olyat, amit tuti, hogy megbánnák. Kinyitottam szobám ajtaját, megragadtam nehéz bőröndöm, majd lefele vettem az irányt. A konyhába néztem. Csak Ya Ou volt bent.
-Többiek?
-Nem tudom.
-Nem is baj. Üzenem mindenkinek, hogy jó volt itt élni. Illetve, Bencén kívül mindenkinek. .. És.. maradhattok itt addig, ameddig akartok. Nem zavar. Csak engem ne keressetek. Elég lesz, ha próbákon találkozunk... Szia.-átöleltem. Nem vártam meg, míg válaszol, elmentem.
Egy helyre mehetek. Biztos befogad! Remélem. Ha nem, akkor még mindig ott van az a lehetőség, hogy apához megyek. Mondjuk oda nem annyira vágyom, de .. mindenhova csak el innen...
Elindultam... Utcáról utcára.. csak előre. Nem érdekelt semmi... S ekkor egy fekete autó megállt mellettem, kiszállt belőle két nagydarab, majd minden sötét...


Feng Ya Ou Ferenc

Először a kéz törés, most meg elköltözik. Mi van Mercédesszel? Jobban mondva, mi van Bencével. Megcsalta? Nehéz kinézni belőle. Hisz élt halt Mercédeszért, akkor meg miért tette volna? 
Három idióta esett be az ajtón. Mindenki röhögött. Mikor megpillantották komoly tekintetem, még a  mosoly is rájuk fagyott.
-Ha befejeztétek, gyertek a nappaliba.-ennyit mondtam, majd bementem az említett helységbe. 
10 perc múlva megérkeztek ők is. Leültek a kanapéra. Egy ideig meg sem szólaltunk... Felálltam helyemről, majd Bence felé vettem az irányt. Meglendítettem kezem, majd az arcához vágtam. 
-Ezt most miért?-kérdezte, miközben az egyre vörösödő arcát fogta.
-Megcsaltad. Igaz ez?
-Hogy mi van? Ki csalt meg kit?
-Hát te Mercédeszt! És ne próbálj nekem hazudni, mert tudom, hogy igaza van Mercédesznek.
-De nem csaltam meg!-állította igazát.
-Akkor miért ment el?
-Hogy mit csinált?-kerekedett ki a szeme.
-Elment. Fogta a cuccait, majd elment... 
-Csak szívatsz, igaz? 
-Menj fel a szobájába. Ha nekem nem hiszel, majd az a levél amit írt, annak fogsz!


Vavra Bence

Minden szuper volt. De  minden!

Ez már régi mese. Még mielőtt ide költöztünk, volt egy futó kapcsolatom egy lánnyal. Már több hete nem keresett. Meg is feledkeztem róla. De tegnap este jött egy hívásom . Ismeretlen volt, de amikor felvettem , rájöttem hogy ő az. Azóta ezer meg ezer üzenetem jött volna. Ezért is hagytam ma otthon a telefonom. Hagyjon engem békén! És persze  Mercédesz épp bent kellett lennie, amikor hívott az a szajha. És persze, hogy kellett beszéljenek. Pedig Valériának világosan megmondtam, hogy nekem csak és kizárólag Mercédesz van. De ő nem ért a szóból. És most elment. Mercédesz elment. Ki tudja hova? 

Gondolkodás nélkül elővettem a telefonom. Vagy százszor hívtam Mercédeszt, de semmi. Kinyomta. Feladom. Haragszik rám, amit meg is értek... Egy nevet kerestem a telefonomban. Tárcsáztam.. kicseng.. felveszi.
-Valéria mégis mi a francot képzelsz te magadról?  Remélem most boldog vagy, mert szétmentünk!-üvöltöttem a telefonba.
-Hmm minden vágyam ez volt. Tudod milyen ocsmány az a csaj? Nem is illik hozzád!
-Ne merj így beszélni róla! És.. miért? Te illesz hozzám? 
-Képzeld igen! És engem választasz, mert ha nem a kis csajnak annyi! 

21.fejezet

                                                      Nagy Mercédesz

   Kezemet már szinte érezni sem éreztem, de akárhányszor mozgatni próbáltam mindig éreztem egyfajta fájdalmat amit nagyon nehéz volt eltűrnöm. A négy ijedt arc engem nézett ahogyan szenvedek.
-Mi történt? Nincs semmi bajod? - Kérdezte Peti, miközben egyik kezét lassan karomra vezette majd a pontra a kezemen ahol fájt...Jobban mondva az egész kezem fájt így csak az egyik pontra simította rá tenyerét. - Nagyon fáj?- Kérdezte aggodalmasan, mire bólintottam egyet.
- Oké..- Guggolásából felemelkedett Bence és elindult az ágy fele. Az éjjeli szekrényhez sétált és a fiókból kivett valami..nem láttam hogy mit.- Megyünk, és megnézzük hogy eltört e.- Felém közeledett és segített felállni. Nagy nehezen lementem a lépcsőn, úgy hogy Bence végig mellettem volt s a fiúk pedig mögöttünk.
- Fiúk ti jöttök?- Kérdezte sietve Bence a bejárati ajtó kilincsét fogva. Mindenki bólintott, de Ya Ou valamiért megrázta a fejét.
- Nem lehet..- Ya Ou hangot adott gondolatainak.- Ma van egy interjúnk...
- Ja, tényleg! De...Benny nélkül menjünk el?- Tette fel a kérdést Olivér.
- Na, jó! Erre nincs időm. - Legyintett Bence miután rám nézett és látta milyen rosszul vagyok.- Menjetek csak hárman..na pá'!
   Beültünk az autóba majd Bence nyomott egy kis gázt és elindultunk. A jobb kezemet szorítottam, annak hitében hogy majd ennek köszönhetően el fog múlni a fájdalom, de nem! Nem múlt el, ugyan olyan borzalmas érzés volt, nem változott semmit.
- Mit csináltál hogy így megütötted?- Törte meg a csendet Bence. Vállat húztam, mellyel jeleztem neki hogy tök mindegy és nem szeretnék róla beszélni.- Ha Szikin húztad fel magad, akkor jó hülye vagy!
  Mondatára rá néztem, mert nagyon meglepődtem hogy ilyen módon hülyének nevezett. Ezer meg ezer dolog fordult meg a fejemben, az egyiket ezek közül ki is ejtettem a számon.
- Persze hogy hülye vagyok...Neked már úgyis mindegy, megkaptad amire vágytál!- arcreakcióját nem vártam meg, azonnal az ablak felé fordítottam fejemet.
- Bocs..Csak...ő ilyen, és ha azt hiszed hogy mert együtt töltöttük az estét én már teszek rád, közlöm hogy nem így van. - Sóhajtott majd egyik kezét a térdemre fektette.
- Nem hiszem ezt, csak azt mondtam hogy te erre vágytál és édes mindegy neked hogy ki hallja és ki nem!
- Engem is zavart hogy gúnyolódott.- s leparkolt a kórház elé..Kivette a kocsiból a kulcsit és elindultunk. A recepció felé siettünk hogy valami információt nyerjünk arról, hogy hol is keressük azt az orvost aki megnézi a kezemet ami mellesleg nagyon fájt..
- Uhh..ez nagyon fájhat drága.- Jött közelebb az ambulenciánál álló nő. - Jöjjenek, Tihamér doktor úr majd megnézi hogy mennyire komoly..- Mutatott egy ajtó felé ahová nem sokkal később be is mentünk.
Illedelmesen köszöntünk az orvosnak aki készített egy röggent.
- Szerencséjük van! Nem tört el, de elég komolyan megzúzódott.- nézte a képet.- Csinálunk egy kötést rá, és mehetnek!
  Az említettet megtettük és menni készültünk mikor az orvos megfogta Benny karját és beszélni kezdett hozzá:
- Kérlek, adnál egy aurogrammor a lányom nagyon nagy rajongód! - Nyújtott egy pappírt és egy tollat amire Bence dedikált is azonnal.. Hát azért már kicsit sok, hogy még itt is ilyenekért állítanak meg minket. - Köszönöm..- mondta, majd hagyta hogy sikeresen távozzunk.
   Kint az autó előtt álltunk mikor Bencére rájött valami...nem tudom helyesen megfogalmazni hogy mi, mert még ilyen helyzetben nem láttam. Nem volt még sohasem ennyire..Édes.
- Bár te rajonganál annyira értem mint az a sok tini lány..- mosolygott miközben kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Beültem és megvártam még ő is ezt teszi. Bekapcsoltuk öveinket és elindultunk.
- Mhh..Hidd el én sokkal jobban szeretlek mint azok a lányok..csak...
- Csak?
   Gondolkodásba estem. Vajon hülyének nézne ha elmondanám neki hogy nem nagyon volt még pasim és nem tudom egyértelműen kifejezni amit érzek? Vagy hogy amikor megtudtam hogy drogozik akkor egy akkora trauma ért hogy azon gondolkodtam hogy nekem szükségem van e rá egyáltalán..Áááh, ezzel biztos hogy megbántanám mellesleg a bizalmát is elveszíteném..és azt nem akarom, így legyintettem neki hogy észre vegye nem akarok erre a kérdésére felelni, majd elmerültem a gondolataimban mivel közénk beállt a csend...de nem az a kínos hanem az a békés csend.

Otthon:

  Magamban ültem a szobámban mivel Bence valami fellépésre ment a srácokkal. Mondjuk, nem is olyan nagy baj mert már rám férne valami normális kiruccanás. Valami jót csinálni a haverokkal..a haverok alatt Krisztiánt és Anitát értem. Olyan régen voltunk már együtt. Talán még egyszer sem, azóta mióta haza jött Krisztián. Hiányoznak azok az idők amikor nem kellett arra figyelnem hogy mit veszek fel reggel, hogy vajon Bencének mi fog tetszeni rajtam és azok a napok amikor Anitáékkal hülyéskedtünk. Mikor Krisztián nyakába ugrottam mert előttem falták egymást Anitával vagy amikor egyszerre hat gömbös fagyit ettem és annyira figyeltem az utcán lévő madarakat hogy Anita fejére ejtettem egy gömböt Krisztián pedig onnan akarta megenni....már a rég hívott számot tárcsáztam volna, amikor megszólalt az ágyon lévő telefon..Bence telefonja csörgött. Közelebb nyúltam a telefonért és megnyomtam a zöld gombot, olyan hirtelen hogy még a nevet sem néztem meg..

- Szia, édes!! - Hallottam egy vékony női hangot..az édes jelzőtől a hideg rázogatott.- Ha ma esetleg ráérsz, és nem azzal a Mercédesz libácskával leszel akkor csinálhatnánk valami értelmeset.- köpni se nyelni nem tudtam.. nem tudtam eldönteni hogy nevessek vagy sírjak. Azt se tudtam hogy mi történik még jóformán azt sem fogtam fel hogy a kényes hangú csaj mit beszél..nem tudtam megszólalni csak magam elé bámultam és gondolkodtam hogy ki ez a csak, mit akar Bencétől...? - Bepótolhatnánk azt az elmulasztott éjszakát..- ha a jobb kezem nem lenne megzúzódva akkor már újra neki vertem volna valaminek mert rám jött egy borzasztó érzés amitől teljesen lefagytam és csak arra vágytam hogy sikítsak vagy megüssek valamit.. Szerencsére egyikre sem volt szükség, hamar észbe kaptam és sikerült értelmesen megszólalni.

- Ide figyelj, te kis liba!- mondatomra kicsi kuncogást hallottam a vonal mögött, de nem érdekelt...beakartam oltani.- Bence az soha, de soha nem fog veled lefeküdni!! Ha az égtől a földig pattogsz akkor sem!! Ő az enyém!! Érted?? Húzz el a büdös francba!!! Ribanc!- épp kiakartam nyomni a telefont mikor hangos, ismerős nevetést hallottam.. inkább négy fajta nevetést.. 

- Nyugi már Mercédesz!!- Hallottam Ya Ou hangját. 

  

20. fejezet

Reggel kipihenten keltem. Bence mellkasán volt a fejem. Ő a hajamat bizgerálta. egy apró puszit hintettem hasára, majd felültem. Bence felé fordultam, egy óvatos mozdulattal felálltam, és hasára ültem. Egy apró csókot leheltem ajkaira. Miután eltávolodtunk, csak mosolyogtam.
-Hogy vagy?-kérdezte boci szemekkel.
-Soha jobban!Szeretlek!-adtam puha ajkaira csókot, majd felálltam, s a zuhanyzóba vettem az irányt egy néhány törülköző kíséretében.
Miután sikeresen lezuhanyoztam, kivándoroltam közös szobánkba, ahol Bence már nem volt. Átöltöztem, s megpróbáltam magamból normális emberi alakot csinálni. Ez többé kevésbé sikerült is. Eltüntettem kócaimat, fogat, majd arcot mostam, majd lementem a konyhába. Mindnégy lakó társam az asztalnál ült és röhögött.
-Mi olyan nevetséges? Amúgy meg jó reggelt!-mosolyogtam, ami nálam nem mindennapi, és elővettem müzlis tálikómat, a gabona pelyhet és a tejet, majd leültem Peti és Ya Ou mellé.
-Jól éreztétek magatokat?-kérdezte Peti. Szemeim dühvel lettek teli, hisz a Peti szobája a miénk mellett van...
-Fogd be Szikszai!-mondta Bence , kissé dühösen.
-De most miért? Zenei aláfestésem volt!-ezt már elröhögte.
-Peti, tudod megcsapnálak, de nem teszem mivel lecsuknak állatkinzás miatt!-mondtam én is dühösen, mire mindenkiből kitört a röhögés.
-De megijedtem!
-Féljél tőlem, Olivér is félt! Igaz?-néztem az említett személyre, aki épp most tömte magában , a fél perce még előtte lévő vajas kenyeret.
-Mivan?-gondolom ezt kérdezhette, de mivel, ismétlem teletömte magát, ezért annyi értődött hogy Mih vankh? Erre ismét mindenki röhögött.
-Mercy ugye nem haragszol?-komolyodott el Peti.
-Persze hogy nem! Forrok a dühtől! Nem ugyanaz!-evvel felmentem a szobámba.

Ezt nem hiszem el! ekkora idiótát mint a Peti?!  Jójó hogy hallotta, de azért magában is tarthatná!  Ekkora barmot! Esküszöm , csak kerüljünk a kezem közé, .. mert ... mert felakasztom! ÉS ez nem vicc! Mindenkit szívathat! Csak engem ne! Mert velem meggyűlik a baja, ami az ő kárára megy!
-Bejöhetek?-hallottam egy számomra sajnos túlzottan is ismerős hangot.
-Kopogni luxus?-förmedtem rá.
-Bocs.-kiment. kopogott.. Oké Peti. Te nem csak barom vagy, hanem már az eszed is elment.
-Gyere!-motyogtam, mire bejött. Leült mellém. És tádáá! Beállt a kínos csend. Imádlak Peti.. Vagy mégsem!- Beszélgetni is fogunk, vagy csak bámuljuk egymást?-kérdeztem ironikusan.
-Sajnálom az előbbit! Nem volt szándékos!
-Mégis kimondtad!
-De nem akartam! Csak gondoltam, van mivel szívassalak titeket.
-De mit ártottam neked baszki?-jött a káromkodás a számra, amit persze csak akkor mondok, hogy ha valaki felhúz.
-S..semmit.. ohh Merci ne haragudj már! Tényleg nem akartalak megbántani!
-De sikerült! Na takarodj ki!- már üvöltöttem. Se szó se beszéd, kiment.
Megindultam az ajtó felé. Nekidőltem a falnak... Csak meredtem magam elé,és gondolkoztam.. Nem is tudom miért is emésztem magam ezen. Talán azért, mert ez volt az első, és így reagálnak? Mi lesz a következő ilyen... khmm eseményeknél? Ott is szívati fognak? Nem.. azt nem engedhetem!
Önkontrolom elvesztettem. Kezemet ökölbe szorítottam, és a falba ütöttem. Egy erős nyilallást éreztem egész jobb kezembe.
-A rohadt életbe!-káromkodtam. Rohadtul fájt. Csapódott az ajtó, és négy fejjel találtam szembe magam. Azonnal lehajoltak.
-Mi történt? Nincs semmi bajod?

19. Fejezet

      Sziasztok! Lehet kicsit unalmas egy részre sikeredett,
vagy nem olyan amilyennek elképzeltétek, de ha így van sajnálom.
most csak ennyi telt tőlem, így is elsőnek írtam ennyire perverz részt...hát igen, mert ebben a részben azt írom le... Na, de nem szaporítom tovább a szót! Jó olvasást!

                                              Nagy Mercédesz          

   Nem volt semmi féltségem, nem gondoltam semmire csak cselekedtem és hagytam neki hogy tegye amit már oly annyira szeretne. Kezemmel szokásosan nyakába karoltam hogy még közelebb tudhassam magamhoz, miközben ő két kezével támaszkodott felettem lábát pedig csípőm mellé felhúzta. Ajkaira tapadva csókolgattam, úgy mint ha most az egyszer tehettem volna meg vagy csak most utoljára. Egy lassabb mozdulattal elhajolt tőlem, és nyakamat kezdte kényeztetni. Kezemet végighúztam hátán mire ő beleszívott a nyakamba pont ugyan ott ahol reggel is. 

- Biztos szeretnéd?- tette fel újra a nagy kérdést, mely picikét már unalmas volt hiszen már mondtam neki hogy odaadom neki magam mégis megkérdezi, bár valahol jó érzéssel tölt el hogy gondol arra hogy lehet én most egy kicsit félek és nem akar erőszakos lenni velem.

- Igen..- nem lett valami meggyőző, nagyon nehezen tudtam megszólni mert még szája a nyakamat kényeztette addig jobb keze felfedező útra indult a combomon. Nem értem hogy  miért nem tartottam egy picit sem attól a fájdalomtól amit okozni fog nekem. Nyomott egy gyengéd puszit számra majd megpróbált lejjebb csúszni, de én fejétől fogva visszahúztam és ajkaira nyomtam az enyéimet. Heves csókcsatába kezdtünk, de most az elsőnek nem adtam neki bejutást a számba inkább játszadoztam a türelmével..nos, hát sikerült is oly annyira, hogy beleharapott alsó ajkamba és a combomon pihenő kezét végig húzta a hasamon majd újra lekalandozott vele és a belső combrészemet kezdte simogatni. Ezekre a tetteire mosoly kúszott a számra ami neki csak is jó lehetett mert azonnal átdugta nyelvét. Nem ellenkezdtem tovább vele, egyre szenvedélyesebb lett a csókunk úgy éreztem ez a legszebb pillanat az életemben és egyetlen lánynak nem adnám át ezt az érzést. Bence hirtelen elvált ajkaimtól mire már nem éreztem annyira mulatságosnak ezt a dolgot. Megijedtem hogy valamit rosszul csináltam vagy meggondolta magát és nem akarta tovább folytatni.

     Kezével feljebb húzta pólómat így csupasz hasamat is láthatta. Nem vagyok az a szégyenlős típus de most nem éreztem a legjobbnak hogy latja azt amit mások nem láthatnak soha vagy ha igen, akkor csak a strandon.

- Vedd le a pólót.- utasította miközben leszállt rólam és az éjjeli szekrény irányába ment. A fiókba kotorászott valami után, nem néztem tovább mit csinál csak tettem amit mondott és levettem magamról a barna pólót. Rám nézett majd elmosolyodva sétált vissza hozzám. Kezét vállamra simította aztán egyre lejjebb haladt vele és a melltartóm kapcsánál állt meg. Egy mozdulattal kikapcsolta aztán az ledobta az ágy mellé. - Így is csodás vagy!- Nyalta meg alsó ajkát. Kicsatolta nadrágövét és levette azt. Egy gyors mozdulattal a pólót is leaggatta magáról. Fel se tudtam dolgozni a dolgokat csak azt vettem észre hogy ülök az ágy tetején és bámulóm őt ahogyan ott áll előttem egy szál alsógatyában. 

    Megfogtam kezét és magamra húztam őt, nem voltam biztos tettemben de vágytam érintéseire amit nem sokkal később meg is kaptam. Kezét melleimre vezette, ami eléggé meglepett és zavarba hozott. Cékla piros arccal feküdtem alatta mint valami rakás szerencsétlenség, teljesen lefagytam pedig azt hittem hogy legalább most nem fogok semmit elrontani vagy bambulni. Kezeivel masszírozta az említett testrészem.  A zavar mellett volt valami nagyon furcsa érzésem is, amitől nem tudtam eléggé magamat tartani, fejemet hátradöntöttem és halk sóhajokat hallattam. A plafont bámultam, úgy mintha lenne rajta valami érdekesség. Bence kezei elhagyták Melleim most is vándorútra indultak de ezúttal a fehérneműm szélénél meg is álltak. Apró puszikat hintett a hasamra,  egy minimétert sem kihagyva. Meguntam hogy olyan vagyok mint egy szobor és csak pihentetem a kezem az ágyon, így hajába túrtam de ekkor az ő kezei is mozogni kezdtek. Bugyim szélébe akasztotta két ujját, kicsit felemelkedett hogy letudjam venni aztán visszaállt az eddigi 'póz'. Egy ártatlan pillanatban boxerére pillantottam, amiben már elég kevés hely volt. Átcikázott a fejemben egy gondolat amit úgy véltem hogy meg kell valósítanom, így egyik kezemmel férfiasságára markoltam másikkal pedig még mindig haját húzogattam. Elvigyorodott tettemen, közelebb hajolt hozzám és fülembe csókolt.

- Mozgasd a kezed!- Mondta, hangán hallani lehetett hogy elég kajánul mosolyog. Kedvére tettem, mert jól esik ha látom hogy tetszik neki az amit csinálok. Gyengéden markolásztam merevedő szerszámát, néha végig húztam rajta kezem, Bence egy kisebbet nyögött majd megfogta a kezem és levette onnan. - Ha így folytatod elfogok menni.- Mosolyogta majd levette magáról azt az idegesítő egy szál ruhadarabot is. Teljes rálátást kaptam ágaskodó férfiasságára. Itt kicsit megijedtem, ekkor jöttem rá hogy mire is vállalkoztam de nem szándékoztam megfutamodni. Benny nyomott egy puszit arcomra, majd lábam közé fúrta magát és feldugta egyik ujját, borzalmas érzés kapott el fájdalmas egy dolog volt.  Egy biztató mosolyt küldött felém és azt követve mozgatni kezdte bennem ujját. A fájdalom az csillapult, de még mindig nem akart elmúlni. Ezen csak az segített hogy Bence még ujjait mozgatta addig másik kezével nyugtatás képen simította végig combomat újra és újra. Úgy éreztem, kezem már megint szükségtelenné vált így megsimítottam karját mire ő kihúzta belőlem ujját. Zsebéből elővett egy szürke csomagos dolgot majd kibontotta. Azonnal felismertem hogy mi az amit fog, de nem "csodálhattam" sokáig mert azonnal felhúzta a már teljesen készenlétben álló férfiasságára. Tudtam hogy mi következik még akkor is ha még nem voltam ilyen helyzetben.Egy biztató mosoly közvetített felém férfisságát belém vezette. Irtózatos rossz fájdalmat éreztem meg olyan volt mintha kettészakadtam volna belülről. Lassan mozogni kezdett bennem, végig tekintetemet fürkészte ami jól esett mert a fájdalom mellett tudtam hogy ott van. Akármilyen erős és kitartó lánynak is tűnök, a fájdalom az nálam is erősebb. Lehunytam szemeim hogy ne lássa azt néhány könnycseppet ami kiszökött rajtuk. Ekkor kicsit közelebb hajolt hozzám de férfiasságát még ekkor sem vezette ki belőlem. Nyakhajlatomhoz bújt mire kinyitottam szemeim és kétségbeesett féltő tekintetével találkoztam. - Ne sírj, kérlek..Ígérem jobb lesz..- Súgta miközben szemeimet figyelte, egy aprót bólintottam ő pedig lökött rajtam kettőt gyengéden. A fájdalmat fura módon már ekkor nem éreztem, és ezt tudtára is akartam adni csak nem tudtam hogy hogyan tegyem
    Bence egyre gyorsabb tempót kezdett diktálni, ekkor ébredtem rá hogy már ő is észrevette hogy fájdalmam enyhült.Néha lehajolt hozzám egy pusziért vagy egy rövid csókért. Halk nyögések jöttek ki számon, az élvezett hatására de ezzel Bence is így volt. Karomat hátára vezettem, erősen markolásztam néha mire Bence fel is mordult egy cseppet. Nem tudom mi az, az érzés ami elkapott de abban biztos voltam hogy egy csodálatos érzés volt. Talán ekkor az érzés megjelenésekor szokták azt mondani hogy a élvezet kapujába léptek.
    Bence meleg nedvét éreztem meg magamban, majd kezeit amelyek arcomra simultak. Az a csodás érzés amit élvezetnek hívnak, elmúlt.
- Csodás voltál...- Motyogta a szerintem nem rám igaz mondandóját aztán kihúzta magát belőlem és lefeküdt mellém. A vörös lepedőt magamra húztam, úgy hogy neki is jusson és figyeltem ahogyan szinte ugyanúgy vesszük a levegőt, hiszen mindketten lihegve feküdtünk egymás mellett. Kezemmel átkaroltam őt és mellkasára feküdtem. Figyeltem gyors szívverését.
-Ezt majd megismételhetnénk egyszer..- Súgtam. Egy kisebbet nevetett majd hajammal kezdett játszadozni.
- Csak egyszer?
- Jó, ha jobban tetszik így..- Néztem fel rá.- még ezerszer.- Bólintott egyet mosolyogva és nyomott egy puszit a számra.
- Jó éjszakát!- Súgta majd elaludtunk. 

18. fejezet

                                               Nagy Mercédesz

Visszadugtam zsebembe a telefont és egy gyors mozdulattal ajtót nyitottam. A szőke tinédzser fiút láttam csak magam előtt. Kezében valami ajándék csomag volt, de még az sem kötött le.
- Hol van Dávid? -  Néztem jobbra balra, de sehol sem láttam a keresett személyt.

Hirtelen előttem termett a keresett személy. Első pillantásra dühöt éreztem iránta. Legszívesebben úgy megcsaptam volna, hogy a szomszéd kertjéig repült volna. De a következő pillanatra.. valahogy meglágyult a szívem, és rögtön a karjába borultam. 

-Hiányoztál! Miért nem írtál? Miért nem hívtál? Vagy miért.. miért nem látogattál meg?-bombáztam kérdéseimmel.

-Oké. Mercédesz, ha megengeded, hogy bemenjek, akkor talán még válaszolni is fogok. De ha itt ölelkezünk, akkor Bence azt fogja hinni, hogy te meg én...

-Te honnan tudsz Bencéről? Tudtommal még nem publikus... -ráncoltam össze homlokom.

-Facebook. -egyszavas válaszát megértettem.

-Bejössz? 

-Ez kérdés volt?

-Marci, gyere te is!-szóltam oda öcsémnek.

-Oké. Megyek már! -szólt, majd mindhárman bementünk.
Leültettem a srácokat, és készítettem nekik valamilyen kaját.Már épp készen voltam, és tálcára is helyeztem a szendvicseket, de amikor Bence kíváncsi tekintetével találtam szembe magam..
-Öm.. igen.. öm.. Dávid.. ő itt Bence.. Bence ő itt Dávid.. a bátyám...

Ameddig összehaverkodtak, én leraktam a szendvicseket a kis asztalra. Ekkor jelent meg a másik három jómadár is.  Őket is bemutattam egymásnak. Meg még Marcit is bemutattam nekik. Oli és Marci.. mostanában nagyon jóban vannak. Ők már pacsiztak meg ilyenek... Ha már Oliról van szó, még mindig nem kedvelem.. Talán csak egy kicsit... De ez még nem azt jelenti, hogy most  megölelem, és pacsizok vele. Csak már nem utálom annyira a bunkó, szőke fejét.
-Mercy, köztünk vagy?-kérdezte Dávid.
-Mi? Ja.. azt hiszem, igen!
-Csak hiszed? -kérdezte Bence.
-Nem tudom. Teljesen máshol vagyok...
-Aham értem.. Öm.. Dávid? Beszélhetnénk egy kicsit?
-Persze. -mondta Dávid, majd kimentek...


Nagy Dávid
-Tessék Bence.
-Szóval.. Dávid.. az van, hogy meg akarom lepni valamivel a Mercy-t, ezért jó lenne, ha ma nem jönnétek haza.. megoldható ez?
-Persze. Kb. hányra jöjjünk vissza?
-Úgy 9-re. Rendben?
-Persze!-pacsi, majd visszamentünk.-Mercy , Marci, körbevezettek a városban?
-Persze!-vágták rá egyszerre, majd Mercédesz megcsókolta barátját, és kivándoroltunk.

Nagy Mercédesz
Furcsának találtam ezt a félrehívást de nem foglalkoztam vele. A srácokkal végre kikapcsolódtunk. Volt sok fagyi, meg vattacukor, csoki, meg mindent amit nem szabad.  
-Mercédesz, csak még egy fagyit! Kérlek szépen!-hallottam meg Marci könyörgő hangját. 
-Majd holnap, oké?
-Olyan vagy , mint anya..-kezdett bele a mondatába Dávid.. de abba is hagyta. 
Egy halk sóhajtás hagyta el számat. Megint felhozta ezt  a témát. Ezt a rohadt kellemetlen témát! Anya mindig is a példaképem volt. Csak már nagyon rég meghalt.
Ekkor két ismerős arcot pillantottam meg közeledni.
-Sziasztok!-mondtam egy hatalmas nagy vigyorral, majd megöleltem mindkettőjüket megöleltem.-Krisztián jobban vagy már?
-Volt valami baja?-kérdezte bátyám flegmán.
-Kórházban volt. Nemrég engedték ki.-magyaráztam. Sosem voltak jóba. Mindig szívták egymás vérét.
-És te ?Hogy hogy itt vagy?-kérdezte K. Dávidtól.
-Tegnap jöttem haza. Baj?
-Nem. Dehogy.
-Oké. Srácok, holnap találkozunk.. Gyertek majd át. Okés?-tereltem a témát, mert ezeknek csak egy jó ok kell, és össze verekednek.
-Oké!-egyezett bele Anita, majd mindenki távozott a saját útján tovább.
Most nem szóltunk egymáshoz. Láttam Dávidon, hogy ideges. Sosem volt jóban K.- val mint már említettem. Egyszer még jó haverok voltak, de valamin összevesztek, és azóta csak egymás vérét tudják szívni. Nem is értem. Hisz valaha olyanok voltak, mintha testvérek lennének. Most meg el sem tudnak menni egymás mellet. Nem értem ezt a két gyereket...
-Mercy.. mi hazamegyünk. Oké?-mondta Marci a kapunál.
-Oké. Legyetek jók. Dávid, haza menjetek , megértetted?-parancsoltam rá bátyámra.
-Értettem anyu. Na szia!-majd meg sem várták, hogy jól lecsesszem őket, elmentek.
Szem forgatva, bementem. Egy kellemes levendulaillat csapta meg arcomat. Leraktam zakómat a fogasra, majd bementem a nappaliba. A lépcsősor felé néztem, ahol megpillantottam a rózsaszirmokat. Egy aprócska mosoly jelent meg arcomon, majd felmentem. Az út egyenesen a szobámba vezetett. A villany le volt kapcsolva, így felkapcsoltam. Ekkor pillantottam meg Bencét, kezében egy rózsacsokorral.
-Szépet a szépnek!-mosolygott. Gondolkozás nélkül nyakába ugrottam.
A virágcsokrot a földre dobtuk, majd az ágyra estünk le. Én voltam felül. Apró csókokat hintettem ajkaira. Hirtelen fordított az álláson. Ő volt felül.
-Akarod?-kérdezte ezt a bizonyos kérdést.. Nem gondolkodtam.. Nem is volt min..
-Ez kérdés volt?-majd ajkaimat az övéire nyomtam.
-Ezt igennek veszem!-mosolyodott bele csókunkba. - Ígérem. sosem felejted el!