23. Fejezet

 Sziasztok! 
Meghoztam a 23. fejezetet is, az igazat megmondva
én nem vagyok megelégedve a munkámmal, mert valahogy úgy érzem
hogy többre is képes lettem volna. Na mind egy, az a lényeg hogy megírtam,
/ha nem is lett a lehető legjobb, de kész/ és remélem lesz akinek tetszeni fog!
Jó olvasást!! 

                                          Nagy Mercédesz   

Kómásan ébredtem egy furgonban, nem volt ismerős a hely és a két ember sem aki előttem beszélgetett. Nem tudtam elképzelni hogy mi történt hisz Anitáékhoz akartam menni, mégis egy olyan helyen vagyok ahol még életemben soha se voltam. 

  - Ni csak! Felkeltél hercegnőcske?- egy szőke csaj közeledett felém, mély kivágású pólóban és mini szoknyában. El se tudtam képzelni hogy mi történik velem, vagy hogy mégis ki a fene ez a nő.

- Hol vagyok? Ki vagy te? És ő ki?- halmoztam el kérdésekkel a csajt aki feltűnően mosolygott.

- Hát kicsikém.- jött hozzám egyre közelebb majd lehajolt hozzám.- Egy nagy furgonban vagy mert sajnos itt fogsz rohadni még a drágalátos Bence, rá nem jön hogy én kellek neki. Én Valéria vagyok egyébként.

- Hogy a rák a gyomrod!!-emeltem fel a hangom mert nem bírtam tovább. Egyszer sok volt amit mondott. - Bence hol van? Vele is tettél valamit?- húztam magamhoz közelebb pólójánál fogva mire arcomba nevetett.

- Nyugi már, kis csitri! - próbálta magát elrángatni tőlem, de én erősen szorítottam mert nem kaptam választ.- Bencének kizárólag csak is jót szeretnék okozni, de ha így nem érted akkor mondom hogy szó szerint mit akarok vele csinálni...-kiakarta mondani de nem volt rá szükség mert egy pofonnal mindent lerendeztem.

- Felejtsd el!!- vártam hogy vissza forduljon felém majd folytattam.- soha!! érted soha! Bencéről letehetsz mert neki egy ilyen...mit is mondja...ribanc, nem kell! Ő engem szeret, csakis engem ebben holt biztos vagyok!!- Szinte ordítottam vele, mert nagyon felhúzott. Lepergett előttem minden boldog percem Bencével és azt is elképzeltem hogy Valéria eléri a célját és lefekszik Bencével.

- Csak téged? Ohh..kicsikém, szerintem ezt te se gondolod komolyan! Nézzél már magadra, előbb! Olyan vagy mint valami ufó!- próbált beoltani, de nem sikerült mert komolyan gondoltam amit mondtam neki és nem hat meg amit ő mond.

- Álmodozz még!! Egy ribanc vagy, Bencének értéktelen és engedj el már el innen a rohadt életbe!!

- Jó kuss!!- Kiabált rám. - Ricsi! Gyere, tegyél a szájára valamit mert nem bírom!- Szólt a hátunk mögött ülő vörös hajú kissé túl tetovált csákónak. A srác valami nedves kendőt adott a kezébe.

- Menj már! Te!! A lábad közé tegyél valamit, ne az én számba!- ütöttem el Valéria kézét a számtól és egy picit meg is löktem, szerencsére hátra is esett pont a Ricsi nevű ölébe.

- Na jó elég, te kis csitri! Itt engedelmeskedni fogsz, ha tetszik ha nem!- a mély hangú srác akinek állítólag Ricsi a neve közelebb jött hozzám és ordítani kezdett rám miközben tekintetével szinte megakart ölni. De picit sem féltem.

- Hagyjál már! Engedjetek el és akkor kuss lesz ha nem engedek akkor a ti fejetek fog fájni!- jelentettem ki, de utána meg is bántam mert nagy kezét fejemre tette és húzni kezdte leengedett hajamat ami az igazat megmondva nagyon fájt mert nagyon erőszakosan csinálta, látszott rajta hogy ideges. - Jó, jó...- nyögtem, de a benne lévő düht még most sem adta ki mert szabad kezét megrendítette és lekevert egy akkor pofont hogy lüktetett az egész arcom lemerem fogadni hogy a szemem alatt is belilult. Nem bírtam mert nagyon fájt így egy könnycsepp csordult ki a szememből, lehet hogy több is mert arcomat csak a meleg könnycseppek melegítették hisz a furgon ajtaja nyitva volt és a kintről beszúródó hideg bántotta arcomat. 

- Remélem most már megérteted! - vette elő a kendőt amit a számhoz kötött.- nem játszásból vagy itt!

   Valami ecet lehetett a kendő féleségen mert baromi rossz szaga volt. Próbáltam neki válaszolni, de nem tudtam még szinte megmozdítani se ajkaimat, úgy odakötötte a kendőt. Valéria és erőszakos Ricsi haverja hátra ment, és beszéltek valamit, de nem hallottam tisztán hogy mit. Mondjuk, nem is egészen rájuk figyeltem hanem az árnyékra amit láttam. Mivel a furgon ajtaja nyitva volt, így kilátást nyertem. Egy férfi árnyékot láttam ami egyre közeledett. Nagyon féltem, de reménykedtem benne hogy Bence ránk talált és elvisz ezektől az őrültektől.