4. fejezet.

- Jó éjszakát. - Közelebb bújt és átölelt. Az igazat megmondva már megszoktam közelségét. Ő mindig ilyen kis bújós fajta volt. Még amikor elsőnek közeledett hozzám azt hittem hogy ő is valami barom, de azóta már el se tudnám ezt az egészet máshogy képzelni..

Reggel


Kipattantak szemeim. Szörnyű álmom volt. Benne volt az a négy idióta.. vagyis.. csak.. a Bence.. Na jó ezt inkább nem is folytatom. Majd ha egyszer jelentősebb lesz, akkor majd elmondom. Kipattantam az ágyból, és a szekrényem elé álltam. Kinéztem magamnak egy szokványos ruha összeállítást, majd a fürdő felé vettem az irányt. Bele néztem a tükörbe. Bár nem kellett volna, mivel megijedtem magamtól...szörnyen festek. Mint egy bibircsókos boszorkány. A hajam az egekben, és az arcom olyan nyúzott, mint még soha. Elrendeztem a hajam, majd felvettem a ruhát is. Ezután  a konyhába siettem. Az ebédlő asztalnál találtam K. A fejét fogta és a telóját pásztázta.
-Mi történt?-kérdeztem mire összerezzent.-Bocs!-vontam vállat, majd a konyhába vettem az irányt. Elővettem a tejet, és a müzlit, és elkészítettem a reggelimet.
-Semmi. Nincs semmi!-mondta,s  arcát dörzsölte. Valami baja van! Érzem.
-Okés, K. Ha te mondod!-mondtam, s a hátához osontam, s a vállára eresztettem  a súlyomat.-Elmondod?
-Nem mindegy? Semmi kedvem erről beszélni, jó? Szar minden. Amúgy is, húztam!-mondta, s a kezemet lelökte a válláról, felvette  a kabátját, s elment.

 Ennek mi a baja lehet? Sosem volt ilyen. Jó.. volt egy pár alkalom, amikor ilyen volt,de... akkor elmondta. Most mi a baja lehet, nem tudom! Az biztos , hogy valami nagy baj! A telefont.... kaphatott egy SMS-t. Valami lehetett abban az SMS-ben!! Ezt nem értem! Sosem volt baja egy SMS-től! 
-Get out my head and into the bed girl... Cause you done know, plottin' out the fantasy..-hallatszott a telefonom. Ez volt a csengő hangom. Enikő hívott. Mit akarhat ez a...?
-Halló!-szóltam bele a telefonomra.
-Gyere táncra.
-De ma nincs is táncóra!-ráncoltam össze szemöldököm.
-De neked igen!
-Ahh.. és minek?
-Azért, mert ma.. ismétlem MA haza kell vinned a négy új bátyádat!-ez az a mondat , amit soha ebben a büdös életben nem akartam hallani.
-A francba! Muszáj?
-Aham. Szóval siess, mert már itt vannak!
-Wah!- s kinyomtam a telefont.

Felkaptam a Converse cipőm, és már indultam is. Valahogy nem volt velem találkozni evvel a 4 idiótával. Amióta tudom, hogy új , kedves, barátságos, normális lakó társaim lesznek, még az életkedvem is elment. Elszállt. Utálom az ilyen ROHADT JÓ ötleteket! De ha legalább kitalálják, akkor miért rajtam tesztelik?

 Beértem. Sajnos.Azt kívántam, bárcsak az út  egy örökké valóság lenne! De nem! az út csak 20 perc kellett legyen.Se több se kevesebb!Wááh! Legszívesebben a föld alá ásnám magam! Mégis , hogy lehet, hogy közöm kell legyen ehhez az négy idiótához! Miért?Miért pont én? Miért?
-Végre, megjött Mercy!-mondta Enikő egy elégedett mosollyal.
-Én is örülök, hogy itt lehetek!Legszívesebben a falra másznák!-mondtam egy fintorral, majd levettem a kabátomat, és a fogasra raktam. Mivel az irodában voltam.
-Mindjárt itt vannak a srácok is!
-Repesek az örömtől. Melyik sarokba szarjak?
-Ahh de kedves valaki!-mondta valaki a hátam mögül.
-Kedves , hogy észrevetted!-förmedtem rá.
-Oké, srácok üljetek le!-mondta Enikő, s a székek felé mutatott.
-Én? Mellé?-mutattam Olivérre-Soha!
-Ohh. akkor nem baj! Srácok... Mondtam nektek, hogy költöznötök kell.-bólintottak.-Örömmel jelentem be, hogy Mercynél fogtok lakni.
-Mi van? Mi, soha!-nézett gyilkos szemekkel Oli.
-De , ti, mától fogva!
-A francba!-szitkozódott.
-Nem vagy egyedül szőke!
-Én szőke?! Kikérem magamnak! Csak szőkés!!!
-Nem mindegy az?Le is szarom , hogy mi van veled! Okés?
-Jól van, na őfensége! Belehet fogni!-öltötte ki nyelvét.
-Régóta tanulom a fodrászatot.Olyan szívesen megtépnélek!-vigyorogtam.
-Inkább kihagyom! Még a fejemet szednéd le, és nem a hajam!
-Na jó, kussoljatok!-mindenki elhallgatott.- Itt a cuccotok?
-Igen!-mondta Peti.
-Akkor, hívok egy taxit, ami elvisz Mercyni.
 Felhívta a taxit, ami 5 perc múlva meg is érkezett. A bőröndöket valahogy bepakoltuk. Beült Ya Ou és Peti.
-Én Mercy mellé, soha!-állt meg az autó előtt Oli.
-Én sem mellé. Megyek gyalog!-mondtam, s sarkon fordultam.
-Megyek veled! Nem hagyhatom, hogy egyedül mászkálj!-mondta Benny egy halvány mosollyal.
-Tőlem aztán gyere!-vontam vállat, majd elindultunk.

 Az út egy 5 percig csendben telt. Senki sem szólalt meg... Bennyről nincs rossz véleményem. Hisz ő megvédett  akkor, amikor Oli . khm.. hogy is mondjam.. lehurrogott. De... hogy mondjam.. azt hiszem.. megkedveltem. Igen.. kedvelem Benny-t. Vagyis.. mi a francról beszélek? Dehogy kedvelem! mi a franc van velem? Dehogy kedvelem! Sőt.. utálom őket! mind a négyüket..De.. akkor is.. ő valahogy szimpatikusabb...
-Miről gondolkodol?-zökkentett ki nagy gondolkodásomról Bence.
-Se.. semmiről. Csak.. elbambultam!-hazudtam.
-Oh.... És... mióta táncolsz?
-Egy jó pár éve.-mosolyogtam.
-De.. mondd csak.. Miért utálsz minket?-tette fel. ezt a.. khm.. szar kérdést.
-Hogy miért utállak titeket? Nem tudom.. vagyis de! Tudom! Olyan nyálasak vagytok! De komolyan! Nem vagytok szimpatikusak sem!-ez utóbbi.. hazugság volt.-És.. és... Oli... az a gyerek!! A sírba visz! de komolyan! Mi a baja velem? Nem tettem neki semmit! Vagyis.. de.. na de.. most nem ez a lényeg! Te.. és.. Ya Ou meg a Peti, remélem ez a nevük, szóval ti hárman egy kicsivel normálisabbak vagytok..De Olivér.. az... katasztrófa.
-Olivér nem mindig olyan. Ha megismered akkor rá jösz!
-De én nem akarok rájönni. Én nem akarom megismerni. Én csak olyanokkal barátkozok... akik.. olyanok..
-Mint te?-vágott szavamba.
-Nem.. olyan.. olyan.. mint Anita.. vagy mint.. mint.. Te..-ezt nem kellett volna.
-Olyan mint én?-emelte fel szemöldökét.
-Igen.. vagyis...
-Ezt már nem tudod kimagyarázni!-vigyorodott el.
-Ezt már nem! Áhh.. én hülye...
-Miért lennél te az?
-Mert olyan helyzetekbe hozom magam, amit nem tudok kimagyarázni! De miért?
-Ezt ne tőlem kérdezd!
-Nézd máár! Bemegyünk?

-Mehetünk!-mondta ,majd bementünk.

Rendeltünk egy hatalmas nagy pizzát, majd röhögve elfogyasztottuk. Vagyis csak akartuk volna. De túl sok volt a röhögés, és igy ... enni nem lehet...
-Na jó! váltsunk normális üzem módba! Jó?-ajánlottam.
-DDe.. nem tudok!
-Nézd már, az ott Bence! Kérjünk autó grammot!-hallottam a hátam mögül , majd két csaj jött oda mellénk .. Ezután jött még vagy 5, 6 és.. Bence.. el lett foglalva.
-Majd megvárlak kint!-tátogtam.
-Mercy, maradj már!-unszolt.
-De te.. most.. ahh.. kint megvárlak és kész!-vontam vállat majd ki indultam.
-Még mit nem! Maradsz velem! -rántotta meg karom, majd felé fordított. Egy halvány mosoly volt az arcán.. agyon cukker volt. Vagyis,,, CUKKER? Normális vagyok?! Megráztam a fejem, majd vissza mentem vele.
-Lányok , ő itt Mercy.-mondta Bence egy hatalmas  vigyorral.
-Az a csaj, akit Oli utál?-mondta az egyik csaj undorodva, mire kezem ökölbe szorult.
-Nem! Oli félre ismerte. Egész délután együtt voltunk, és ő nem.. olyan amilyennek Olivér látja!
-Szóval ti...-mért fel a másik előbb engem utána Benny-t.
-Neem! Csak haverok!-mondtam nevetve. Még hogy én meg Benny? Nevetséges.
-Akkor megnyugodtam!
-Benny.. én megyek ki.. tudod... ömm..-haraptam ajkaimba...- Mindegy.. majd elmondom!
-Ne csináld ezt!Az a pacák már egy ideje figyel!-súgta fülembe majd oldalra biccentett. Nem is volt ott senki.. Ezt nem értem.
-Mi??-néztem Benny-re furán de már őt meg szállták a rajongók.
Kimentem. De még mindig nem hagyott nyugodni.. ez az egész...Mire célozhatott?! Komolyan nem értem már őt!  Vajon arra az ajak harapásra célozhatott?Vagy mire? Bence rohadtul nem értelek!!!
 10 perc múlva Bence kijött.
-Tartozol egy magyarázattal!
-Miért is?
-Mert nem is volt ott semmi pacák ott a hátamnál!
-Milyen pacák?-ráncolta össze homlokát.-Mercy nem értelek!
-Bence! Ne csináld! Nem igaz!
-Mercédesz nem értelek!
-Én sem téged!
-Jó akkor inkább hagyjuk. Mert én sem értelek, és te sem értesz engem!
-Ezt nem értem!-Erre röhögni kezdtünk.-Inkább ne menjünk bele!
-Szerintem se!

Ezután vettünk egy kis rágcsát és lementünk a parkba. Bence leült az egyik padra, én pedig mellé. Csak nem normálisan. A fejemet a lábára raktam és a lábam is a padon volt.Olyan jó érzés volt. Kényelmes is volt.. meg,...
-Hm... olyan jó itt!-mondtam mosolyogva.
-Szerintem is!-mondta , majd a hajamat kezdte el bizgerálni.
-Bence.. Kérlek! Ezt ne csináld, mert utálom! És ha valaki olyat csinál amit utálok, az...
-Oké oké, nem csinálom!

 Mit hoz ki belőlem ez a srác? Én nem ilyen vagyok! Rohadtul nem ilyen! Ezt.. nem értem! sosem voltam ilyen... könnyen kezelhető...
-Mercy minden rendben?
-Persze...
-Nem hiszek neked!
-Benny. Kérlek! -néztem rá csúnyán.
-Oké. Nem szólok. De a hajad muszáj ...
-De nem!-röhögtem..
-Na jó. Akkor nem! Pedig olyan jól elszórakozok vele!
-VAVRA BENCE!
-Úgy hívnak!-mondta egy elégedett vigyorral.-Amúúgy-.. Honnan tudod a nevem? Csak nem...?
-Neem! Dehogy!
-De.de! Utánunk néztél!
-De.. nem!! Csak te utánad.. meg Peti után!-na jó ez hazugság volt.. A banda után néztem és egy pár zenéjük után...
-Nem hiszek neked!
-De higgyél!Inkább hagyjuk!-vontam vállat. Valahogy nem volt kedvem veszekedni.-Fura előérzetem van!
-Nekem is!
-Get out my head and into the bed girl... Cause you done know, plottin' out the fantasy..-hallottam ismét a telefonom hangját. Gyorsan előkaptam. Ismeretlen szám. Csak nem megint a barmok...?Felvettem...
-Haló!
-Jó estét. Ön Nagy Mercédesz?
-Igen, miért?
-Nagy Krisztiánt autóbaleset érte.....


éés ennyi lenne,Reméljük tetszett<3

3. fejezet

          Sziasztok!
Hát mit mondjak..Mostantól szinte minden más lesz. 
Egy új szereplőt fogtok ebben a részben megismerni.
Kicsit hosszúra sikeredett ez  a rész, de remélem elég esemény dúsnak is egyben.
Nagyon kíváncsi vagyok véleményetekre, így néhány kommentbe fejtsétek ki léci.
Nem rabolom tovább az időtöket, olvassátok el és
mindent megértettek majd!
                                   Remélem tetszeni fog!  

                                                               

                                                          Nagy Mercédesz          

          Már délután négy óra van, és a barmoknak még mindig nem szóltam hogy nálam fognak lakni.
Ha jobban belegondolok, nem is nagyon akarok. Majd megtudják valaki mástól, mert én nem vagyok hajlandó nekik szólni. Nem elég hogy nagy nehezen belemegyek ebbe az egész őrültségbe és ezekkel az idiótákkal kell majd laknom, még én is fogok szólni nekik..Hát azért hülye nem vagyok.
Annyira bénák. Legalább értenének valamihez! De semmit se tudnak, csak nyafogni a színpadon mire a sok ízlés ficamos visít meg őrjöng mert ők épp a 'ByTheWay-t' látják. Azt hiszik hogy ők a  nagy tehetség pedig egyáltalán nincs bennünk semmi olyan amiért ennyire odáig kellene lenni.
Azt a szöszit egyenesen utálom, hát itt az én házamban biztos hogy nem fog nekem pampogni mert úgy ki fogom penderíteni hogy még a festék is lekopik majd a hajacskájáról.
  Míg a jelenen és a jövőn merengtem,  csörögni-rezegni kezdett a telefonom. Kiemeltem a zsebemből és megnéztem a kijelzőre írt nevet. Nagyon meglepődtem. Egy kósza mosollyal a fülemhez emeltem miután megnyomtam a zöld gombot.
- Szia!!- Nagyon izgatott voltam. Már vagy 5-6 hónapja nem beszéltem vele és nem láttam ezt a személyt aki hívott.
- Mercy! Itt állok a házad előtt, nagyon szeretnék veled beszélgetni.- Mikor meghallottam azt amit mondd..Hát szinte hinni se akartam a fülemnek. Az a tény hogy itt áll a házam előtt a legjobb barátom kit már lassan egy féléve nem láttam, csodálatos.
- Úristeeen!!! Rohanok!!- Kiabáltam bele a mobilomba izgatottan, majd leszaladtam az emeletről a kabátomért. Hallottam hogy Krisztián elnevette magát, majd rám nyomta a telefont.
Felkaptam magamra egy fekete szegecses bakancsot és ki szaladtam a házból.
Krisztián a házunk előtt álló autójának támaszkodva várt oda kint. Én csak szaladtam ahogy csak bírtam, ő ezen is csak mosolygott. Olyan jó látni őt ennyi idő után.
- SZIA!!!- Karjaiba borultam. Nem bírtam magammal, sikerült néhány könnycseppel beteríteni K. kabátját.
Szorosan ölelt engem úgy mint én őt. Teljesen kikapcsoltam és csak arra gondoltam hogy soha de soha többet nem engedem el magamtól! Ő a legcsodálatosabb ember. Ha úgy veszem még Anitától is jobb barátnak tartom. Mindig kiállt mellettem. Annyi hülyeséget csináltunk együtt, mi már óvodában is mindig el voltunk és szívattuk a többit.
Emlékszem hogy volt egy buli a hová Anita nem akart jönni így K. megpróbálta hálóingbe elhozni a hátán.
Még mindig elmosolyodok ha erre a sztorira gondolok.
- Hé.-Szólt halkan K.- Fázom, nem megyünk be?- Ölelésünkből kibontakozva kicsit remegve zsebbe vágta kezeit. Intettem neki hogy jöjjön és elindultam be a házba. Bent levettem a cipőmet és a kabátomat ő pedig követett ebben. A nappaliba indultunk  megálltunk a kanapénál és helyet foglaltunk rajta.
Láttam Krisztiánon hogy valami nagyon nincs rendben vele. Ő nem szokott csak úgy sóhajtozni, meg amit láttam a zsebéből kilógni, csak arra utal hogy szarul érzi magát.
- Krisztián,mi a baj? - A lényegre tértem, majd kérdően felé néztem.
- Semmi.
- De, nekem te ne próbáld le tagadni, látom a dohányos dobozt kilógni a zsebedből!- Már nem olyan finoman szóltam hozzá, de utálom ha megpróbál úgy tenni mint ha minden rendben lenne holott egyáltalán nincs semmi úgy ahogy kellene. Még nem fogta fel hogy mindent észre veszek rajta?
      Fejét kezébe temette, majd hosszú percekig úgy hagyta. Nem hiszem el hogy nincs semmi baja.
Most jött haza Londonból, és ennyire ki van bukva?
Lehet hogy szólnom kellene Anitának, mégis csak az ő pasijáról van szó. De egyáltalán ő tudja hogy Krisztián itthon van?
- Minden szar, Mercy.
- De, mondd el mi bánt! - Próbáltam elkapni tekintetét, de sajnos nem jött össze mert valamiért folyton takargatta arcát.
- Hogy lehet az hogy csak én vagyok ilyen bal fasz? Elmegyek egy pár hónapra és közli hogy nem szeret!?- Nem volt teljesen világos mondata.
- Krisztián! Most mi van?- Végre sikeresen elkaptam tekintetét. Gyűlölöm ha szomorú.
- Anita..Szakított velem.- Hangja elcsuklott, néhány könnycsepp került arcára mitől rosszul éreztem magam.
    Szinte el se jutott a tudatomig hogy mit mondott. Anita imádja őt, nem szakítana vele.
Bár elég sokszor kerül pír arcára amikor Face-en van. De nem!! Anita biztos nem tenne ilyet!!
 K. szipogni kezdett, még soha nem láttam így. Ő az a fajta srác ki mindig mosolyog és mindenből viccet tud csinálni.
Kezemet hátara tettem, és megsimogattam. Tudom hogy kicsit jobban érzi magát ha tudja hogy mellette vagyok.
Egy kisebb mosoly terült el arcán, mitől kicsit jobban éreztem magam. Nem tudom milyen ha szakítanak az emberrel mert nekem még soha se volt kapcsolatom. Tehát általában tőlem félnek a fiúk, nem arra vágynak hogy a barátnőjüknek tudhassanak.
- Figyelj! Szeretnéd ha elmennék veled szórakozni? Hát ha kicsit jobb kedved lenne.- Lehet hogy hülye ötlet, de nem jó így látni őt, szívesebben hülyülök vele egy klubban mint hogy így nézzem szomorkás arcát.
  - Hova szeretnél menni?
- Ööh...Tudod az a szórakozó hely..A..Black Angel-be!
- De csak akkor, ha megteszel nekem valamit!- Na, hát nagyon kíváncsi lettem. Mit kérhet tőlem?
- ? Mi az?- Válaszként közelebb húzódott, és levette a sapit a fejemről. Nem nagyon értettem mire céloz, ezt ő is észre vette.
- Én választok neked ruhát.- Vigyora egyre nagyobb lett hangja pedig kezdett tisztulni, rögtönzött így nem ez lett volna a kérése, de nekem ez is megfelelt..
- Hülye!! Nem! Te ha felöltöztetsz akkor nagyon szarul fogok kinézni!- Gyengéden vállba vágtam, mire fájdalmat színlelve felállt mellőlem, mire telefonom rezegni kezdett az asztalon. Tekintetemet oda kaptam majd felvettem a készüléket.
- Szia!- Nem akartam mondani hogy Anita az, mert akkor Krisztiánnak újra eszébe jut.
- Szia, jössz ma velem vásárolni?
    Ez is jó tud időzíteni. Most K. mellett kellene lennem. Anita miatt van ilyen pocsékul és akkor még válasszam most őt?
- Ooh..Bocs. Ma nem érek rá! De majd holnap?- Erre a mondatomra rám nyomta a telefont.
  Nem szokta ennyiért felkapni a vizet, nem tudom mi van vele. Tényleg ő az egyetlen lány ismerősöm aki nem egy ribanc. Vagy is szerintem nem ribanc..Az hogy szakított Krisztiánnal nem jelenti azt hogy utálnom kellene. Lehet hogy mást szeret vagy mit tudom én.

- Ki hívott?- Kérdően pillantott rám K. mire én csak megráztam a fejem, hogy nem lényeges.
Krisztián lehajolt és vissza tette fekete sapimat a fejemre.
Most szívesebben vagyok egy kicsit vele, hisz még csak most jött haza. Anita meg itt volt velem eddig, nem úgy mint Krisztián.
K. leült mellém, és karját átdobta vállamon. Mindig jó érzéssel tölt el közelsége. Egy normális fiú, kivel meg tudtam őrizni hat év szuper barátságot, úgy hogy nem akart soha se kihasználni.
Egy nap bulizni voltunk és nagyon de nagyon berúgtam. Ő hozott haza, ahogy mesélte majdnem beleestünk az árokba annyira nem voltam magamnál. Mikor haza értünk ő nem használta ki hogy részeg vagyok mint jó néhány fiú tenné, leöltöztetett és segített felvenni a hálóingemet. Ezért azóta még jobban tisztelem.
    - Mercy, mi a baj?- A lehető leghalkabban beszélt. Ez azt jelenti nála hogy még mindig pocsékul van.
Ilyenkor annyira örülök hogy nincs senkim. Nincs kiért sírjak, nem mondja meg senki hogy mit tegyek.
Én így szeretek élni. Nem menne ha egy pasi folyton féltékenykedne arra akire rá nézek. Anitáék helyzetében ez fordítva van. Krisztián tudja hogy Anita csak őt szereti, viszont Anita...Ő folyton kételkedik K-ban.
- Semmi..Nagy gond lenne ha itthon maradnánk?- Néztem barna szemébe, mire ő megrázta a fejét.
Krisztián felállt mellőlem, és a szemközti polchoz sétált. Kezébe vett valami kis díszet, majd egy kis vigyorral rám pillantott.
- Ezt még én vettem neked a 14. születésnapodra.- Szám mosolyra húzódott. Valóban tőle kaptam.
Egész régóta ismerjük egymást. Sok mindent kaptam már tőle, csak úgy mint ő tőlem.
Jövő hónap elsején lesz a születés napja, gőzöm sincs mit fogok neki venni. Most így hirtelen nem tudom mire vágyna.
- Na, de min bambulsz ennyire?- Válaszolni nem tudtam, kezeit hasamra vezette hol csiklandozásba kezdett.
Hát igen, ennyiben én sem tűntem ki a többi lány közül. Ugyan olyan csikis voltam mint a többi, sőt lehet néhánytól még jobban.
Kezeimmel próbáltam őt elnyomni magamtól, de akár hogy is taszítottam nem sikerült. Erőtlen voltam.
Arcából ítélve élvezte kínzásom. Már nagyon hiányoztak ezek a percek.
A nevetéstől nem bírtam mozogni, csak rúgkapálni mellyel nem értem el szinte semmit.
- Na..J..Elég már!!- A kacagást még mindig nem bírtam abba hagyni. Miért jó neki, azt akarja hogy bepisiljek? Mert ha még ezt sokáig folytatja szerintem az lesz a következő lépésem.
Kérésemnek eleget tett, így egy kaján mosollyal levette kezeit rólam. Fejemet megráztam majd a hajába túrva meghúztam fürtjeit.
- Ahj. De fáj. - Újra csak színlelte fájdalmát. - Van valami kajád itthon?- Kérően pillantott rám, majd a konyha ajtajára.
- Van, de nem kapsz.- Vigyorogva összefontam karjaimat magam előtt, K. pedig nyelvet nyújtott nekem.
Nem tudom hanyadszorra hangoztatom, hogy mennyire jó érzés hogy itt van velem.
Egy fél év nem kis idő főleg nem úgy hogy távol vagy attól kit a legszívesebben mindig magad mellett tudnál.
- Ne már..Nagyon éhes vagyok. - A konyhában lévő hűtőhöz sétált majd kinyitotta.- Eszel velem?- Pillantott ki rám, a szemöldökömet felhúzva megráztam a fejem.
    K. ki jött hozzám a nappaliba, majd egy nagy sóhaj kíséretével felkapott a hátára. Na jó, gondoltam hogy csinálni fog valamit de erre nem gondoltam. Még a barátságunk során nem csinált ilyet. Csak nevetni tudtam tettén, nem is akartam tiltakozni. Úgy se tett volna le.
- Eszel velem? Akkor leteszlek.- Gonosz hangján szólalt meg, már a konyhában állva.
- Jó.Jó, csak tegyél már!- Hajával játszogattam. Nem zavart volna ha a hátán hagyott volna. De nem hagyott ott, letett a pultra.
    A szekrényből kivett valami szalonnát meg ha jól számoltam öt tojást. Én magam nem eszek sokat, viszont Krisztián az minden evő. Emlékszek hogy nem volt semmi kajája otthon és képes volt elküldeni az 'egy éjszakás' barátnőjét be vásárolni. Az a dili meg a saját pénzén ki is fizette a vásárolt dolgokat.
- Tojást sütök egy kis szalonnával.- Mondta a szekrényben kutatva, gondolom valami serpenyő után.- Tudom hogy így szereted.- Újra megszólalt ezúttal már a kezében lévő tárggyal és egy kéjes mosollyal.
  Én még mindig a pulton ültem és figyeltem tevékenységét. Talán ez az egyetlen étel amit megtud csinálni, vagy amit nem égett le teljesen.
- Mercédesz, le veszel két tányért?- Még mindig a tojással bajlódott.
Felálltam, lábujjhegyre ágaskodva levettem a kért tárgyakat és az asztalra helyeztem. Vettem ki a szekrényből két villát is.
     Miután elfogyasztottuk a Krisztián által készített enni valót, felmentünk a szobába.
Én leültem az ágyra, K. pedig a kabátját kezdte felölteni magára.
A hangokból ítélve nagyon úgy tűnt hogy esik az eső, így felpattantam az ágyról és az ablakhoz siettem.
Sejtésem bekövetkezett. Elég rossz idő volt oda kint. Az ég be volt borulva semmit sem lehetett látni oda kint az utca lámpák pislákolásán kívül. Az ablakra tettem kezeim tudtam hogy így nem engedhetem haza Krisztián-t.
  Gondolkodásomból Krisztián puha kézfeje zökkentett ki.
- Így nem engedlek haza!- Megfordultam hogy szembe lehessek vele.
Nem ellenkezett szerintem tudta hogy velem szemben lehetetlen.
Kezébe nyomtam egy nálam hagyott pólóját és egy rövidnadrágját, hogy fürdés után legyen mit felvegyen.
          Miután mindketten külön-külön felfrissítettük magunkat, bebújtam mellé az ágyba.
Már barátságunk során nem az első alkalom hogy így adódik a helyzet. Semmi különös nincs benne, attól hogy fiú nem fogok bele szeretni csak azért mert mellettem alszik.
- Jó éjszakát. - Közelebb bújt és átölelt. Az igazat megmondva már megszoktam közelségét. Ő mindig ilyen kis bújós fajta volt. Még amikor elsőnek közeledett hozzám azt hittem hogy ő is valami barom, de azóta már el se tudnám ezt az egészet máshogy képzelni..

2. fejezet

  Sziasztok!! Megérkezett az új rész. Remélem tetszeni fog! Tudom, kicsit szar lett, de elsőnek szerintem nem is rossz! Szóval, akinek tetszett az mondjon véleményt! Nem is szaporítom a szót, jó olvasást!! :* 




,,- Halkuljatok már el, lehetőleg addig még ki nem tépem a nyelveteket!- Emeltem fel rájuk a hangomat, természetesen egyből csönd lett. Amint ezt a mondatomat kimondtam, Anita nevetni kezdet."

  Hmm. Ennyire vicces lehetnék? Bár már szerintem megszokhatta. Általában ha felidegesítenek a libák, csak ennyit mondok, és máris befogják. Jó módszer az ilyenek elhallgattatására.

 Ekkor belépett a tanár, meg négy valaki takarító-féleségek. Fura szerkó. Olyanok, mint akik, takarítani szokták a tánctermet, bár őket még  nem láttam. Gondolom újak. De a takarítók mindig utánunk szoktak jönni. Vajon most mit kereshetnek itt? Ekkor belépett Erzsi néni. Ő már több éve itt takarít. Általában ő szolja le a srácokat, ha túl "illatosan" hagyják az öltözőt. Általában meg is érdemlik. Nagyon rendetlenek. Mint minden srác , természetesen. Már tőlem is kaptak, egy néhány jó megjegyzést, az "illatukra" ami néha 20 méterről is érezhető.
Erzsi néni elkezdte mutogatni, hogy mi hol van. 
 A többi lány már megint röhög. Ezt nem hiszem el?! Nem értenek a szóból?!
-Kussoljatok már el!-förmedtem rájuk, mikor, a "plasztik-királynő" Timi, nekem dobta  az üvegét. 
-Ezt nem kellett volna!-mondta Anita, elővigyázatosan.
-Miért? Talán letámad vagy mi?-öltötte ki nyelvét.
-Nem, csak...-kezdett bele Barátnőm, amikor a szájára raktam kezem, csitítás képen .
-De.. most nem pazarlom az erőmet a fruskákra. Néha nekem is jobb dolgom van, mint a libákkal szórakozzak!-mondtam szemrehányóan, mire "ÚÚÚ"-t hallottam minden honnan. 
Ekkor a tanár szúrós szemekkel mért fel. Tekintete a négy "takarítóra" szegeződött, akik jól elszórakoztak ott.
-Drágáim!- na megint ez a "jó modor" . Vlee utálom ezt a tanárt! Főleg a kiejtését, és a szó használatait!!- Mint már, 2 hónapja ígérgetnem, ma kiderül, hogy kiknek is kell táncolnotok. Az a csapat nem már, mint a BYTHEWAY!!!-sikítás következett.
 Ezeknek nem váj már a torkuk? Mert az én dobhártyám igen! De az már nagyon!
-Kussoljatok már! Halkabban örüljetek a nyál gépeknek! Mit tudnak ők? Nyálasan énekelni! Többet? Nem.Többet ők nem tudnak!-mondtam kicsit lenézően.

 Ekkor az , úgymond " új takarítóink" levették azt a kék cuccot magukról, amit ruhának sosem neveznék. A szőke gyerek elég furán nézett ránk. Pontosabban rám.
-Hogy merted ezt mondani? Mi igenis többet tudunk, mint nyálasan énekelni!-szemeiben düh volt.
-Ohh.. És nekem az hol fáj?-öltöttem ki nyelvemet.
-Azta de fel van vágva valakinek a nyelve!-vágott vissza.
-Tudod , azért mert imádom a csokit , és hogy több férjen bele!-újabb " ÚÚÚ" lett a válasz. Ehhez már nem tudott mit válaszolni. 
-Jól van srácok. Oli és Mercy. Lehetőleg ne kaparjátok ki egymás szemét!-nézett rám a tanár.
-Képzelje!Ez lett volna a következő lépésem!-mondtam szemrehányóan.
-Mercédesz! Nyugodjon már le!
-És ha nem akkor mi lesz?! Tudja, utálom ezt a 4 gyereket! És tudja miért? Mert egy utolsó kis nyálgékepek! Ja és sosem fogok nekik táncolni!
-Dehogynem fogsz!
-És mégis azt ki mondja meg?
-Én, mivel már beleegyeztél.-jelent meg egy diadalittas mosoly az arcán.
-Én?-dülledtek ki a szemeim- Nem hinném!
-De. Pontosabban amikor aláírtad a szerződést!-s elővette azt a szerződést. Az a szerződés! miért kellet nekem aláírnom? Miért? Tudtam, hogy egyszer megbánom!!!
-A francba!-szűrtem ki fogaim közül.
-Oké, oké. Mindenki a helyére. Ideje bemutatnunk, hogy mit is tudunk!-tapsolt, mire beálltunk a helyünkre.

 Annyira vártam, hogy a Hooligans, vagy az Anti Fitness Club, esetleg azt ,hogy az MDC jöjjön. De a ByTheWayt -t nem vártam . Adrenalin-túltengés. Ezt nem hiszem el! Pont ők! Pont ők!?! annyira meg tudnám csapni a képüket. De annyira! De akkor már állat kínzásért lecsuknának.Pff. amit nem akarok.Őket nem akarom! Nem akarom a képüket látni, a nyálas hangjukat hallgatni. Egyszóval ki nem állhatom őket! 
-Jól van srácok mára elég!-mondta a tanár, majd, elismerően bólintott. Ez a jel arra, hogy kopjatok már le! 
 Épp Anitának magyaráztam, hogy, mégis hogy képzeli ez a ..a... tanár, hogy engem kötelez , hogy táncoljak, amikor valaki megragadta a kezem, s behúzott a tanár irodájába.
-Mi van?-förmedtem a jelenlevőkre.
-Az, hogy te kell ügyelj ezekre az idiótákra!-mutatott a 4 srácra Enikő.
-Mi van?Rosszul vagy? Semmi pénzért! Utálom ezeket! Miért pont én?
-De! Épp ezért te fogod őket!
-Az a .... és ha nem akkor mi lesz?-tettem csípőre a kezem.
-Ha nem.. akkor az lesz, hogy  Jó napot!-magyarról magyarra: viszlát! Te már nem vagy a csapatunk tagja!
-Jó oké, elvállalom!-adtam be a derekam.Nekem a tánc fontos! És akkor sem hagyom abba, ha ezt a 4 idiótát kell elviseljem.
-Rendben. Holnap hozzád cuccolnak. Tudom , hogy egyedül laksz, és nagy a házad, szóval nem tudsz ellenkezni!
-Mást úgysem tehetek!-vontam vállat.
-Oké akkor holnap . Sziasztok!-majd fogtam magam és kimentem. Anita ott várt. Türelmetlenül. Mikor rám nézett... megijedt.
-Mi történt?-kérdezte.
-Az.. az .. hogy.. ez.. a TANÁR rám sózta az idiótákat!!! Érted? Rám!! Aki ki nem állhatja őket!-mondtam teregetve. Csoda , hogy meg nem csaptam szegényt.
-Rád?!?! Na jó, ez... abszurd! Pont rád? Tudja, hogy utálod őket.Akkor miért?
-Épp ezért! Mert rühellem őket! Sőt ki nem állhatom őket!!! 
-Aj, Mercy ... majd megszokod őket! Ne bánkódj!  Bár ha gyilkolni akarsz, előtte szólj!
-Látszik, hogy a barátnőm vagy! Egy helyen van az eszünk!
-Na gyere, menjünk! 
-Menjünk!-vontam vállat majd mentünk átöltöztünk, s hazaindultunk.

 Hmm.. már már csodálkozok, hogy 6 év után is a barátnőmnek tekinthetem. Anita annyi mindent megbocsájtott. A hülyeségeimet.. meg.. meg mindent. Elfogadott flegmának. Sőt ő is beállt mellém. Annyira örülök, hogy megismerhettem. De komolyan! Nála jobb barátnőt senki sem kívánna jobbat. Huh ez nagyon nyálasan hangzott, de igaz!

Az út részben azzal telt , hogy röhögtünk. Sokan meg is bámultak, de tojtunk rá. Nagyban röhögtünk meg ilyenek. 

Miután hazaértünk ledobtam magam az ágyra. Barátnőm ma itt alszik. Csajos napot terveztünk, de valahogy nem jött össze. Így ma nálam alszik. Megnézünk egy pár filmet, meg minden. Felálltam, s a konyhába vettem az irányt. Ameddig elkészítettem a forrocsokit, addig Anita felment Face-re. Igazi függő. Valaki miatt?! Mint mindig! Az ,,én" Anitám ismét szerelmes lenne?  Nem hinném. Bár amilyen álmodozó biztos az. Most megint nyálas voltam! Ez nem igaz!!!
-Mercy gyere csak?!
-Várj! Várj! Várj!-mondtam, s a kezembe vettem a két csészét. ezután mellé ültem, és odaadtam neki a forró csokit.- Tessék! Mi a baj?
-Olvasd!-s az arcomba nyomja laptopja képernyőjét.

"És tádá!Kiderült kikkel fogunk turnézni. Most gondolom mindenki örül, mivel ,,ÚR isten! Turnéztok" meg minden, pedig nem is olyan jó. Mercédesz egy... egy... nem mondom ,egy hárpia,de nem hinném hogy barátok lennénk. Már az első találkozáson hajba kaptunk. De azért reménykedek...."by Olivér .
1.komment. Szegénykém. Szurkolok, hogy sikerüljön.by egy fan
2.komment. Ajj Oli ne csináld! Mercy egy tök szuper csaj, csak utál minket! by Bence.
3. komment.Hagyd majd csak megszeret! by. Péter.
4.komment.  Nem hinném srácok! Én ilyennel nem tudok együtt dolgozni! Még a túlvilágon sem!

-Na jó nekem ennyi elég volt!-csuktam le a laptopot, az asztalra ,,csaptam" a bögrét.
-Most hogy hogy ennyire mész a véleményére?-húzta fel szemöldökét.
-Nem megyek a szar véleményére, csak nem ismer! És ez zavar, mivel nem az igazi énemet ismeri ez a senkiházi! Egyszer úgy megfojtanám, hogy az.. az... az...
-Na nyugodj le! Még én leszek az áldozatod!-mondta gúnyosan.
-Semmi pénzért nem ölnélek meg! Nem merem. Még a halálból is vissza jönnél. azt meg nem szeretném. -röhögtem.
-Abban biztos lehetsz!
-De csak egyszer találkozzak avval a gyerekkel!  Esküszöm, megfojtom!
-Még lecsuknak hülyéje!
-Engem aztán nem érdekel! Csak ne lássam a szőke fejét!!!
-Majd befestem barnára!
-Ilyenkor annyira de annyira szeretem a logikádat! - fújtam ki a levegőt.
-Én is téged!
-Na jó, rakjunk be egy filmet!
-Oké.Egy feltétellel.
-És mi lenne az?-forgattam meg szemeimet.
-Ha megölöd azt a gyereket, akkor készíts róla egy videót. És az, hogy most felejtsd el őt.
-Oké, megcsinálom mindkettőt. Bár a másodikban kissé kételkedek, de megpróbálom!Pediig...
-Semmi pedig! Elfelejted most!-parancsolt rám. Az az arc kifejezés. Ha egy pillantással ölni lehetne... Nekem már a  sip szó szólna az EKG-n.
-Akkor nézzük meg ezt!-nyújtotta át a DVD-t, majd beraktuk azt.

   A film maga szuper volt. De én valahol máshol jártam. Gondolataimban épp fojtogattam Olit. Igen!Erőszakosnak tűnik, de UTÁLOM őt! És ezt a gondolatomat SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN SENKI ÉS SEMMI SEM VÁLTOZTATHATJA MEG! NEM FOGOM ŐT KEDVELNI!  És ez halál komoly. Nem tudom azt a srácot megszeretni. Képtelenség! Én egy olyan.. khmm nyálas, egoista, öntelt gyereket SOHA! Nincs az a pénz!
De azért próbáljunk meg logikusan gondolkodni... Ja nem tudok! Mert egyszerűen nem megy! Nem tudok ilyen helyzetben logikusan gondolkodni! Ennek a 4.. hogy is mondjam.... Beképzelt, utálatos, egoista barmoknak kell táncoljak.. Sőt együtt kell velük éljek! Ez nem igaz!


A filmnek vége volt, igy Anita hazament. Én meg megpróbáltam aludni....

1 fejezet

    Sziasztok! Nagyon szépen köszönjük azt a néhány vissza jelzést. Tényleg jól eső
    a tény hogy tetszik nektek a blog. Remélem egyre többen fogjuk követni a blogot,
     és sokan kíváncsiak lesztek majd a következményekre.
     Nem is húzom tovább az időt, csak annyit kérek,
     hogy a véleményeteket írjátok meg, vagy egy pipával jelezzétek nekünk!
                 Jó olvasást nektek! Remélem tetszeni fog! :)        

         
                                 

                                                   Nagy Mercédesz 

  Mint minden hétköznap, ma is frissen és boldogan ébredtem fel. Minden egyes napomat feltudja dobni az a tudat, hogy azt csinálhatok amit szeretek és amiben jó vagyok.
Az ágyamból az éjjeli szekrényemen lévő órára pillantottam, mely még csak 7:50-et mutatott. Miután nyújtózkodtam egy jó nagyot, a fekete  mamuszomba bebújva lassú léptekkel lementem a konyhába. Megnyitottam a hűtőszekrényt melyből kivettem a dobozos tejet. Kicsit felemelkedtem, hogy elérhessem a felső polcot amin a gabona pehely van és levettem. Egy tányérba öntöttem egy kis tejet majd beleszórtam a csokis gabona pelyheket.Az asztal melletti egyik székre leültem és enni kezdtem az egyszerű reggelimet.
Még étkeztem, elgondolkodtam néhány dolgon. A fő gondolatom a tánc körül forgott. Nem értettem hogy miért nem képesek a tanárok elmondani kinek leszünk a táncosai. Persze, azt elvárják hogy mindent tökéletesen tudjunk de ők nem mondják el kiknek is készülődünk.
Még ezen merengtem, elfogyott az étel melyet magam előtt morzsoltam, igazából elég is volt nem szeretek próba előtt sokat enni.
Felálltam a székről, szokásom szerint az edényt nem mostam el, csak beletettem a mosogatóba hogy gyűljön a kupac, majd vissza indultam az emeletre. A fürdőszobába vettem az irányt, hol fogat mostam és lezuhanyoztam. Szerettem amikor a víz végig folyik egész testemen, míg gondolataim szabadon szárnyalnak.
Majd a csapot elzárva kiszálltam a zuhanyból és magam köré csavartam a törölközöm.
   A szobámba érve a telefonomon lévő csengőhang fogadott. Annyira gyűlöltem ezt a számot.
Lassan felemeltem a mobilt és megnéztem ki hívott, majd megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem.
- Szia!- Szólt bele a barátnőm.
- Neked is jó reggelt, Anita.- Próbáltam vele éreztetni hogy számomra a mostani idő korán van még így nincs időm fecsegni.
- Ma jössz próbára?-Éreztem hangján hogy izgatott, bár nem értettem miért hisz minden hétköznap ott vagyunk.
- Miért hova mennék máshova...?-Tettem fel a kérdést mogorván, mire ő a készülék mögött egy kisebbet köhintett.- Na, ennyi?-Untam hogy percekig nem szólt bele, időm meg türelmem pedig nem sok volt. Épp leakartam tenni a telefont mire beleszólt.
- Csinos légy.- Nem értettem ezt a kétszavas mondatát, sajnos már esélyem se volt megkérdezni hogy ezt mire és miért mondta mert amint kiejtette a száján, lerakta a készüléket.
Én a kezemben lévő mobillal a szekrényhez sétáltam egy pár ruha darabért. Nem vagyok az a válogatós típus, így hamar döntöttem. Felkaptam magamra a fekete kapucnis felsőt és a szaggatott fekete csőnadrágot. Leengedett hajamra feltettem egy lila sapkát, majd egy laza mozdulattal belecsúsztattam a  mobilomat a nadrág zsebembe. Vettem magamhoz egy kis pénzt jobban mondva 1500 Ft-ot és elindultam lefele.
A folyosón megálltam és beledugtam a lábamat egy fehér Convers cipőmbe, majd kiléptem a bejárati ajtón. Mi után megbizonyosodtam abban hogy jól bezártam az ajtót, elindultam. Újra felmerültek bennem a kérdések..Tényleg nagyon érdekelt hogy kinek leszünk a háttértáncosai, de miért nem mondják el? Miért várnak vele két hónapot? Igen, már két hónapja bejelentették hogy mire készülünk csak azt nem hogy kinek készülődünk ezerrel. A másik dolog ami még mindig nagyon foglalkoztatott az a Anita utolsó mondata volt.
Mit jelent hogy "Csinos légy"? Ezt sose mondta nekem, mivel tudja hogy nem szeretek túl kiöltözni vagy sokat sminkelni mert nem vagyok egy cicababa fajta.
   Gondolataimat elterelgettem és az előttem lévő sarki boltba beléptem. A bolt nem volt nagy, de még is kis elegánsnak tűnt. Mivel nem tettem el magammal semmi ételt, és két órát nem fogok éhen-szomjan kibírni, így muszáj voltam valamit venne. A pulthoz léptem és még kigondoltam mit szeretnék addig a velem egykorú lány beárazott néhány üdítőt.
- 30 dkg pogácsát kérek. - Kérésemre eleget tett és elém tette a kért pék árút. Mivel nem láttam mennyire van leárazva az üdítő így rákérdeztem.- Mennyibe kerül az üdítő?-Mutattam az üvegre, mire a lány felnézett rám.
- Le van árazva.100 Ft- Rám mosolygott majd a leárazott tárgyra nézett.-Nem lesz más?-Kérdezte.
- Még két darab kakaós csigát szeretnék.- Mondtam, mi közben elővettem a pénztárcám.A lány beütötte a dolgok árát.
-990 Ft lesz.-Nyújtotta kezét én pedig beletettem neki a kért pénzt, majd a kis táskámba bepakoltam a vásárolt dolgokat.-Csá.-Köszöntem, majd kiléptem az ajtón.
 A boltól egy pár háznyira van a táncterem, így hamar oda értem. Egy hosszú lépcsőn kell végig menni hogy elérjük az emeletet ahol a tánctermünk is van.Megnyitottam az ajtót, már jó néhányan ott voltak. Tekintetük rám szegeződött, nem szerettek engem maguk körül látni. Én nem köszöntem nekik, ahogyan ők sem nekem.
A táskámat letettem egy székre a kabátomat pedig felakasztotta egy szabad fogasra. Néhányan még mindig gyilkos tekintettel néztek, de én nem törődtem velük. Nem kértem senkitől hogy szeresen. A karomon lévő fekete órára pillantottam mert nem tudtam eldönteni mennyi lehet az idő, mivel az nyomorék tanárunk mindig késik. 8:35-öt mutatott az órám. Még ha öt percen belül ideér akkor időben elkezdhessük azt amiért itt vagyunk. Még egy kicsit elmerengtem az órámat bámulva, egy kezet éreztem meg a vállamon. Nem láttam ki lehet az, mivel háttal voltam annak a bizonyos személynek. A szemem sarkából láttam hogy mindenki eltársalgott a barátjával vagy a mellette ülővel.Sejtettem hogy ki az, csak egy valaki szokott hirtelen vállamba kapni.
- Na, mi van már megint?-Néztem Anitára mi közben megfordultam. Egy lemoshatatlan mosolyt láttam arcán. Miért? Mitől ilyen boldog?
- Képzeld..-Kezdett bele, de sajnos nem tudta befejezni mert megérkezett Enikő a tánctanár így Anita ellépett mellőlem. Annyira bírtam hogy ez az egyetlen tanár aki mindig képes késni. Nem utáltam. Csak..Idegesített minden amit csinált, még a hangja is feltudott húzni a fellegekig.
- Na, kis hercegnők! Kezdjünk a munkába!- De gyűlöltem mikor így hívott minket. Nem mindenki akart hercegnő lenni..Nem mindenki a szőke hercegről álmodozik Pedig már tudattam vele hogy utálom ha így szólít.
Beszámolt mi pedig mindent beleadva csináltuk amit kell. Rám pillantott, majd kikapcsolta a pop zenét és elém lépett. Tudtam hogy valami nem tetszett neki.
- Bátrabban! Ne féld használni a kezedet.- A hangja még mindig idegesített. Legszívesebben felpofoztam volna hogy lássa milyen 'bátrak' az én kezeim, de nem tettem. Csak bólintottam ő pedig elhaladt mellettem.
Újra beszámolt és elindította a zenét. Már láttam szemeiben hogy büszke rám és hogy ezúttal tetszik neki amit csinálok. Kicsit el is mosolyodott. A teljes örömét nem tudtam sokáig szemlélni mert kapott egy telefon hívást, és azonnal ki lépett a táncteremből. Én a padlóra leültem a többi pedig követett. A sapkát megigazítottam magamon, majd egy  hangra lettem figyelmes. A tanár nő beszélt valakinek. ,, Igen, Olivér. Csak gyertek be és nézzétek meg!"  Ezt a mondatot nem csak én hallottam. A teremben lévő összes lány sikítani kezdett, csak én és Anita ültünk ott tudatlanul. Ki a franc az a Olivér?  Miért visítanak ezért a libák?
Nem csoda hogy nem jövök ki ezekkel a csajokkal. Még jobban idegesítettek mint Enikő tanárunk.
- Halkuljatok már el, lehetőleg addig még ki nem tépem a nyelveteket!- Emeltem fel rájuk a hangomat, természetesen egyből csönd lett. Amint ezt a mondatomat kimondtam, Anita nevetni kezdet.

Prológus

    Mindenkinek az életében eljön az igazi szerelem? Nem? Minden lány nyálas, imádja a romantikus filmeket, fél a horrortól, és a legjobb barát nőjével lóg egy folytában. Imád kifestve járni. Szeret vásárolni....

    Igen.. Minden lány ilyen... Csak Mercy nem.Mercy Pest 5. kerületében él. Mindene a tánc. Ő és csapata sok mindenen ment keresztül.  Mercy imád fius lenni. régebben focizott is. Az öltözködése egyszerü. Converse cipő, egy kapucnis pulcsi, és egy cső nadrág. Túl fiús nem igaz?

   De nem bánja. Így érzi magát jól, és ebben senki sem változtathatja meg.... Vagy még is?

    De igen! Valaki megváltoztathatja. És az nem más mint  Bence. Igen! Bence képes megváltoztatni.   Önmagával és az érzéseivel is. De vajon kölcsönösek? Vajon Mercy képes lesz bevallani Bencének titkát?     És vajon Bence is elmondja, hogy mit érez a lány iránt?