1 fejezet

    Sziasztok! Nagyon szépen köszönjük azt a néhány vissza jelzést. Tényleg jól eső
    a tény hogy tetszik nektek a blog. Remélem egyre többen fogjuk követni a blogot,
     és sokan kíváncsiak lesztek majd a következményekre.
     Nem is húzom tovább az időt, csak annyit kérek,
     hogy a véleményeteket írjátok meg, vagy egy pipával jelezzétek nekünk!
                 Jó olvasást nektek! Remélem tetszeni fog! :)        

         
                                 

                                                   Nagy Mercédesz 

  Mint minden hétköznap, ma is frissen és boldogan ébredtem fel. Minden egyes napomat feltudja dobni az a tudat, hogy azt csinálhatok amit szeretek és amiben jó vagyok.
Az ágyamból az éjjeli szekrényemen lévő órára pillantottam, mely még csak 7:50-et mutatott. Miután nyújtózkodtam egy jó nagyot, a fekete  mamuszomba bebújva lassú léptekkel lementem a konyhába. Megnyitottam a hűtőszekrényt melyből kivettem a dobozos tejet. Kicsit felemelkedtem, hogy elérhessem a felső polcot amin a gabona pehely van és levettem. Egy tányérba öntöttem egy kis tejet majd beleszórtam a csokis gabona pelyheket.Az asztal melletti egyik székre leültem és enni kezdtem az egyszerű reggelimet.
Még étkeztem, elgondolkodtam néhány dolgon. A fő gondolatom a tánc körül forgott. Nem értettem hogy miért nem képesek a tanárok elmondani kinek leszünk a táncosai. Persze, azt elvárják hogy mindent tökéletesen tudjunk de ők nem mondják el kiknek is készülődünk.
Még ezen merengtem, elfogyott az étel melyet magam előtt morzsoltam, igazából elég is volt nem szeretek próba előtt sokat enni.
Felálltam a székről, szokásom szerint az edényt nem mostam el, csak beletettem a mosogatóba hogy gyűljön a kupac, majd vissza indultam az emeletre. A fürdőszobába vettem az irányt, hol fogat mostam és lezuhanyoztam. Szerettem amikor a víz végig folyik egész testemen, míg gondolataim szabadon szárnyalnak.
Majd a csapot elzárva kiszálltam a zuhanyból és magam köré csavartam a törölközöm.
   A szobámba érve a telefonomon lévő csengőhang fogadott. Annyira gyűlöltem ezt a számot.
Lassan felemeltem a mobilt és megnéztem ki hívott, majd megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem.
- Szia!- Szólt bele a barátnőm.
- Neked is jó reggelt, Anita.- Próbáltam vele éreztetni hogy számomra a mostani idő korán van még így nincs időm fecsegni.
- Ma jössz próbára?-Éreztem hangján hogy izgatott, bár nem értettem miért hisz minden hétköznap ott vagyunk.
- Miért hova mennék máshova...?-Tettem fel a kérdést mogorván, mire ő a készülék mögött egy kisebbet köhintett.- Na, ennyi?-Untam hogy percekig nem szólt bele, időm meg türelmem pedig nem sok volt. Épp leakartam tenni a telefont mire beleszólt.
- Csinos légy.- Nem értettem ezt a kétszavas mondatát, sajnos már esélyem se volt megkérdezni hogy ezt mire és miért mondta mert amint kiejtette a száján, lerakta a készüléket.
Én a kezemben lévő mobillal a szekrényhez sétáltam egy pár ruha darabért. Nem vagyok az a válogatós típus, így hamar döntöttem. Felkaptam magamra a fekete kapucnis felsőt és a szaggatott fekete csőnadrágot. Leengedett hajamra feltettem egy lila sapkát, majd egy laza mozdulattal belecsúsztattam a  mobilomat a nadrág zsebembe. Vettem magamhoz egy kis pénzt jobban mondva 1500 Ft-ot és elindultam lefele.
A folyosón megálltam és beledugtam a lábamat egy fehér Convers cipőmbe, majd kiléptem a bejárati ajtón. Mi után megbizonyosodtam abban hogy jól bezártam az ajtót, elindultam. Újra felmerültek bennem a kérdések..Tényleg nagyon érdekelt hogy kinek leszünk a háttértáncosai, de miért nem mondják el? Miért várnak vele két hónapot? Igen, már két hónapja bejelentették hogy mire készülünk csak azt nem hogy kinek készülődünk ezerrel. A másik dolog ami még mindig nagyon foglalkoztatott az a Anita utolsó mondata volt.
Mit jelent hogy "Csinos légy"? Ezt sose mondta nekem, mivel tudja hogy nem szeretek túl kiöltözni vagy sokat sminkelni mert nem vagyok egy cicababa fajta.
   Gondolataimat elterelgettem és az előttem lévő sarki boltba beléptem. A bolt nem volt nagy, de még is kis elegánsnak tűnt. Mivel nem tettem el magammal semmi ételt, és két órát nem fogok éhen-szomjan kibírni, így muszáj voltam valamit venne. A pulthoz léptem és még kigondoltam mit szeretnék addig a velem egykorú lány beárazott néhány üdítőt.
- 30 dkg pogácsát kérek. - Kérésemre eleget tett és elém tette a kért pék árút. Mivel nem láttam mennyire van leárazva az üdítő így rákérdeztem.- Mennyibe kerül az üdítő?-Mutattam az üvegre, mire a lány felnézett rám.
- Le van árazva.100 Ft- Rám mosolygott majd a leárazott tárgyra nézett.-Nem lesz más?-Kérdezte.
- Még két darab kakaós csigát szeretnék.- Mondtam, mi közben elővettem a pénztárcám.A lány beütötte a dolgok árát.
-990 Ft lesz.-Nyújtotta kezét én pedig beletettem neki a kért pénzt, majd a kis táskámba bepakoltam a vásárolt dolgokat.-Csá.-Köszöntem, majd kiléptem az ajtón.
 A boltól egy pár háznyira van a táncterem, így hamar oda értem. Egy hosszú lépcsőn kell végig menni hogy elérjük az emeletet ahol a tánctermünk is van.Megnyitottam az ajtót, már jó néhányan ott voltak. Tekintetük rám szegeződött, nem szerettek engem maguk körül látni. Én nem köszöntem nekik, ahogyan ők sem nekem.
A táskámat letettem egy székre a kabátomat pedig felakasztotta egy szabad fogasra. Néhányan még mindig gyilkos tekintettel néztek, de én nem törődtem velük. Nem kértem senkitől hogy szeresen. A karomon lévő fekete órára pillantottam mert nem tudtam eldönteni mennyi lehet az idő, mivel az nyomorék tanárunk mindig késik. 8:35-öt mutatott az órám. Még ha öt percen belül ideér akkor időben elkezdhessük azt amiért itt vagyunk. Még egy kicsit elmerengtem az órámat bámulva, egy kezet éreztem meg a vállamon. Nem láttam ki lehet az, mivel háttal voltam annak a bizonyos személynek. A szemem sarkából láttam hogy mindenki eltársalgott a barátjával vagy a mellette ülővel.Sejtettem hogy ki az, csak egy valaki szokott hirtelen vállamba kapni.
- Na, mi van már megint?-Néztem Anitára mi közben megfordultam. Egy lemoshatatlan mosolyt láttam arcán. Miért? Mitől ilyen boldog?
- Képzeld..-Kezdett bele, de sajnos nem tudta befejezni mert megérkezett Enikő a tánctanár így Anita ellépett mellőlem. Annyira bírtam hogy ez az egyetlen tanár aki mindig képes késni. Nem utáltam. Csak..Idegesített minden amit csinált, még a hangja is feltudott húzni a fellegekig.
- Na, kis hercegnők! Kezdjünk a munkába!- De gyűlöltem mikor így hívott minket. Nem mindenki akart hercegnő lenni..Nem mindenki a szőke hercegről álmodozik Pedig már tudattam vele hogy utálom ha így szólít.
Beszámolt mi pedig mindent beleadva csináltuk amit kell. Rám pillantott, majd kikapcsolta a pop zenét és elém lépett. Tudtam hogy valami nem tetszett neki.
- Bátrabban! Ne féld használni a kezedet.- A hangja még mindig idegesített. Legszívesebben felpofoztam volna hogy lássa milyen 'bátrak' az én kezeim, de nem tettem. Csak bólintottam ő pedig elhaladt mellettem.
Újra beszámolt és elindította a zenét. Már láttam szemeiben hogy büszke rám és hogy ezúttal tetszik neki amit csinálok. Kicsit el is mosolyodott. A teljes örömét nem tudtam sokáig szemlélni mert kapott egy telefon hívást, és azonnal ki lépett a táncteremből. Én a padlóra leültem a többi pedig követett. A sapkát megigazítottam magamon, majd egy  hangra lettem figyelmes. A tanár nő beszélt valakinek. ,, Igen, Olivér. Csak gyertek be és nézzétek meg!"  Ezt a mondatot nem csak én hallottam. A teremben lévő összes lány sikítani kezdett, csak én és Anita ültünk ott tudatlanul. Ki a franc az a Olivér?  Miért visítanak ezért a libák?
Nem csoda hogy nem jövök ki ezekkel a csajokkal. Még jobban idegesítettek mint Enikő tanárunk.
- Halkuljatok már el, lehetőleg addig még ki nem tépem a nyelveteket!- Emeltem fel rájuk a hangomat, természetesen egyből csönd lett. Amint ezt a mondatomat kimondtam, Anita nevetni kezdet.