9. Fejezet

         Sziasztok!! Hát itt a következő rész is! Remélem kiérdemlünk
         néhány kommentet, mert mi boldogan írjuk ezeket a részeket,
        és jól esne néhány komment!!!
         Véleményeket szeretnénk! ;) Jó Olvasást! xx

                                     Nagy Mercédesz

Nem az zavart hogy látta Marcit, egyáltalán nem zavart..hagyj tudja csak hogy van egy öcsém. De az ahogyan nézett rám, mindent elárult. Láttam rajta hogy legszívesebben felemlegette volna a tegnap történteket, de a helyett csak mosolyogva állt előttem.
- Szólalj már meg!!- Kérdésemre nem felelt, én pedig nem veszek vissza az arcomból az ő kedvéért.
Közelebb sétált hozzám, két kezét zsebébe vágta és vett egy nagy levegőt.
- Bence el baszta a próbánkat.- Épp hogy belekezdett, már elegem volt.- Szarul van, miattad mert visszautasítottad! Ne játszd meg magad mert látszik hogy bejön neked, nem vagy te színésznő.- Szavai igazak voltak, de nem tartottam helyesnek a tegnap hogy ugyan úgy a szemébe mondjam Bencének amit érzek.
- Ő küldött ide hozzám?
- Nem, erre jártam..- Nem tudom miért de jobban esett volna ha azt mondja hogy 'igen'.-Gondoltam beszélek veled mert ez így nem lesz jó. Bence egy baromi tehetséges, rendes srác csak az a baj hogy ez alatt a pár nap elteltével teljesen beléd őrült...szerelmes beléd.- Még nem láttam Olivért ennyire komolynak és megértőnek. Mondatai jól estek és rávezetett a helyes útra. - Na, mit szólsz? Haza megyünk megbeszélitek?
  Válaszként csak bólintottam és elindultunk. Tegnap beparáztam..muszáj voltam hazudni Bencének. De nem akarok játszani az érzelmeivel mert szeretem. Nem tudom miért, de valami fura érzés kap el ha látom..nem tudom megmondani hogy mi az, még azt sem igazán hogy mi fogott meg benne. A tegnap rosszul esett mikor azt mondta hogy ő nem hozzám való. Én nem a külső alapján döntök..Bence ebben lehet hogy félreismert egy picit.

                                                      Vavra Bence

        Az ágyon ültem, és azon gondolkodtam hogy igazat mondott -e tegnap Mercy. Csókunk az annyira érzelmes és mesebeli volt, éreztem rajta hogy ő is akarta. De akkor miért mondta amit mondott?
      Kopogást hallottam..nemvolt kedvem egyik fiúval sem beszélni, mert úgy se tudnának olyat mondani ami el feleteti velem a tegnapi dolgokat.
- Bence..be engedsz?- Szívem a torkomba ugrott mikor hangját meghallottam.
Felálltam az ágyról és egyenest az ajtó felé mentem. Elfordítottam a kulcsot és ajtót nyitottam Mercynek. Szemei ugyan úgy csillogtak mint tegnap. Kis tenyerét végig simította az arcomon, meglepődtem.. Barna íriszeibe néztem, melyek úgy ragyogtak mint valami gyémánt. Keze hideg volt, ebből is tudtam hogy valahol az utcán mászkált ezelőtt pár perccel. Beljebb tessékeltem és elfordítottam a zárat az ajtóban. Kulcsra zártam az ajtót mert ez sem Szikire, Ya Ou-ra vagy Olivérre nem tartozik.
- Bence hazudtam..hazudtam a tegnap, szeretlek és nem bántam meg amit tettem.- Szavai az égig repítettek, megfogtam egyik kezét mire ő elmosolyodott.- Nem haragszol?
- Nem tudok..nem tudok rád haragudni.- Homlokunk találkozott egymással, miniméterekre volt ajka az enyémtől. Szabad kezemmel átfogtam derekát így minden testrészünk érintkezett egymással. Másik kezemmel az ő kezét fogtam nem vártam tovább mikor ujjainkat összekulcsolta. Gyengéden ajkára nyomtam egy puszit.- De miért? Miért volt jó hogy azt mondtad hogy "nem volt helyes" amit tettünk?- Válaszára vártam, de nem kaptam meg, így folytattam.- Vagy akkor mondtál igazat és most versz át?

                                                   Nagy Mercédesz

   Én hülye, azt hittem hogy bemegyek hozzá, elmondom hogy nem bántam meg ami tegnap volt és minden rendben lesz.. Csak sajnos rá kellett döbbennem hogy ez nem egy szappanopera hanem a valós élet. Ha az utcán szembe jönne velem egy Bencéhez hasonló srác, nem érdekelne mert én valóban nem így képzeltem el azt a fiút akibe elsőnek beleszeretek. Én inkább valami magas, vékony, kockahasú kék szemű 'szőke hercegre' vártam eddig. Még is remeg a lábam ha hozzám ér, ha rám néz. De én nem akarok szerelmes lenni, azzal mindig csak a baj van. Minden szerelmes sír és én nem akarok sírni.

- Vagy akkor mondtál igazat és most versz át?- Na jó..ilyet feltételez rólam? Hát persze, én egy hazug picsa vagyok aki folyton hazudik!!

- Sajnálom..- Kezét elengedtem és az ajtóhoz léptem.- Sajnálom hogy ennyire idióta segg vagy!!- Épp hogy kimondtam, könny zápor hullott a szememből. Becsaptam rá az ajtót.

- Mercédesz!! Mercédesz!!- Olivér hangát hallottam. Letöröltem a könnyeim és erőt vettem magamon.

- Mi van?- Újra mogorva voltam, vele.

- Kibékültetek?- Mondatára Ya Ou és Sziki is megjelent mellettünk. Ez de jó! Semmi közük nincs ehhez, minek avatkoznak bele? A mi dolgunk! Meg hát.. Én meg Bence? Ne már!! Csak Bencére kell nézni, NEM BÍZIK MEG BENNEM! Bennem, aki még tegnap elmondta neki hogy szereti és csókjával bizonyította. Ha ő is azt érezné mit én, akkor nem kérdezne annyira hülyeséget mint bent a szobában kérdett. 

  Sziki telefonja mentett meg...nem kellett mondanom semmit, mert a telefon megszólalt és mindenki bement Szikivel a szobába. 

  Annyi sok barommal élek, hogy ez már sok! Én hozzá szoktam hogy kuss van a házba mert egyedül élek, de most például amint a szobába értek Petiék azonnal hangosan nevettek..de ők legalább boldogak voltak, még én szinte a halálomon voltam...Na jó, azért nem pont csak belülről tényleg nagyon szarul éreztem magam. Azért mentem be Bencéhez hogy rendbe hozzam amit tegnap elbasztam, de inkább még jobban elrontottam mindent.- Gondolkodásomból Bence látványa zökkentett ki. Nem értem hogy tud ennyire csöndben menni, úgy hogy észre se veszem hogy ki jött a szobából és elment mellettem. Igen, egyenest levegőnek nézett és ő is csatlakozott a többi fiúhoz. 

   A szobába sétáltam és bementem a fürdőszobába. Levettem magamról minden ruha darabot és beálltam a zuhany alá. Még a víz hőmérsékletét állítgattam, lepörgött előttem az egész ami nem rég a szobában volt. Ahogyan megfogta a kezem és rám nézett. Ahogy megpuszilt. Akaratomon kívül is sikerült újra könnyeznem.Hazudok.. Bőgtem. Bőgve fürödtem meg. Miután kellőképpen kisírtam magam és megfürödtem, kiszálltam és a csaphoz sétáltam. Kezemmel kerestem a törölközőm, melyet magamra csavarhatok, de nem volt bent, csak egy tiszta fehérnemű és egy póló. Nem volt más lehetőségem, felvettem a ruhadarabokat, mert hallottam hogy csapódik az ajtó, vagyis Bence a szobában volt és nem szaladgálhatok előtte csupaszon. Nem volt már kedvem fogat mosni, így kiléptem a fürdőszobából. Benny rám nézett, majd gyorsan leemelte a tekintetét rólam. Hamar a szekrényemhez sétáltam és felkaptam a pizsama alsómat magamra, mert kényelmetlen volt egy szál francia bugyiban állni előtte. Bebújtam mellé az ágyba, és combjára tettem a kezem. Megrázta a fejét és a törölközőjével a kezében ő is fürödni indult. Ez reménytelen..Már soha sem fog megcsókolni, megérinteni sőt még megölelni sem. Könnyeimmel együtt elaludtam.

   Az ébresztett meg, hogy éreztem ahogyan az ágy besüpped mellettem. Bence befeküdt mellém, viszonylag messze tőlem próbált az ágy másik végébe húzódni. Úgy éreztem hogy még egy esélyt adok magamnak, és közelebb csúsztam hozzá. Átdobtam karomat csípőjén, csak az volt bennem hogy most vagy soha. 

Bence sóhajtott és megfogta a kezemet. Ujjaival végig simította a tenyerem, majd újabb csalódást okozott. Le vette a a karom magáról. Azt hittem, ölelkezve alszunk majd, de úgy tűnt hogy egyáltalán nem. De amikor Bence velem szembe fordult, átölelt és szorosan magához húzott akkor nagyon megnyugodtam. Még akkor sem értettem hogy miért teszi mikor "segg fej"-nek neveztem, de jól esett hogy karjaiban aludhatok. 

  - Jó éjt.- Fülembe súgta és adott egy puszit a homlokomra.

8. fejezet

Egy valamit szögezzünk le, mielőtt olvasni kezdetek. Csalódottak vagyunk. az elején nagyon sok komment volt, és hamar jött az a néhány feliratkozó is. Egy ideje pedig.... semmi. Ezért egy kicsit csalódottak vagyunk.. De azért remélem, hogy ennél a résznél kicsivel több komment lesz.... <3 ;) xx





                            Vavra Bence

- Szeretlek..- Hintettem egy puszit nyakára, de ő sem maradt mozdulatlan most már egész testével rajtam volt..az ölemben ült.. Szemeit figyeltem, ahogyan csillognak és csak engem néznek. Állát vállamba fúrta, borzongás járta át az összes végtagomat. Karjaimmal átöletem hátát. Megnyugtató érzés volt őt az ölemben tudni. Hogy tudom hogy úgy érez mint én..hogy szeret. 
Szeretem. Igen.. és ő is szeret.. Vágytam rá .Mindennél jobban. Éreztem, hogy ő is ugyan úgy vágyik mindenre. Felemeltem a kezembe. Lábait derekam köré fonta. Ajkaink egy másodpercre sem váltak el. Testét óvatosan az ágyra helyeztem. Ajkaimmal nyakát kezdtem el kényeztetni. Vágytam rá. Nagyon is. Még egy lány sem hozott ki ilyet belőlem...
-Bence....-sóhajtotta, miután befejeztem nyaka szívását. 
-Mercy..-motyogtam bele a csókunkba.
 Az ajtó csapódott. Leugrottam Mercy-ről. A srácot kezdtem el felmérni. Testemből a düh áradt. Ha egy pillantással ölni lehetne, Olivér halott lennél.
-Ez mi ez?-vonta fel szemöldökét.
 Mercyre néztem. Szemét lesütve az ágy takarót kezdte el pásztázni, ami össze volt gyűrődve. 
-Mit akarsz?-förmedtem rá.- Mit keresel itt?
-Ezt én is kérdezhetem...
-Ez az én szobám is!-mondtam egyhangúan.
-Rajta szoktál aludni?-kérdezte már röhögve.
-Patocska... megöllek...
-Jó oké, de ne most.. Mercy van valami kaja?
-Van!De.. nem adok!-öltötte ki nyelvét, majd felállt, elvette a pizsamáját, s bement a fürdőbe.
-Megöllek te szerencsétlen! Végre sikerült.. és tönkretetted a pillanatot!-fortyogtam.
-Bocs. Nem tudtam, hogy most akartok közösülni!-vigyorgott még mindig.

Inkább erre nem mondtam semmit. Nem akarom megsérteni  Oli Urat. Lementem a konyhába és adtam neki még valami kaját. Majd visszamentem. Mercy már az ágyban volt.  Feje búbjáig be volt takarózva.
-Mercy.. én... én..-kezdtem volna bele...
-Ne! Bence! Kérlek! Nem volt jó ötlet! Belátom. Csak.. csak. hagyj! És felejtsük el ezt az egészet!
Ez az amire nem vágytam. Ne akartam ezt hallani. Végre.. végre.. megtettem azt, amit eddig meg sem mertem volna, erre bejön ez a barom és tönkretesz mindent. Esküszöm, ezt még megbánja!

*-másnap reggel-*

Kipihenten ébredtem. Szemeimet megdörzsölve felálltam az ágyból. Mercy már nem volt a helyén. Egy halk sóhajjal felvettem a farmerem és a pólóm, a cipőt, s lesiettem. A konyhában sem volt. Egy levelet pillantottam  meg az asztalon 
Srácok. El kellett mennem korán. Este itthon leszek. Mercy xx
Erre sem vártam. De legalább ki tudtam szellőztetni a fejem. Gondolkodnom kell, Mindenről. Arról, hogy helyes volt-e megmondani neki? 
-Jó reggelt!-jött le Peti az emeletről, és szemét dörzsölte.
-Neked is!-motyogtam, majd megittam az utolsó korty kávémat is.
-Hogy aludtál?
-Szarul, de ne erről beszéljünk!-vontam vállat.
-Valami..-kezdett bele, de..
-Jó reggelt!-jelent meg Oli egy bazi nagy mosollyal. Rám nézett. Röhögött. Esküszöm, most meg tudnám fojtani..-Szia Benny!
-Mi a bajod?!
-Semmi sok, azon kívül, hogy megmagyarázhatnád az..
-Semmi közöd hozzá!-vágtam a szavába.
-De azért, jó lenne tudni..
-Semmi de!Nem a te dolgod!
-Okéé, khm..-majd elkészítette a reggeliért.

Lejött Ya Ou is. Miután mindenki evett, és átöltözött , irály a próba terem. Az út csendben telt.  Valahogy nem volt kedvem megszólalni. Bence ... még mindig hallom, ahogy kimondja nevem, ahogy lába derekam közé fonódik, ahogy azt mondja, hogy ő is szeret....
-Megjöttünk.-gondolat menetemet Ya Ou szakította meg.

Nagy levegőt vettem és kilétem az autóból.  Bementünk a próba terembe. Leraktuk a cuccunkat majd kikerestük a számokat, amiket ma el akarunk énekelni.  Kiválasztottuk a Scream-et, az Embertelen dalt, a Lady Marmalade-t, Ilyenek voltunk, When I'm gone-t, Szabadíts fel, és a Létezem-et. 
Az éneklés elég simán ment. Egész a Létezem dalig. Amikor én énekeltem

Nagylány, az ígéret szép szó, Ha betartják, ha betartják, ha betartják csak úgy jó.

Kelj fel, nem lehetsz fáradt Úgyis értem, úgyis érzem, úgyis érzem, jó vagyok nálad!

részeket énekeltem, akkor Mercy jutott eszembe.A mosolya, a haja, a hangja.. a mindene. A dalra, figyelni sem tudtam.Nem is annyira érdekelt. De amikor vége lett a dalnak, Robi haragos tekintetével találtam szembe magam. 
-Mire vissza jövök légy normális!-intett Robi bácsi majd kiment
-Mi van veled haver?-kérdezte Peti.
-Semmi sok!-vontam vállat.
-Azon kívül?
-Talán köze van Mer...-kezdett bele Oli.
-Nem nincs!-vágtam ismét szavába.
-Szóval igen...
-Oli neked mi a franc közöd van hozzá?-förmedtem rá.
-A legjobb haverjaid vagyunk Nekünk csak elmondhatod.-jelentette ki Peti.
-Az van, hogy...


      Nagy Mercédesz

Egy nagyon régi kép Dávidról és rólam.

Az este fantasztikus volt. A fellegekben jártam. Minden porcikám őrá vágyott. Erre beront ez a barom és mindent tönkretesz. Talán ez egy jel volt, hogy.. őt nem nekem teremtették. De miért érzek így iránta? Sosem értem meg az érzéseimet! Jobb ha.. ha inkább elfojtom, mint hogy kiadjam.Igen. ez a megoldás! Kiadom, az ami bent van. Minden düht , minden fájdalmat, csak a többit nem...
Ma nem táncra megyek. Mint minden hónapban, egyszer a kis öcsémmel töltöm a napot.Igen, nekem ilyen énem is van. A kisöcsém a mindenem. Apámmal él. Anyám sajnos meghalt, és én nem akartam apámmal élni. Így elköltöztem. Pont mint a bátyám, Dávid. ... Dávid már 4 éve, hogy eltűnt. Semmit sem

Dávid

hallottam róla. Az első években még irt egy-egy levelet, de utána már azt sem. Nagyon hiányzott.. Ő vele voltam mindig. Ő vitt el az első tánc órámra, ő tőle tanultam mindent. Ő is ilyen durva volt mint én.  Szívem még mindig elszorul, ha Dávidra gondolok. Azért, egy lány mindig is egy apához ragaszkodik. Én viszont nem hozzá akartam, így Dávid volt az egyetlen...

-Megy a passz!-hallottam meg kisöcsém hangját.A foci labda felém repült.Elkezdtem hátrafelé futni, és sikeresen elkaptam a labdát. Dekáztam egyet kettőt, majd vissza rúgtam neki
-Szia öcskös!-mosolyogtam rá, majd szorosan magamhoz öleltem. 14 volt, de még mindig öcskösnek hívom.
-Ne nevezz már így, kicsit ciki!-húzta el a száját.
-Már miért lenne az? Senki sem hallja! Mit csináljunk?
-Focizzunk, utána meg menjünk fagyizni vagy palacsintázni.-még a nyál is összefolyt a számban. Látszik, hogy az én tesóm.
-Oké.-s kikaptam a labdát a kezéből, s a foci pálya felé siettem vele.
A foci pályán másfél órát töltöttünk. Ezután elmentünk egyet ebédelni, ami egy hamburgerből és egyéb egészségtelen dolgokból állt. Ha már csak egy napot van velem, akkor határ a csillagos ég. Ezalatt a másfél óra alatt egy tekintetet éreztem magamon. Akárhányszor körbenéztem, nem láttam senkit. Pedig biztos voltam benne, hogy valaki figyel.
-Mercy, most menjünk fagyizni!-ajánlotta fel , s berakta a kiskutya szemeket...
-Oké Marci meggyőztél!-adtam be a derekam.

Marci

10 perc múlva megérkeztünk a fagyizóba.Rendeltünk három-három gombóc fagyit, majd jóízűen el is fogyasztottuk. Ezután visszamentünk a pályára...

Marciról még nem is beszéltem... Akkor most fogok!  Nagy Márton. Most 14 éves. Kicsit érettebb a koránál. Olyan 16-17 évesnek látszik, pedig csak 14.
Tanulni nem igazán szokott, inkább a focinak él. Sokat van a haverjaival. Kicsit hasonlít is rám. Nem kívülről, hanem belülről. Sok közös vonásaink vannak. Sokat hülyülünk, de az idegenekkel nem vagyunk valami barátságosak.
-Passzolom!-kiáltott a pálya közepéről.
-Várom!-röhögtem, majd elrúgta a labdát, amit én sikeresen kivédtem.-Ez van kölök!-vigyorogtam.
-Ajj Mercédesz!Ezt visszakapod!
-De majd máskor.Most haza kell menned.-szomorodtam el.
-Kár.Pedig még maradnák.-ölelt át.
-Nemsokára.Na de menj. Szia!
-Hiányozni fogsz!
-Üdvözlöm apát!-mosolyogtam, majd elment.

A labdát persze itt hagyta . Majd holnap visszakapja. amúgy is már messze van. És nem annyira emlékszem merre is költöztek. Gondoltam egyet, és visszamentem a pályára. Este volt. Kissé sötét, de azért ki volt világítva. Nem volt ott senki, így bementem. A labdával először dekáztam, majd kapura is rúgtam egyszer kétszer...
-Nem is mondtad, hogy van egy öcséd! És mióta focizol? Elég jól megy!-hallottam meg, egy számomra sajnos ismerős hangot...
-Olivér te mi a francot csinálsz itt???

Ennyi lenne ennek a résznek.Remélem tetszett! :* Véleményt <3

7. fejezet

                                                                     Nagy Mercédesz

  A mennyben jártam, mikor puha, édes ajka súrolták az enyémet. Nem gondolkodtam csak cselekedtem azonnal visszacsókoltam. Kézfejét hajamba vezette és ott hagyta. Nem préseltem össze ajkaim, nem játszadoztam, azonnal bejutást hagytam neki a számba...de ő ezt nem használta ki. Darabokra törtem mikor elhajolt tőlem. Én akartam őt..de ő ezek szerint nem. Nem vágyott csókomra, nem akarta..

  - Krisztián miatt vagyunk itt.- Sóhajtotta és felállt mellőlem.

Igaza volt..én hülye meg teljesen elfeledkeztem mindenről, csak Bencére figyeltem...viszont abban biztos voltam hogy jól esett amit csinált, még akkor is ha nem volt annyira kedvemre a vége..hisz ez azt jelenti hogy törődik velem és nem teper le ahogy a többi önző srác tenné. Picikét furcsa és egyben szégyen hogy az első 'csók' az egy kórházi szobában, pont K. ágya mellett történt meg..úgy hogy ő mély álomban van és ki tudja mi lesz vele. Csak az a baj..sajnáltam Krisztiánt, de jobban lekötött az a tudat hogy nem rég még egy-két perce Bence ajkai az enyémen pihentek...tudom hogy nem helyes amit tettem, hisz Krisztián kezét kellett volna szorongatnom és nem Bence ajkait kényeztetnem, de nem tudom és nem is akarom tudni soha, hogy mi ütött belém..hogy mit jelent ha bizsereg az ajkad ha hozzád ér és hogy akármilyen közel van hozzád , többet és többet akarsz. Nem voltam még ilyen helyzetben..egy csókom közben sem éreztem még ezt...de most..az egész testemet borzongás járta át.

 - M..Mercy..?- A szívem a torkomba ugrott, mikor meghallottam mély rekedtes hangját.

Tekintetemet azonnal arcára vezettem, mely sápadt volt. Mély barna szemeibe néztem, egyik kezemet az ő kezébe temettem és ujjait simogattam. Örültem hogy halhatom hangját, hogy újra látom csillogó szemei és hogy egyáltalán itt van nekem.

- Krisztián..minden rendben? Nem fáj semmid?- Egy pillanatra elfelejtettem hogy Benny is a kórteremben van, közelebb lépett az ágyhoz és ő is Krisztiánra nézett. Talán nem is tudja ki áll mellettem..

- Nem..csak a lábam..-Itt egy pillanatra elhallgatott, majd amikor levegőt vett újra megszólalt.-Olyan mintha valami bökdösné a bokám és valami időnként a lábamba nyíllal.- Tudtam hogy mire gondol..egyértelmű volt.

Hallottam ahogyan valaki lenyomja a kilincset kintről és belép a szobába.

- Elnézést..úgy látom hogy a beteg fent van.- Mosolygott az ismerős nővérke.- Így kérem fáradjanak ki, még van néhány vizsgálat amit el kell rajta végeznünk.

 Megpusziltam Krisztián arcát és miután Bence kilépett az ajtón én is követtem őt. Anita lábával dobolva ült a kórteremmel szemben lévő egyik széken. Még én sem tudom pontosan mért mosolyogtam úgy mint a tejbe tök, hisz megcsókoltam egy olyan embert akit utálnom kellene ő pedig szinte ellökött magától, de én még is pörgök mint az állat..lehet hogy csak azért mert végre hallottam mély hangját...én nem tudom, de nem tudok mit tenni ellenne.

- Mercy!!!- Hallottam Bence vékony hangját mely csak nekem szólalt meg.

Nem tudom mit motyoghattak Anitával az előtt mellettem, gondolom kérdeztek valamit csak én bambultam..szokásosan. Bencére néztem, láttam rajta hogy legszívesebben mosolygott volna rajtam..de nem tette meg..Miért nem?

- Igen?- Próbáltam visszafogni magam és nem mosolyogni, de még rosszabbra sikeredett..komoly arcba váltottam majd rám jött egy nevető görcs..Na oké, bevallom nem vagyok normális..

- Semmi...-Félmosollyal az arcán a földre nézett Anita.- Jó, mennyetek csak haza nyugodtan én megvárom hogy bemehessek Krisztiánhoz.- Tehát erről beszéltek..Na hát jól leéghettem most mind kettő szemében.

- Oké..A..akkor mi megyünk..-Még mindig nevetve szóhoz jutottam.

Otthon:

 A jó kedvem elszállt amikor egész haza felé úton nem szólt hozzám Bence. Nem kérdeztem tőle semmit, de ő sem tőlem így kínos csend volt egész végig. 

   Bence nem nyitott nekem ajtót amikor leparkolt az autóval a ház előtt, így kénytelen voltam kinyitni magamnak. Nem is az zavart hogy nem tette meg, hanem hogy duzzog és nem tudom miért.

- Hol voltatok eddig? Ti mit tudtok eddig csinálni? Enni hoztatok?- Gondolom tudjátok ki lehet aki már hogy beléptünk az ajtón nekünk állt veszekedni..igen, Olivér volt..

- Kussoljál már baszd meg! Menjél és hozzál magadnak, nem vagyok a csicskád!- A hideg rázogatott, mikor Bence ilyen hangnemben kezdet beszélni Olivérrel, ki csak állt meglepődve..én is nagyon meglepődtem Benny viselkedésén.Az elmúlt pár napban egyszer sem volt ilyen, most meg teljesen..olyan..mintha meghülyült volna.

                                                                  Vavra Bence

Ideges és feszült voltam..Igen, van egy ilyen oldalam is, ezt az oldalamat sokan nem ismerik..még eddig Olivér sem tudott róla..

 Miután leordítottam a fejét, felszaladtam az emeletre Mercy szobájába...jobban mondva a közös szobánkba. Leültem az ágyra és kiadtam magamból mindent. Tudom nem valami férfias dolog sírni, de nem bírtam tovább. Bőgtem mint az állat nem érdekelt már semmi. Csak én lehetek ennyire szerencsétlen! Csak én tudok ennyire hamar szerelembe esni..több száz lány rajong értem, de én még is Mercédeszbe szeretek bele. De tudom hogy ő nem szereti a magam fajta srácokat..ő inkább a kigyúrt, kockahasú erős csávókra bukik..de én ennek az egésznek az ellentéte vagyok. Persze, egy ilyen srác mint én meg egy olyan tündéri lány mint Mercy..jó kis álom lenne.

  - Bence..- Hallottam hogy belépett az ajtón.. Még a hangja is annyira..édes..megszólal és a gyomrom görcsbe rándul, ilyenkor az ölembe kapnám és végig csókolnám az egész arcát..de nem tehetem meg.- Mi volt ez a jelenet oda kint? Mi a bajod?

- Semmi.

- Ne akarj át verni, mondj igazat!- Mellém ült, és éreztem tekintetét rajtam. Nem mertem rá nézni, nem akartam hogy lássa hogy sírtam..Én sírtam..egy FIÚ..

- Az igazat?- Remegő hangon, nagy nehezen megszólaltam.- Te vagy a bajom Mercédesz!- Végül, csak szemeibe néztem.. Értetlenül nézte arcomat, így folytattam.- Én hülye, beléd szerettem, te meg megcsókolsz..De csak azért mert nem volt más lehetőséged. Persze mikor már az ember arca 2 miniméterre van a másikétól, akkor jó hogy megcsókolja. De TE LESZARSZ ENGEM tudom! Én nem vagyok hozzád való..- Teljesen kikeltem magamból..Tudnia kellett, nem tarthattam magamba..amúgy is az igazat kérte, hát most megkapta.

  Tekintetem a földre vezettem..de amikor nem szólt semmit /pedig neki mindig van valami mondani valója/ felnéztem arcára..A szívem szinte ketté tört, mikor könnyes szemeivel találtam magam szemben..Sírt..mert vele is ordítottam..ő nem érdemelte meg..

- Bence..- Halk volt hangja, érződött hogy valóban igazi könnyeket törölget az arcáról.- Én...Nekem jól esett az a csók..és ha lehetne akkor..- Nem hagytam hogy befejezze mondatát. Muszáj voltam tudni hogy igazat mond -e...

  - Akkor bizonyítsd be!- Íriszeibe néztem, melyek könnyektől áztak. 

Tekintetét szememre vezette majd a számra...arca közeledett az enyémhez a szívem a torkomba ugrott, mikor kérésemre eleget tett.. Ajkai súrolták az enyémet..Nem vártam, kihasználtam a pillanatot és átdugtam nyelvem a szájába. Kezeimmel szépen körbe fogtam arcát, az ő keze a combomon pihent.. Azt akartam hogy ez örökre így maradjon...hogy örökre ennyire közel legyen hozzám, hogy örökre érezhessem ajkát az enyémen. Szabad kezét a hajamba vezette és végig markolta rövid hajszálaimat. A szívem egyre hevesebben vert, mikor a combomon lévő kezét feljebb csúsztatta, teljesen a derekamig és egyik lábát a combomra tette.

Alsó ajkát végig nyaltam, és nyakához hajoltam..

- Szeretlek..- Hintettem egy puszit nyakára, de ő sem maradt mozdulatlan most már egész testével rajtam volt..az ölemben ült.. Szemeit figyeltem, ahogyan csillognak és csak engem néznek. Állát vállamba fúrta, borzongás járta át az összes végtagomat. Karjaimmal átöletem hátát. Megnyugtató érzés volt őt az ölemben tudni. Hogy tudom hogy úgy érez mint én..hogy szeret.

6. fejezet.

Sziiasztook .Itt egy újabb rééész <33 remélem tetszeni fog <3 



Nagy Mercédesz


  Éreztem, ahogy a könnyek potyogtak a szememből. Éreztem a fájdalmat és a szenvedést! Elhagyott! Benny elment! Előbb K., most meg Ő!Az akit tiszta szívből tudtam szeretni! Most elhagyott! Mert neki fontosabb a sztárság! Fáj! Rohadtul fáj! Egyszer.. el kellett volna mondanom neki, hogy szeretem! Miért nem mondtam el?! Miért voltam ilyen gyáva! Benny SZERETLEK!- csak ennyit kellett volna mondjak neki! De nem tettem! De.. megfogom! Igen megfogom!

 180 fokos fordulatot vettem. Letöröltem a könnycseppeket az arcomról. Felvettem egy normális ruhát, majd siettem ahogy csak tudtam. Tudom, hogy hol van! Abban a parkban, ahol kezdődött minden. Ahol megtudtam  K. balesetét. Ahol olyan jól elszórakoztunk! Igen! Biztos, hogy ott van! Rohantam ahogy csak tudtam! Könnyeim még mindig záporoztak. A park hatalmas volt, de ln csak azt a padot kerestem, ahol akkor ültünk. Hamar meg is kaptam.  Benny ott ült és a fejét a kezébe temette. Elé álltam. Mikor észrevett, felnézett rám. Ő sem nézett ki olyan jól. Arca nyúzott volt.
-Mercy, mit akarsz?
-Beszéljük ezt meg! Tudom, hogy el akarsz menni, de... maradj! Kérlek!
-Miért maradnék?! Az a lány akit szeretek, az nem szeret viszont, akkor mi értelme?!
-Sok! Lehet, hogy nem tudod, de a lány is szeret téged!
-Ezt komolyan mondod?
-Nem csak viccelek!... Persze , hogy igen!
-És... mit tegyek? Hogy mondjam el neki? 
-Mondjuk , ha .. hm.. megcsókolod?! 
-Oké, ezt fogom tenni! Mercy én... köszönöm!
-Nincs mit!
 Annyira reménykedtem, hogy én vagyok az a lány! De nem! Úgy látszik nem szeret! Akkor mi értelme elmondani neki? Semmi! Akkor magamba tartom! Nem hiszem el , hogy az a srác, aki megváltozhatott, nem szeret! 
-Mercédesz?!
-Igen Benny?
-Öm.. hogy is mondjam?!...
-Mondjuk magyarul?! Nem tudom!-igen a régi Mercy visszatér! 
-Jó akkor magyarul mondom! -s megfogta az arcom.
-Mit.. mit csinálsz?-hangom akadozott. 
-Azt mondtad, hogy csókoljam meg azt, akit szeretek! Akkor megteszem!-amint kimondta ezeket a szavakat, a gyomromban pillangók röpdöstek. Éreztem, hogy akarom! És ő is akarja! -Szeretlek!-suttogta, majd ajkai hevesen csatáztak az enyémmel! 
-Én.. én is téged!-suttogtam csókunkba.


Testem tiszta víz volt. Ezt nem hiszem el! Még egy hülye álom! És ami benne volt! Az abszurd! Én szeretni Benny-t?! Az lehetetlen! Én és ő? Hát ez olyan nagy sületlenség! Ezt el kell felejtenem! Igen az lesz! Elfelejtem!
 Óvatosan kiszálltam az ágyamból, és a ruháimmal a fürdőbe siettem.Lemondhatok a szobában átöltözésről, mivel lakó társam is van! Szuper! Ez egy hatalmas előny számomra. Legszívesebben kidobnám ezt a 4 idiótát, de nem lehet, mert a tánc-lehetőségemmel játszok. Lehet, hogy eltudnák menni ebből a csapatból, sőt szívesen el is mennék, csak ilyen jó csapatot nem lehet kapni minden útszéli házban. Sokat fáradtam velük.Miután átöltöztem lementem az emeletről, egyenesen a konyhába. Kiöntöttem a tejet, majd bele a gabona pelyhet. Mihelyt leraktam, megjelent az a 4 idióta akiket én annyira szeretek. Fhuu! És itt a szöszi is! Jajj!! Fogjatok le mert szétverem a fejét!! Hogy lehet valaki ilyen paraszt?
-Reggeli?-kérdezte OLI.
-Amit találsz!-mondtam fél szájjal.
-Kedves!-válaszolt egy fintorral.
-Miért?Mit vártál? Tán azt , hogy meg is etetlek? Szánalmas vagy!-törtem ki.
-Én vagyok szánalmas? Nem inkább te?
-Idefigyelj! Jelenleg az én házamban vagy, így azt csinálod, amit én mondok ! Világos? Mert ha nem foghatod a sátor fádat, és a hájas segget, és mehetsz amerre látol! Világos?

 Erre már nem mondott semmit. Elvett egy tányért és egy kést, kenyeret és vaj krémet és hozzáfogott a reggelinek. Még jó, hogy az ő vaj krémét vette el. Utálom ha beleesznek a kajába! Utálom ha ő valamit csinál nekem! Utálom ezt a gyereket!!
-Mentem táncra. Ahova ti s hivatalosak vagytok! Sajnos!
-Oké. Megyünk öltözni. Megvársz?-kérdezte Peti.
-Ja.Egyeseket. -ekkor szúrós szemekkel figyeltem Olit.
-Megleszek én egyedül is. Majd gyalogolok. -vont vállat, majd magéba gyűrte a szelet kenyeret, majd a szobájába ment.
-Oké 10 perc!-adtam ki a parancsot, majd a szobámba mentem.
Hosszú barna hajam kiengedtem, s fésülni kezdtem. Ekkor lépett be Bence.
-Rosszat álmodtál az éjjel?-erre a kérdésre a vér is megfagyott bennem. Honnan tudja?
-Nem. Miért?
-Láttam, hogy mozogsz. Nem tudtam aludni az éjjel, csak azért.
-Ja nem!-hazudni csak lehet nem?
-Jól áll, hogy hazudsz!-vigyorodott el.
-Ajj. most lényegtelen mit álmodtam!-háth nem az mert róla van szó, de az most mindegy.
-Ha nem akarod elmondani , akkor nem mondod el. -vont vállat.
-Majd egyszer.. Talán... -erre nem mondott semmit, csak én gondoltam tovább.-SOHA!

Nem! Nem szándékozom elmondani neki! Soha! Mert : 1. nem igaz! 2. nem akarom, hogy igaz lenne! 3. mi köze hozzá? Jó lehet, hogy van köze hozz, mivel ő volt benne, de akkor sincs! Mert ez az én agy szüleményem, és nem az övé. Én vagyok ilyen barom, hogy kitalálok ilyen baromságot! Jó ebből elég! Nem akarok ezen rágódni!  Intettem Bennynek, hogy mehetünk. Lent várt a 3 srác. Ezután taxit hívtunk, és bementünk . Enikő már ott volt. Ha jól látom, akkor mi hiányoztunk. Még a plasztikok is itt voltak. Sajnos.
-Mercy te tényleg nem a pontosságodról leszel híres!-gúnyolódott Enikő.
-Enci, te sem a kedvességedről!-öltöttem ki nyelvem.
-Na jó, ebbe ne menjünk bele! Srácok.-fordul a 4 srác felé.-Keressétek meg a dalokat, amiket feldolgoztatok vagy irtatok, mert kell készíteni rá koreográfiát.

Ekkor Benny nekiállt, és megkereste az összes számokat. Még azokat is, amiket az X-faktorban énekeltek. Lesz egy pár szám, az biztos. De az első , a Scream lesz. Meghallgattuk egyszer, majd még egyszer.Ezután intett Enci, hogy álljak fel, és találjak ki egy táncot. Ismét elindította a zenét, én meg kiálltam középre. Valamit kitaláltam... Aminek elég nagy sikere is lett, mivel a tánc végén mindenki tapsolt.
-Ez szuper!Eszméletlen!WOW! -hallottam össze vissza.
-Szerintem ez tökéletes lesz! Srácok?-nézett a négy srácra.
-Szerintem .. nem valami jó.. nekem.. nem..-kezdett bele a szöszi. Vajon ki más?!
-Olii drága! Neked mi tetszik? He?
-Nem sok!-öltötte ki a nyelvét.
-Egyszer olyan jó lenne, ha meg tudnálak fojtani egy kanál vízben!
-Na jó, most van az , hogy elhallgattok!-állt közénk Enci Ha ő nem lenne...-Haza mehettek!..-mihelyt kimondta, megiramodtam az ajtó felé.-Mercédesz!Te maradsz!
-Ezazz szuuper! Ennél jobb nem is lehetne!-gondoltam., majd követtem Enikőt.-Tessék!-fújtam ki a levegőt.
-Hol van Anita?-tette fel ezt a kellemetlen kérdést.
-Engem nem izgat. Most.. amúgy is rosszban vagyunk, szóval..
-Köze van Krisztiánhoz is?A balesetre gondoltam.
-Honnan tudsz a balesetről?-meresztettem ki szemeimet.
-Anita.. felhívott, és elmondta.
-És ő honnan tudta?
-Onnan, hogy... ő találta meg Krisztiánt. De ezt majd ő elmondja. Azt üzente, hogy menj be a kórházba. Ott van ő is. szeretne veled beszélni.
-Oké.Kösz!-ennyit mondtam, s már csapódott is az ajtó a hátam mögött. Benny-re pillantottam. Csak ő tudott K. balesetéről, így.. szerintem velem tarthat, vagy nem?! Hát most velem fog. Intettem neki, hogy külön megyünk. Hívtunk egy másik taxit, és bementünk a kórházba. Megkerestük K. kórtermét. Anita épp kint állt az ajtó előtt. Sírt. A könnyei csak úgy potyogtak. Odarohantam hozzá és szorosan megöleltem.
-Minden rendben lesz!-suttogtam neki.
-Nem! Nem lesz!Az én hibám! Ha elmentem volna a randira , akkor most is velünk lenne. De nekem dolgozni kellett menjek, mert a hülye Dávid nem engedett el!-zokogott.
-Ne aggódj! Minden rendben lesz! Majd meglátod!
 Ekkor lépett ki az orvos K.-tól. Reménykedve figyeltem felé. Arcán egy halvány mosoly volt. Ez jót jelent??
-Felébredt!-erre mindenkinek a száját egy sóhaj hagyta el.-Egyszerre csak egy mehet be!-mondta majd elment.
-Ani , te mész be , oké?-néztem szemébe, ami kissé fel volt dagadva a sok sírástól.
 Erre csak bólintott. Tudom, nem volt szép tőlem, hogy haragudtam rá, de akkor is! K. a legjobb barátom! ÉS ha valaki valamit csinál vele, annak velem gyülik meg a baja! Még ha Anita is csinálta. De... Ahogy látom .. szeret. És nem tehet róla.. Kicsit K. is túlreagálhatta. Hisz ő is szereti Anitát. Biztos csak félreértett valamit!   ..... 10 perc múlva Anita is kijött. Bennyre néztem. Mindketten felálltunk és bementünk.
 Bent egy ... srác feküdt. Eszméletlenül. Szemeimbe könnyek szöktek. Sosem voltam ilyen érzelmes! Nem hiszem el! K. ... miért tetted ezt? Miért?  Éreztem, hogy testemből az erő elszáll , és a földre rogytam. Egy szerető, védelmező kéz jött segítségül, és átölelt. Olyan jó volt, hogy valaki a karjaiban tartott. Éreztem, hogy biztonságban vagyok, és hogy minden rendben lesz.
-Ne aggódj ! Minden rendben lesz!-súgta fülembe.
-Igen. Biztos! Csak mikor?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Hamarosan! Oké?! Minden rendben lesz.-törölte le könnyeimet.

 Azt.. azt akartam, hogy ez a pillanat örökké legyen. Nem tudom, de minden porcikám egyet akart. ŐT! ŐT! De miért? Miért akarom, azt hogy Benny ajkai az enyémeimen pihenjenek? De nem nem akarhatom azt. Szemeibe néztem, amiben rohadtul eltévedtem... De .. miért? Miért viselkedem igy?
 És ekkor váratlan dolog történt. Ajkai hevesen közelgettek az enyémeimhez . Homlokaink egybeértek. Ajkaink milliméterekre voltak. Szívem hevesen kezdett el verni. Ajkai súrolták az enyémeimet....


Mnoo ennyi lenne. Remélem tetszett <3 véleményt <3 

5. Fejezet

  Sziasztok! Meghoztam az 5. fejezetet is! Igen elég hamar, de hétvége van és nagyon unatkoztam. :) Szerintem jól sikerült. Bár..Nem kapunk valami sok vissza jelzést, pedig valóban nagyon jól esne nekünk! Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, hogy mi tetszett és mi nem! Léci fejtsétek ki nekünk véleményeteket egy-egy kommentben vagy 'pipáljatok'! <3

                                     Nagy Mercédesz

 Nem akartam hinni a fülemnek. Amit hallottam a női hangtól az teljesen megrémített...Krisztián az nagyon elővigyázatos és mindig figyelmesen vezet..bár..reggel elég furcsán viselkedett.
- Úristen..-Csak ennyit tudtam elsőnek kinyögni, egyszerűen nem ment több.- Azonnal megyek.- Nem húztam az időt nem érdekelt semmi, csak az hogy minél hamarabb ott lehessek mellette és tudhassam hogy pontosan mi történt és hogy, hogy van.
   Felültem Bence öléből, és a táskámba nyomtam a telefonomat. Csak értetlenül és kétségbeesetten nézett, mi közben én felálltam mellőle.
- Mercy..Mi történt?- Egyik szemöldökét felhúzta, felállt a padról és  a rémült arcomat vizsgálta. Fogalmam se volt hogy mi járhatott a fejébe nem is akartam tudni. Egyetlen egy dolog járt a fejemben, az pedig az volt hogy minél gyorsabban a kórházba juthassak.
    - Bence, baj van!- Ajkai résnyire elnyíltak rá akart kérdezni, de nem fejeztem be még a mondatom.- Autót kell szereznünk és ott majd elmondok mindent.- A kezemben lévő táskámból kivettem a telefonom, de mielőtt tárcsázni tudtam volna a taxit, Bence kikapta a kezemből a készüléket. Nem abban a helyzetben éreztem magam ahol ezt viccesnek találnám, de az arcából ítélve ő sem viccnek szánta.
- Gyere, itt szemben a haverom lakik, elkérjük tőle az autót.- Bökött fejével a túloldalra. Csuklómat megragadva húzott maga után...nem is kellett engem annyira húzni..Mentem én magamtól is, csak egy picit ő is rásegített.
  Mikor a házhoz értünk, mi egyébként egy pár másodperc volt, én megálltam odakint Bence pedig felsietett.
Nem tudom miért, de még jobban aggódtam amiért Bence se volt már mellettem. Nem tudtam elképzelni Krisztiánt egy kórházi ágyon.
- Na gyere!- Hallottam Benny lihegős hangját a hátam mögött. Gyorsan felé kaptam tekintetem. Egy slussz kulcsot tartott kezében. A mellettünk álló autóhoz lépett, és legnagyobb meglepetésemre kinyitotta nekem az ajtót. Jól esett udvariassága, de nem tudtam neki kifejezni hálámat..mondjuk, ebben a helyzetben ki tudta volna még ezt is kezelni?
  Behuppantam az autóba. Bence megkerülve az autót a másik oldalról beült mellém. Beindította a motort, mely dörmögősen meg szólalt.
- Na mesélj már!! Mi a baj?-. Kérdezte, miután elindultunk. Elmondtam neki hogy mi történt reggel és a most kapott hívásom lényegét is.
- Ez borzasztó.- Befordult a kórház utcájába, keresett egy szabad helyett és leparkolt.
Nem vártam meg még kinyitja az ajtót, amint leállt a motor kivágtam az ajtót és kipattantam belőle.

   A kórházban:

   Amint beértünk, kerestünk egy nővért kit kicsit faggatni tudunk. Nem tudott jó hírrel szolgálni. Állítólag Krisztiánnak komoly sérülései vannak...néhány seb és heg az arcán és ami a legrosszabb: Lehet hogy eltört a lába. Míg ezt mind a nővér mesélte, én nem bírtam könnyeimmel.A tény hogy lehet hogy soha többet nem fog a két lábán járni vagy egyáltalán az hogy rosszul van és nem tudok jelen pillanat neki segíteni, mivel a nővérke azt mondta hogy altató hatása alatt van.

  - És esetleg egy pár percre nem mehetnénk be hozzá?- Erőlködött Bence. A hölgy sóhajtott majd intett hogy menjünk utána.

- Itt a szobája.- Mutatott az ajtó felé.- Öt percük van.- Mosolygott majd magunkra hagyott.

      Benny megfogta a kilincset, és benyitott. Szorosan mentem utána, mivel ő lépett elsőnek a kórterembe ahol K. feküdt. Az ágyához lépegettem, és megfogta a kezét. Nem tudom leírni hogy milyen érzés kapott el amikor megláttam őt annyi sebbel és heggel az arcán. Egész arcomat beterítette a könny és a fájdalom, amit abban a pillanatban éreztem.  Megsimogattam a kissé kifehéredett kezét, majd picit feljebb hajoltam hogy megpuszilhassam arcát.  

    Bence az ággyal szemben lévő fotelről figyelte tevékenységeimet. Guggolásból felkerekedtem és megálltam Krisztián ágya előtt. Míg ott álltam, csak annyit kívántam hogy gyógyuljon meg és ne legyen semmi baja.

- Elnézést. Letelt az öt perc, távozzanak kérem.- Hallottam az ismerős női hangot az ajtó felől. Adtam még egy puszit Krisztián homlokára, és kimentünk.

   A kórterem előtt megálltam, amint láttam Bence meglepődött.

- Neem! Mercédesz! Szépen haza jössz, holnap korán reggel vissza jövök veled.- Mintha a gondolataimba járna. Tudta hogy mit akarok. 

- De..- Ellenkezdtem volna, de Bence megrázta a fejét és kiirányított a kórházból.

Lehet hogy tényleg nem kellett volna ott maradnom, hisz akiért ott lettem volna az úgy mond még alszik. 

Viszont semmi kedvem nem volt felmenni a lakásomra ahol a három idióta vár. Vagy is..egy biztos hogy az.

- Ülj be.- Utasított Bence az autó előtt állva. Annyira elmerengtem hogy észtre se vettem, hogy kinyitotta nekem az ajtót. Gőzöm sincs hogy meddig állhatott ott és várhatta hogy végre leüljek az ülésre. Hát, de én már csak ilyen vagyok..ennyire bambulós. 

  Bence megkerülte a járművet és beült mellém. Csak kifele néztem a fejemből és figyeltem a kinti táját, a házakat. Csak abban reménykedtem hogy nem lesz semmi baja Krisztián lábának. Lehet hogy fel kellett volna hívnom Anitát, de nem tudom mi lenne a reakciója ki tudja, lehet hogy csak magamat idegesíteném ezzel a tettemmel..inkább megvárom a holnapot ezzel is.

  Hamar haza értünk, Bence leparkolt a ház előtt és kiszállt az autóból. Kinyitotta nekem az ajtót. Ez a tulajdonsága tetszett. Még ez előtt két héttel azt gondoltam hogy csak egy pancser nyit ajtót a csajnak, de lehet hogy tévedtem.

Beléptünk a házba, ahol már is Olivér feldúlt képe várt.Eszméletlen az a srác..ennyivel is úgy felhúzott.

- Hol voltatok eddig? - Meredtek rám szemei.- Talán be akartál vágódni a kis hercegnőnél, vagy mi?- Most Bencére nézett. Arcán elterülő kis ráncot jelentek meg az idegtől. Bence csak sóhajtott, nem szólt vissza.

- Figyelj, már! Megengedem hogy ide költözz és játszod a fejed? Mhh?

- Idegbeteg vagy?- A képembe vigyorgott. Legszívesebben orrba vágtam volna úgy hogy a vér beterítette volna az egész arcát.

- Menj a büdös francba!!- Ordítottam, már a hangomból kivehető volt hogy könnyeimmel küszködtem, így olyan gyorsan siettem fel az emeletre ahogyan csak tudtam. Néhány kiabáló hangot hallottam még, ami Bence és Olivér torkából jött majd lépteket a hátam mögött.

- Várj, Mercy.- Vékony hangja szólt utánam, de én nem tettem kérésére eleget. Megfogta a csuklóm így már a szobám ajtaja előtt állva.- Hagyd rá! Most ideges, és nem tudja hogy mi van veled.- Csuklómat még mindig nem engedte el, próbált nyugtatni mi félig - meddig sikerült is neki.

Nagy tenyere lassan a kézfejemre nyúlott, mitől megrezzentem. Furcsa érzés volt mikor megfogta a kezem. Nem tudom miért de bizseregni kezdett az egész testem, pedig csak a kézfejemhez nyúlt. Kétségbeesettségemet ő is észre vette, de nem engedte el a kezem csak elmosolyodott arcomat látva.

- Meg fog gyógyulni.- Krisztiánra utalt, majd a szabad kezét arcomnak simította.

Nem értem miért nem szóltam neki hogy ne érjen hozzám, hisz nem szoktam hagyni hogy simogassanak..lehet azért mert ez most jól esett. Igen,tetszett közelsége és a törődése.

Egyik ujjával letörölte azt a néhány könnycseppet a szememről, amik azelőtt szabadultak ki a fogságból, majd elengedte kezem. Halványan elmosolyodtam, mert észre vettem hogy nem fogta fel mit tett, csak ösztönösen megtette.

- Hé! Melyik lesz a mi szobánk? - Ya Ou és Sziki állt meg oldal.

Bencére mosolyogtam, majd megmutattam a szobájukat. Én hülye még Olivérnek hagytam a legnagyobbat. Pedig annyira nem ez volt a szándékom..mondjuk Ya Ou és Peti örült, mert a szobájukban van játék gép.
 - És az én szobám?- Mosolygott Bence, mikor vissza értem a szobám ajtaja elé.
Hát oké, erről megfeledkeztem. Mindenre gondoltam, de erre nem. Csak négy szobás a lakásom és az egyik ebből az enyém! Csak ott álltam Benny előtt mint egy báb, és azon töprengtem hogy neki hol adok fekvő helyet. Eszembe jutott hogy összerakom őt szikivel egy szobába, de ott csak egy pici ágy van, amiről tulajdon képen még Peti is lefog esni néha. Viszont az is eszembe jutott hogy Olivérnek a szobájába költöztetem..de ez sem jó mert akkor annak a szerencsétlennek nem lesz helye.
 - Valami baj van?
- Hát..igen..nem tudom hogy te hol fogsz aludni.- Az igazat mondtam, nem volt kedven kertelni.Bence  értetlenül nézett rám, bár biztos voltam benne hogy felfogta  amit mondtam, csak ő is a megoldáson törte fejét. - Te..Az én szobámban fogsz aludni.- Nagy nehezen megszólaltam, egy sóhaj kísérletével.
- Biztos?- Kérdezte, mire bólintottam és benyitottam a szobámba, ami már az övé is. Csak meglepődést tudtam leszűrni az arcából. Tátott szájjal nézett körbe.
  
- Ez a te szobád?- Kérdően pillantott rám, majd a szobára.
- Igen, de csak egy része.- Megragadtam csuklóját és megmutattam neki a fürdőszoba részét.
Újra csak csodálkozva bámult körbe. Hogy nem lepett meg..mindenkinek ez a reakciója.

- Az egész házban két fürdőszoba van. Ez és a másik amit már láttál.- Mosolyogtam.
Nagyon meglepődöttnek tűnt.
- Oké! Akkor én kijelentem hogy itt akarok majd mindig fürödni.- Mosolygott, mire elnevettem magam.
- És ha nem engedem meg?- Próbáltam szemtelenkedni vele.
- Akkor rád uszítom Oli Úr-t!- Nevetett.
- Jaj! Csak őt ne!- Tiltakoztam.- Akkor most hozzá kezdhetnél a tisztálkodáshoz!- Mosolyogva hozzá dobtam egy törölközőt és magára hagytam.

  Leültem az ágy szélére, és azon gondolkodtam hogy meg gyógyul -e Krisztián. Nem akartam hogy tolószékes legyen vagy bármi ilyesmi. Azt akartam hogy ne legyen semmi baja..Holnap viszek neki egy kis gyümölcsöt és kaját, mivel gondolom holnap már biztos hogy ébren lesz..Az egész napot vele akarom majd tölteni és kacagtatni őt...nem hagyhatom őt most cserben. Mondjuk, nem is lenne hozzá erőm mert ahoz túlságosan szeretem őt.