31.Fejezet

                                                  Vavra Bence 

Nem gondoltam semmire, az ideg szinte elvette az eszemet. Nem tudtam a számomra legtökéletesebb lányt, más mellett elképzelni..A magas, barna hajú srác, a földön csiklandozta, belül már teljesen összetörtem és nem bírtam uralkodni magamon.
 A mellettem álló Olivérre néztem ki szintén Mercédeszt nézte, aztán elmosolyodott.
- Milyen boldog..
- És nélkülem..- hajtottam le a fejem és ekkor rádöbbentem, felesleges volt ide utaznom.- Induljunk haza.
- Már? Ennyi? Befejezted? Feladod? Hol van a never give up, szlogen?- halmozott el kérdésekkel a szöszi barátom. Nem is tudtam, hogy magyarázzam el neki..Csak elindultam az autó felé megvártam még beül majd elhajtottunk. Sokat agyaltam, hová menjünk végül beadtam a derekam a gonosz oldalamnak. Úgy éreztem, végre nekem is jár ezek után egy kis szabadság úgy, mint az összes többi velem egykorú férfinak. Barátnőm ezúttal már nincs, szabad vagyok.
- Akkor most bulizunk?
- Igen! Menjünk!- mosolyogtam Olivérre majd bementünk a szórakozó helyre.
  Milliónyi lány és fiú táncolt, ült, ivott vagy a kisebbik része már részegen barangolt. A lányok nagy része csinos, aranyos és kívánatos volt. Sokan megfigyeltek, talán csak a hírnevem miatt, de ez nem számít. Olivér szólt, hogy ő megy és kér inni. Én addig leültem a sarokban lévő kanapéra és néztem a bulizókat. Tudtam, hogy el kell magam engednem és nem Mercédeszre gondolnom.
   Láttam, ahogyan egy rózsaszín miniruhás lány mellém totyog a tűsarkújában. Még magánál volt. Nem az ital, hanem a parfüm érződött rajta, mely kellemes volt. Leült mellém, két centi távolságot sem hagyva. Elmosolyodtam amikor rám nézett és barna haját oldalra csapta.  Hosszan figyeltük egymást, rádöbbentem, hogy ez a lány valami elképesztő gyönyörű. Barna nagy szemei, rózsaszín ajkak, tökéletes bőr, egy nagyon kevés smink és mégis elbűvölő..
- Mi a neved?
- Emma..- vigyorgott.- Te pedig Vavra Bence.
- Igen, igen..Ismertség..- sóhajtottam, kicsit szokatlan, hogy mindenki ismer..De tényleg, minden helyen felismernek..Ebben az a jó, hogy nem kell magyaráznom ki vagyok..Viszont a hírnévvel járó gondok azok zavarók..Mondjuk, még nem tapasztaltam annyira..
- Azért jó neked..Mindenhol felismernek..Mindenki szeret..- mosolygott, mire a szívem sajogni kezdett. Az utolsó mondatra eszembe jutott Mercédesz, kit nem rég még láttam, de tudom, hogy nem lehet velem mert nem akar továbbá engem..El kell felejtenem.
   Egy kénszer mosolyt varázsoltam arcomra majd megpillantottam mosolygós arcát Olivérnek. Épp az italokat hozta. Csak kettőt, de meglepő módon letette mindkét Viskit az asztalra..
- Igyátok. Én majd jövök!- intett le, s el is ment.
- Egészségedre!- adtam az italt Emma kezébe aztán lassan lekortyolgattuk mindketten. Nem volt egyikünk sem becsiccsentve, mégis elkapott a kísértés mikor Emma felállt és lehajolt a fülbevalójáért amit elejtett...Formás feneke, csinos teste, aranyos mosolya az őrületig kergetett..Gerjedtem rá.
- Kicsit hangos a zene..- kiabáltam túl a számomra jelentéktelen zenét.
- Az..- ráncolta homlokát..
- Nem megyünk el a szemben lévő hotelbe?- kérdeztem, mire beleegyezően vállat húzott.

Ugyan foglalatunk hotelt, de olyan volt, mintha egy idegennel lettem volna összezárva. Semmi kedvem nem volt megérinteni vagy puszival behinteni testét. Ha megtudtam volna tenni, akkor sem tiszta szívből csinálta, volna, hisz a szívem egyik része még mindig Mercédesznél nyugszik és nem tudom őt elfelejteni mert szeretem teljes szívemből. Nehezen, tudom most már nélküle elképzelni a jövőt. Nincs mit tagadnom, ő a mindenem még mindig. Még akkor is ha más sráccal hancúrozik éppen.
  Emma leült mellém az ágy szélére, újra nem hagyva egy cseppnyi távolságot sem. Nem zavart, nem gondoltam hogy ő kezdeményezni szeretni..De mégis! Tenyerét combomra simította, tűrtem neki. Aztán mikor megcsókolta nyakam, nem bírtam! Ugyan már! Mercédesz is csinált már ilyet, de olyankor egészen mást éreztem. Felforrósodott egész testem, örömömben ugrálni tudtam volna, vágytam a folytatásra..Viszont most, semmi! Arra vágyom csak, hogy abbahagyja én pedig valahogy hazamenjek.
- Bence...- suttogta. Miért nem rázott ki jól esően a hideg? Miért nem érzem úgy, folytatnunk kell? Hogy lehet az, hogy olyan, mintha csak egy ismeretlen személy véletlen ért volna hozzám?
Azért, mert még mindig Mercédeszre vágyom..Az ő csókjaira, érintéseire, hangjára..Látványára..Ő kell nekem!!! Még is el kell felejtenem!

30. fejezet

Nagy Mercédesz

Remegve léptem fel a buszra. Bármennyire is vágytam arra, hogy itt maradjak, nem lehetett. Ennyi! Kész ! Vége! Benny a múlt, én meg a jövőben vagyok. Azt hiszem. Próbálom elvetni azt a gondolatot, hogy előremegyek a sofőrhöz, és megkérem, hogy állítsa meg meg a buszt, és fussak oda vissza hozzá.. de nem lehet. Nem lehet, mert a tudatalattim nem enged. Jobb lesz neked nélküle! Majd meglátod! Tudatalattim ezzel biztat, és talán igaza van. Mi lett volna akkor, hogy ha mellette maradok?  És ha az a Valéria bántja, vagy nem is tudom... Nem,még belegondolni sem szabad!  Ő boldog lehet, azzal a ... valamivel, én meg majd gyötrődöm lent Győrben. Szuper tervek, és megvalósítani is egyszerű.
A busz hirtelen megállt.
- Győri állomás. -jelenti be a mikrofonba, én pedig elképedve néztem magam elé, s kiszálltam a buszból.
Ilyen hamar? Mondjuk, ha azt vesszük mennyit gondolkodtam..
Egy kis vékonyka hangot hallottam meg a hátam mögül, s amikor megfordultam egy kis
srác ugrott a nyakamba. Össze vissza ölelgetett, s puszilt, annyira jó érzés volt.
- Merci néni! - visította a fülembe, amitől a hideg is kirázott, de jól esett.
- Szia Isti. Anyukád? - kérdeztem, bár nem kellett volna.
Anna elállta a napot, így Istit az ölembe vettem, aki a vállamra hajtotta kis fejét. Anna mosolyogva nézett ránk, majd átölelt, már amennyire csak tudott. Anna az unokatesóm. Mindig is nővéremként tekintettem rá, neki mondtam el mindent, ami nyomta a mellkasom. Olyan volt, mintha anyám lenne, sokszor törődött velem, talán neki köszönhetem azt, hogy befejeztem a sulit.
- Olyan jó téged boldognak látni! - mosolygott. Azt hiszem elfelejtettem mesélni neki az elműlt heteket. Na de most , majd mindent bepótolunk.
- Majd este. -jeleztem neki ezzel azt, hogy A látszat néha csal. 
Leraktam a két és fél éves Istit, majd megragadva a csomagom ,elindultunk Anna autója felé. Beraktam mindent a csomagtartóba, majd beültem előre. Anna ült mellém, Isti pedig hátul ült le. Az autóban épp a City rádió szólt, ahol a studióba négy srác érkezett, nekem legnagyobb örömömre. Több kérdés is elhangzott, amiket figyelmen kívül hagytam. Arcomon látszódhatott a szenvedés, és már könnyek is gyűltek a szemeimbe. Miért vagyok ennyire érzelmes? Ez nem én vagyok.. Mi van velem?
- És srácok, hogy álltok a szerelemmel? Majdnem mindenki boldog párkapcsolatban él, viszont Benny, rólad nem tudni semmit. Veled mi van ? - a studiós hangja belemászott a fülembe, és majd megőrültem.
-  Hát az én kapcsolatom bonyolult. -  Benny hangja halk, meggyötört, és éreztem , hogy minden szót nehezen ejt ki. Mellkasom összeszorult, és egy nagyon kicsin múlt, hogy el ne bőgjem magam.
- Ezt úgy érted, hogy jelen is közeli kapcsolatban állsz valakivel? 
 - Közelinek sajnos már nem mondható, ugyanis ... - itt már elegem volt.
A rádiót nagy dühösen kinyomtam. Anna tekintete rajtam volt, nem tudtam mit mondani.
- Nem akarom ezt hallgatni. Unalmas. - improvizáltam. Még hogy unalmas? Mercédesz  te sem gondolod komolyan? 

Az autó megállt, majd mindhárman kiszálltunk. A csomagtartóból kivettem a cuccaimat, majd felvittem a lépcsőn. Anna a kulccsal bajlódott, én pedig türelmesen vártam.  Miután kinyitotta az ajtót, beljebb tessékelt.
- Isti, mutasd meg Merci néninek a szobáját.
Istinek ennyi  sem kellett, megfogta a kezem, s felfelé kezdett húzni az emeletre. Még időben megfogtam a bőröndöm , így azt is húztam magam után. A lépcsősor kicsit hosszú volt, de sikeresen kibírtam, hogy el ne essek. Az újdonsúlt szobám elé érve megtorpantam. Isti kicsi keze az én ujjaimra tapadtak, s szorítani kezdték. Vajon akarom én ezt? Egy határozott lépéssel bementünk a szobába. Lila falak, valamint fekete bútorok. Csodaszép volt. Azt hiszem, Anna túlságosan is ismer. Bőröndömet ledobtam az egyik sarokra, majd elengedve magam beleestem az ágyba.  Isti felült mellém, majd ráhajtotta fejét a mellkasomra.
- Olyan ló, hogy itt vagy! - motyogta, majd hüvelyk ujját a szájába nyomta.
Fejen pusziltam, majd a mennyezetre meredtem. Sosem gondoltam volna, hogy ide jutok.
Pár hete még Benny mellett feküdtem, s azt kívántam, hogy az a pillanat örökké tartson. Erre fel, most itt vagyok Benny-től messze, egy győri házban, azt hiszem új életet kezdve. Félek. Nem akartam elvesziíteni, erre fel néhány órája megtettem. Elutasítottam, pedig ő akarta, hogy maradjak. Néha nem értem saját magamat. Talán így lesz a legjobb. Nélküle. Egyedül...
- Vacsora! - Anna hangja zökkentett ki a nagy gondolkodásból.
Felpróbáltam állni, viszont Isti a mellkasomon aludt. Annyira édes volt, és nem volt szívem felébreszteni. Fejét levettem mellkasomról, majd egy takarval betakartam a hátát, hogy ne fázzon. Halkan csuktam be az ajtót, hogy még véletlenül se keljen fel, majd lementem. Anna a konyhában sürgött - forgott, s mikor meglátta, hogy egyedül jöttem le, kérdőn nézett rám.
- Elaludt. -mosolyogtam, majd helyet foglaltam.
- Oké. Szóval, vacsora után, tudod hogy vallatóra mész. - vonta fel szemöldökét, majd elém rakta a vacsorát. Szalmakrumpli... Néha örülök, hogy az unokatesóm.. Jól főz, és általában én vagyok a tesztalany. Ez esetben sütött, és nagyon jól néz ki...
- Anna, el nem felejtem. - nevettem fel, majd hozzáfogtam  a vacsorám elfogyasztásához.
Leültünk a nappaliban lévő kanapéra, s beraktuk a Levelek , Júliától  című filmet, majd elkezdtem mesélni Annának. A táncpróbától egészen a ma délelőtt történt dolgokig. Arca döbbent volt, s meglepődött.
- Nos, Merci, ez a srác fülig szerelmes beléd. És ezt te is tudod. És te is szereted. Sőt, ezt is tudod. Látszik azon, ahogy mesélsz róla, és ahogy felcsillan a szemed  ahányszor csak kiejttük azt a nevet, hogy Benny. Csak, néha jobb szenvedni, mint boldogan élni. Tudom, bolt már ilyenhez részem. De ne csüggedj. Jön majd egy olyan gyerek, aki tényleg szeret, és nem dob el, valami cafka miatt. Még ha fenyegetik is. Vagyis, tudom, hogy hha e jól értelmeztem-e az elmondottakat. De mindegy is. Szeretném, hogy ha új életet kezdenél, boldogan!

A következő két hét zsúfolt volt. Belejöttem a munkába, és sokkal jobban összehaverkodtam Anna tesójával, azaz az unokatesómmal Botival. Nagyon jóba lettem vele, ami azt illeti. Sok időt töltök vele, ami azt illeti, olyan nekem mint Krisztián. Vagyis hasonló. Már magam sem tudom, hogy mi hogy vagyunk K.-val. Annyit tudok, hogy olyan Botival a kapcsolatom, mint K.-val régen. Sokat ölelget, puszilgat, ami félreérthető is lehet, de nem izgat. Örülök, hogy ilyen jó rokonaim vannak. Ma elmentünk a parkba Istivel és Botival. Sokat hülyültünk, és olyan jó érzés volt a kis sráccal játszani.. Fogalmam nincs, de új érzelmek törtek fel bennem, ami furcsa módon jólesnek. Még magam sem tudom, mi ez az érzés, de remélem hamarosan kiderül...

Vavra Bence
Két hete, Két hete vagyok "másnapos" . A srácok tanakodnak, hogy vajon mi bajom lehet, de sehogy sem jönnek rá. Nem bírom! Egyszerűen nem bírom nélküle. Megöl az ideg, ha arra gondolok, hogy más karjában alszik, vagy ha csupán más hozzáér.
Elég volt! Le kell mennem hozzá! Nem érdekel ki mit mond. De nem mehetek egyedül. Olivér. Fogalmam sincs, hogy miért de azt hiszem , hogy Olivér el tudna vinni, és tudom, hogy tudna segíteni nekem, ha valami történne. Leállítana, vagy ehhez hasonló.
- Hé Oli, - nyitottam be a szobájába. Épp tévézett. - Utazunk!
- Hova? -szemei elkerekedtek.
- Győrbe. -hangom határozott volt.
- Minek?
- Majd meglátod. Ne kérdezősködj, mert unom a sok kérdéseket. Gyere.

Hamar Győrbe értünk. Nos , itt vagyok Győrben, és fogalmam sincs ,  hogy hol keressük. Bence, te észlény. Az autóval leparkoltunk egy park mellé, ahova bementünk. Napszemüveg volt rajtunk, és egy fullcap. Remélhetőleg senki sem ismer meg.
Már a park felénél lehettünk, amikor ismerős hangokat hallottam. Egyből megismertem a hang tulajdonosát, így meglapultam az egyik bokornál. A bozót másik felén egy füves rét volt, ahol Merci, egy srác, valamint egy  három év körüli kis srác játszott. Boldog volt.
- Vigyázat! - ordítja el az idősebbik srác, majd egy vízi  puskával priccolni kezdte Mercit és a kisfiút.
- Ne, Boti, kérlek! Megadom magam! -röhögött. Boti ekkor ráugrott, majd csikizni kezdte.
Kezem automatikusan ökölbe szorult. Boldog.. Nélkülem... Élhetek én ezután?

29.Fejezet

                                                          Nagy Mercédesz 

     Egy hónap telt el azóta, hogy munkába álltam. Nagyon büszke vagyok magamra, mivel szereztem annyi pénzt, hogy egy új albérletbe költözzek..Szerencsére a munka sem olyan megterhelő, szeretem is csinálni hisz annyi a dolgom, hogy kiszolgáljam a vendégeket. 

  A ház amelyikbe befogok költözni, egy hatalmas hely. Egyszer láttam még - természetesen belülről, kívülről sokkal többször- és valami szenzációs! Nyolc szoba van benne, ami azt jelenti, hogy ha én is beköltözök kapok egyet így marad két üres szoba. Az alábbi ötben lakók vannak, kik velem egykorúak és furcsa mód..kedvelem őket. 

- Mercédesz..Bence azt szeretné, hogy..- hallottam meg magam mögött Krisztián hangját. Néhány napja nála és Anitánál alszok, mert barátnőm elutazott..Nyaral, a kis szerencsés. 

- Nem, nem és nem!- fordultam felé, abba hagytam a bőröndbe pakolást.- Nem érdekel mit szeretne, mire vágyik, hol van, mit csinál..Befejeztem vele, nekem nincsen rá szükségem, felejtsen el ő is! Nincs miért vele legyek! Undorodom magamtól és tőle is, amiért úgy megfektetett, hogy részeg voltam..! Egy életre elfelejtem, ha még most nem is sikerült, majd menni fog és együtt lehet azzal az idióta Valériával..- nem lettem nyugodtabb, hogy mondtam néhány be nem teljesített dolgot.Rossz volt belegondolni, hogy az a fiú akit szeretek és még mindig mindent odaadnék érte, kiért mindent félre dobnék..Az egy elmebeteg nővel legyen..De Bence a múlté én pedig új életbe kezdtem. A házamat ott hagytam neki, nem költözök oda vissza azt pedig a srácok nem érdemlik meg, hogy az utcára lökjem őket..Így nem kell Bencével találkoznom, csak annyit amennyit a próbákon leszek..Az meg édes kevés. 

- Oké Mercédesz..Csak..- nem hagytam, hogy folytassa..

- Nincs semmi "csak"! Nem érdekel már! - cipzároztam be a bőröndöt.- Gyertek, öleljetek meg és én megyek is!- nyújtottam karom Anita felé, ki átölelt és a fülembe súgta: "Látogass meg mindig" csak bólintottam neki és Krisztiánhoz léptem, ki a szemeimbe nézett majd erősen magához ölelt..Ez még jobban esett, mint az Anita ölelése..Puha, nagy tenyerével hátam simogatta és egy nagy levegő vétel után megszólalt.

- Nagyon vigyázz magadra, Mercédesz. Mi mindig is szeretni fogunk, soha érted, soha!- tolt el kicsit magától, hogy szemeimbe nézhessen, Anita pedig intett, hogy ő bemegy a munka helyére dolgozni..Visszaintettem. - Ne csinálj semmi hülyeséget..- tekintete fürkészte az enyémet, karjai megnyugtatóan öleltek..Még szemeiben gyönyörködtem ő ajkait az enyémeknek nyomta, oly gyengéden és figyelmesen, hogy majd nem összeestem tettére. Nem gondoltam semmi rosszra, csak visszacsókoltam és hagytam a csábításnak. Engedtem, hogy tenyerét levezesse egy pillanatra a fenekemre...Hosszan csókolt, ami nagyon jól esett, az önuralmam elvesztettem, de szerencsére időben észhez tértem..Az isten szerelmére Mercédesz! Ő a legjobb barátod, a kísértés túl nagy..
 - Krisztián..- sóhajtottam míg elhúzódtam tőle, nem érintettem meg őt, viszont ő még mindig derekam fogta.- Ezt nem lehet..Ez volt az első és utolsó ilyen tetted, oké?- próbáltam finom lenni. Mégis csak egy nagyon jó barátomról van szó. Krisztián fájdalommal a szemébe figyelt ahogyan magyarázok. Látszott szemeiről, hogy megbánta: Mert én nem engedem. Szomorú: Mert ő akarta.
- De..- próbált megszólalni, de elsőnek nem ment neki a fájdalom miatt.- Én szeretlek..Érted? Amióta barátok vagyunk..Anitának sose mondtam, mert nem akartam megbántani őt, de ez az érzés csak erősödött bennem és most jött ki ennyi év után..- egy szuszra elmondta az egészet. Döbbentő volt ez a dolog, sosem gondoltam volna.
- Nem..! Szeresd csak az Anitát, én a barátod vagyok..- ebben még én sem voltam biztos..Lehet, hogy én is többet érzek? Nem, nem lehet..
- Mercédesz, én nem tudom őt úgy szeretni, mint téged.- közelebb húzott magához, kicsit fel kellett emelnem a fejem, hogy szemeibe nézhessek..Krisztián magas..- Nekem te vagy a mindenem..Nem akarom, hogy Győrbe menj..Azt akarom, hogy élj velem..A közelemben..Rossz volt még Londonban voltam, nélküled! Minden este veled álmodtam, számtalanszor eszembe jutottál.- fura volt és megható.- Teljes szívemből szeretlek..Érted? Szeretlek!!- könnyek gyűltek szemeiben, nem bírtam így ránézni..
- Én is szeretlek..- ez hiba volt.- De, mint egy barátot..- javítottam ki hibám.- Azt hiszem..én megyek.- megfordultam majd a bőröndöt magam után húzva, elindultam. Éreztem, hogy Krisztián engem figyel..Még mindig. Az ajtóban megálltam, de nem fordultam felé. Azon gondolkodtam, Győrben új életet kezdek és itt Pesten mindenki boldog lesz nélkülem: Krisztián Anitával, a nyápic lányok a tánc csoportból és..Bence is.
- Sajnálom..- ez volt az utolsó szavam és kiléptem az ajtón..
 

                                                           Vavra Bence 

 Tudtam, hogy Mercédesz a negyed négyes busszal fog elindulni, azt is tudtam, hogy mit mondott reggel Anitának..Viszont azaz igazság, hogy nem hiszek neki. Tudom, hogy szeret..Amikor részeg volt igazat mondott, sosem felejtem el azokat a szavakat..Soha! 

  Gyalog a busz megállóba indultam, nagyon sok mindenen gondolkodtam míg sétáltam..Mit fogok neki mondani? Hogy bírjam maradásra? Ez a két kérdés majd megőrjített, sokszor beszéltem már vele ilyesmiről, de ez most sokkal keményebb volt..Itt fog eldűlni, marad e vagy sem..

   A szívem egyre hevesebben kezdett verni, mikor megpillantottam őt. Állt, a bőröndöt maga mellé állította és nyomkodta az okos telefonját. A hajába néha-néha belekapott a szél..Olyan csodálatosan nézett ki. Egy lila "I love you"-s pólót viselt és egy fekete rövidnadrágot..Így nyár elején már nem viselt sapkát.

- Mercédesz..- álltam mögé, mire megfordult. Szemei csillogtak én pedig kis híján sokkot kaptam.- Szeretlek téged nagyon, ne menj el..Nem hagyhatsz itt mindent, szükségem van rád..- mondtam a már jól betanult szövegem...Másnak nyálas, nekem viszont szívből szólóak..Mozdulatlanul állt előttem, mint aki megdermedt..Talán a látványtól, hisz sokáig nem kerestem..Vagyis kerestem, csak ő mindig visszautasított én pedig beleuntam, de az emlékes gyötört és a hiányát erősen éreztem..Ezt ő úgyse értené meg.
- Bence..- köszörülte meg hangját.- Minek..- nem hagytam, hogy befejezze.
-Minek jöttem?- bólintott könnyes szemekkel.- Szeretlek, Ne menj el! Nélküled minden más lesz..Szeretlek Mercédesz..Érted?- húztam magamhoz.- Te vagy az én mindenem!
   Mercédesz sírni kezdett..A szívem majd megszakadt, viszont boldogabb voltam mikor átölelt és megcsókolt. Már úgy hiányoztak puha ajkai, melyek most szárazak voltak..Egy pillanatra elvált ajkaimtól, a szemembe nézett majd újra megcsókolt..Ő az, kit idáig a sok rajongó mellett hiányoltam..
- Elmész?- néztem íriszeibe.
- Nem..
- Köszönöm..- suttogtam nyakába mire elmosolyodott majd elhúzódott tőlem majd a bőröndéért nyúlt..Kétségek közé kerültem..
- Nem maradok itt..Mennem kell..Győrben új életet kezdek, új munka hely, új környezet..Nélküled, Krisztián nélkül és az összes itteni nélkül..Lakjátok a házat a skacokkal..Üzenem nekik, hogy majd hívjanak..- s erre jött a busz mire felszállt és elment..Szomorúság tükröződött szemeiben..Elveszítettem őt, kire a legnagyobb szükségem van..Így nincs miért élnem..Kiért? Mercédesz elment, nincs tovább..Én pedig..Úgy érzem ideje meghalnom..Föld alá feküdnöm, mindenkitől távol, nyugalomban..

28. fejezet

Nagy Mercédesz

Szemeimet lassan nyitottam ki, s próbáltam feleveniteni a tegnap estét, de nem ment.. Vagyis.. Csak ezt ne! Miért? Miért? Túl.. túl részeg voltam. és és.. Nem azt nem akarom! Felemelkedtem Bence védelmező kezeiből, s a takaró alá néztem. Szóval tehát.. lefeküdtünk.. És részeg voltam. Oké... Gyorsan felugrottam, felkaptam magamra a ruhát, majd siettem vissza a szállásunkra, azaz Petrához. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felkaptam magamra egy alkalmas ruhát. 12-re egy állás interjúra megyek egy kisboltba. Miután átvettem a kiszemelt ruhát, fogat, arcot mostam, majd elintéztem a hajam, felvettem a cipőt, s elindultam a bolt felé. Óvatosan tipegtem a cipőbe, mely már nem is kicsit szorított. 20 perc múlva odaértem a kisbolthoz, majd bementem. A bolt nem is igazán ruhás bolt volt, hanem inkább egy ékszer bolt. Egy hatalmas sóhaj kíséretében odaléptem a recepcióhoz, ahol egy magas, vörös hajú lány állt. Egy mosolyt erőltettem arcomra, majd szólásra nyitottam volna a szám, de ő megelőzött.

-Te biztos Mercédesz vagy.  Menj csak itt tovább, és az utolsó ajtóhoz menj be. -mosolygott udvariasan, majd megindultam arra, amerre mutatta.

Jó pár ajtó sorakozott a folyosón, viszont én mentem egyenesen előre. Remegő testem jelezte, hogy féltem. Baromira féltem .Ez az első munkám a suli óta. Az ajtó előtt vártam egy picit, majd kopogtam. Egy " Szabad"-ot hallottam, majd félve, de lenyomtam a kilincset. Óvatosan léptem be az iroda helységbe, ahol egy férfi ült a forgószélen. Néhány másodperc múlva meg fordult. Fiatal,, barna haj, kissé borostás arc, kék szemek, valamint fehér ing, egy piros nyakkendő, és egy fekete zakó. Olyan tipikus főnök alkat, csak fiatalban.

-Foglalj helyet.-biccentett a szék felé. Óvatosan leültem a székre, majd vártam, hogy hozzákezdjen. - Nos, szerencséd van, mert ide nem kell egyetem. Csak türelem, alaposság és megbízhatóság. Ha ez megvan, akkor garantált hogy maradhatsz. -olvasgatta a kis önéletrajzomat, valamint az adataimat. - Nos, Mercédesz. Azt hiszem meggyőztél!-szavaira szemem felcsillant. - Viszont nem tudom, hogy ha-e szeretnél járni egyetemre. Ebben az esetben olyan munka időt kapsz, viszont olyan fizetésemelést is.

-Még nem járok egyetemre. Bár, nem is tudom, hogy ha-e  fogok. -mosolyogtam.
-Rendben. És mikor tudnál kezdeni? Holnap?
-Uhm.. igen. Holnap természetesen tudok.
-Rendben. Akkor holnap?
-Akkor holnap!-s kezét nyújtotta felém, melyet el is fogadtam.

Egy hatalmas nagy mosollyal az arcomon, kimentem a helységből. Elköszöntem a vörös hajú lánytól, majd egyenesen haza mentem. Ledobtam magamról a göncöket, majd felvettem egy kényelmes ruhát. Az órára pillantottam, amely 14 órát mutatott. Felkaptam telefonom, valamint egy kis táskát, benne a szükséges holmikkal, s elindultam a belvárosra, azon belül is egy kis kávézóba. Ha jól tudom most kell végezzen...
Az ajtó mellett vártam, hogy kijöjjön. Mikor ki lépett, hátulról eltakartam a szemét, persze ő nem tudta, hogy én voltam.

-Mercédesz?-ez volt a második találata. Az első, akit kérdezett az Krisztián volt...Kezem levettem szeméről, mire ő felém fordult.

Első pillanatban kissé furán nézett, de a másodikban szorosan magához ölelt. Annyira hiányzott már. Nem is tudom, hogy miért mentem el. Jó, persze, mert ki voltam akadva, s kissé magamba is fordultam, s nem akartam, hogy úgy lássanak, de akkor is.

-Annyira hiányoztál. Sose tűnj el többet!-suttogta fülembe.
-Nem fogok! Megígérem!
Kissé eltávolodott tőlem, majd szipogott egyet,s  letörölte szemeiről a könnyet.
-De ma nem sírni kell. Gyere.! Csinálunk egy csajos napot!-ragadta meg kezem, majd maga után húzott.

Meg sem álltunk, csak az én házam  előtt. Pontosabban a volt házam előtt. A kulccsal kinyitotta az ajtót, majd beléptünk. A ház kongott az ürességtől. Látszólag. Bár az, hogy itthon vannak kétséges, hisz készül az új daluk, szóval most a próbaperemben lehetnek.

Elrugaszkodtam, majd ráugrottam a kanapéra. Belegondoltam, hogy mióta is nem feküdtem ezen... még belegondolni is rossz. Hetek óta. Majdhogynem egy hónapja. Egy hónapja, hogy nem élek velük együtt. Hogy bírhatják? Szerintem sehogy. Így is idióták, s amikor itt voltam velük, akkor is hülyék voltak. Hát akkor, ha nem voltam velük.
-Egy kis jég krémet?-mutatott a dobozra, majd leült mellém, s adott egy kiskanalat.
-Ez kérdésnek szántad?-nevettem el magam, majd a kanalammal vettem egy kevés jég rémet, majd a számba nyomtam.
-És, hogy meg vagy?
-Jól, vagyok, köszi. Most jöttem egy állás interjúról, ami elég jól sikerült.
-Gratulálok!-vett ki egy kanál jég krémet a dobozból.
-És te? Krisztián? Olyan rég voltam itthon!-arcomon a mosoly lekonyult, a "rég" szó után, hisz annyira hiányzott mindenki. Mindenki.. ha jobban bele gondolok, még Benny is.
-Én is jól megvagyok. Van egy új munkám, ahol is elég jól keresek. Krisztián is jól van, kikerült a kórházból, még lábadozik, bár ha az utcai császkálást pihenésnek lehetne venni...-nevette el magát, bár az arcán gond terheltség is látszott.
Ezután , semmi szó nélkül felállt, majd bekapcsolta a TV-t, s rákapcsolt a kedvenc adónkra, melyen a Castle cimű sorozat ment. Imádom ezt a filmet, talán mert Castle annyira idióta, hogy azon már csak röhögni lehet. Bár azt nem értem, hogy miért nem akarja megmondani Kate-nek, hogy szereti. Bár ilyenek a filmek, nem de?
Nagyjából két óra múlva csapódott az ajtó. A Vér, gyakorlatilag megfagyatott bennem, s mozogni sem tudtam. Lefagyva ültem barátnőm mellett, s vártam, ahogy a fiuk értelmetlen arc kifejezésükkel találjam szembe magam. Féltem. Vajon mit mondhatnak most? Egy óvatos lökettel felálltam, s el akartam menni, de már késő volt. Ya Ou-val találtam szembe magam, aki megállított, s nem engedte hogy elmenjek.
-Nocsak, nocsak, visszatértél, Mercédesz?-a gúnyos mosoly az arcán, leirthatatlan volt. Olyan tipikus Olivéres.
-El szeretnék menni, szóval ha lehetne..- pillantottam Ya Ou-ra, aki nemlegesen bólintott. -De, Ya Ou, el akarok menni!-nevettem el magam, bár fogalmam sincs, hogy miért.
-Hagyjátok. Ha menni akar, akkor menjen.
Hang irányába néztem, mire szemeim kikerekedtek. Egy tornacipő volt rajta, valamint egy farmer, s egy fehér póló. Szemeiből, s a tekintetéből azt szűrtem le, hogy nem szeretné, hogy elmenjek, de, nincs mit tenni, mivel a srácok nem tudhatják meg a tegnap estét. Várjunk csak?! A tegnap estét?  Hisz tegnap ő.. meg én.. És részeg voltam, és ő.. talán..
-Bence , te inkább meg se szólalj!-motyogtam az orrom alatt, s mellé álltam. Bármennyire is fel akartam pofozni, nem ment. Valami azt súgta, hogy nem járnák jól, ha felpofoznám.
Ekkor , egy éles fájdalom nyilallt fejembe, ami miatt összeestem. A világ kezdett elhagyni,s  egy képet láttam magam előtt..
Én voltam, és Benny, egy nagy franciaágyban. Ismerős a háló, valószínű , hogy itt lehettünk éjjel.
-Szerelmes vagyok beléd még mindig  - ez az én hangom volt. Oké.. részeg voltam, s bevallottam neki, mindent. Hát igen, valahogy csakis én lehetek az a barom, aki elárulja magát. Soha többet nem iszok!
- Ne sírj már..nem szeretlek így látni..Mindig te leszel az én szerelmem, tudod.. -ez pedig a Benny szájából hangzottak...
Szóval akkor most szeret?

27. fejezet

                                             Nagy Mercédesz 

        Soha nem csináltam ezt, de a szeszes ital csodákra képes.. Két tenyeremet férfiasságára vezettem a jobb kezemet lassan végig húztam rajta, majd bekaptam a tetejét mire Bence száját egy halk sóhaj hagyta el. Szép fokozatosan az egész férfiasságát számba vettem aztán felvettem egy olyan ütemet amiről úgy gondoltam hogy neki is jó, hisz nyögéseiből ítélve nagyon is élvezte amit csinálok. Két tenyeremmel finoman masszíroztam heréit még gyors ütemben kényeztettem őt számmal. 
- Mercédesz...- nyögte miközben csípőjét kicsit feljebb nyomta, kezét pedig hajamba vezette. Boldog voltam hogy ezeket az apró kis dolgokat én hozom ki belőle.- E..el fogok...- sóhajtozta, azonnal megértettem mit mond, de nem érdekelt mert pont ez volt a célom. Egyre gyorsabban tettem dolgomat, Bence nyögései betöltötték az egész kis szobát.
- Ahh..- lihegte, még időben kitudtam húzni férfiasságát számból így ondófolyadékja kezemre folyt. Visszamásztam mellé, fejemet mellkasára döntöttem kezemmel pedig simogattam. Nagyon fáradt voltam már, jól esett volna egy kis alvás..
- Isteni vagy..-súgta hajamba, hangjára mosoly invitálódott az arcomra. Épp megakartam neki köszönni mondatát, mikor kintről furcsa hangokat hallottam. 
Takarónkat magunkra húztam, hogy nehogy meglássa valaki. Tettem jól is jött mert a következő másodpercben nyílt a faajtó. Valéria alakja tűnt fel előttem, undort és félelmet éreztem. Bence elmosolyodott a nő láttán, meglepő tette volt ez számomra. 
- Jót szórakoztatok?- vigyorgott, folyton Bencén legeltetve szemeit.
- Igen! Mehetnél is, pápá!- intettem neki, gúnyosan felnevetett rajtam. Ha nem lettem volna becsiccsentve, akkor is kirugdostam volna, tehát erről már nem a pia tehet. 
- Mercédesz! Hagyd már békén!!- szólt rám durván Bence, mire kicsit megszeppentem. Itt már minden elsötétedett előttem, nem értettem már semmit. Nemrég még azt mondja isteni vagyok most meg ezt a csitrit védi? 
- Okés..szórakozzatok csak..Majd reggel még találkozunk Bence.- motyogta nyávogós hangján Valéria majd kiment. Elhajoltam Bence mellkasától a párnára, egy ujjal sem nyúltam továbbá hozzá.
- Mercédesz...Valériát még nem ismered...ha hagyom hogy szekáld akkor..
- Akkor mi? Nem dug veled többet? Vagy, eltilt tőlem? - részegség beszélt belőlem, de legalább megtudtam szólalni. Bence nemlegesen megrázta a fejét.

- Megfenyegetett. Ha rosszul bánok vele, megöl..Képes rá, Mercédesz! Tudom most úgy is makacs vagy mert részeg vagy, ezért voltál képes az előző akciódra is..Csak kérlek..értsd meg, hogy nem jó vele játszadozni..- okosított, szemeim kikerekedtek, teljes testemmel felé fordultam.

- Miért nem szólsz a rendőrségnek?

- Nem lehet..nincs bizonyítékom..

- De én nem akarom hogy végezzen veled, de azt se bírnám ha minden vágyát teljesítened kellene, mert azt se bírom ha..-elcsuklott hangom, szemeim könnybe lábadtak.- ha rád néz..Én szeretlek, érted? Szerelmes vagyok beléd még mindig..- valltam meg neki az igazat.. Sírtam, mint egy hisztis kis csaj, Bence pedig karjaival vigasztalt. Ezt a törődő Bencét szeretem, nagyon.

- Ne sírj már..nem szeretlek így látni..Mindig te leszel az én szerelmem, tudod..

26.Fejezet

                                                Nagy Mercédesz 

   Nincs mit tagadni, a szívverésem ezer fölött lehetett mikor Bence karjaiba landoltam. Alig akar elhinni hogy ő az, kinek védelmező karjaiba pottyantam. Egy halvány mosollyal arcán, kiigazította szememből azt az egy belelógó hajszálat majd nyomott egy puszit arcomra. Talpra állított én pedig szembe fordultam vele. Önuralmamat teljesen elveszítettem, csak ragyogó barna íriszeit csodáltam, melyek csak engem stíröltek. Kezeimmel átöleltem derekát, mire egy kis bátorságot nyerve ő is megtette ugyanezt velem, viszont az ő jobb keze azonnal elkalandozott. Elsőnek még lényegtelen helyekre, például fel a hátamig utána egyre lejjebb. Fenekemnél állt meg, gyengéden rámarkolt, de én ekkor már az egyre közeledő ajkaira figyeltem...nem voltam teljesen magamnál, ez látszhatott is, de jól esett amit tett. Arra gondoltam hogy a buliajtajában fogunk szeretkezni, így a gondolatra elnevettem magam ez által Bence ajaki nem dörzsölődhettek az enyémekkel. Kíváncsian nézett rám, vággyal teli arccal.

- Hát..izé..tudod..itt..- egy, egy szó jött ki torkomon, mert mindegyikbe belenevettem, de Bence még ekkor is türelmesen várta hogy kibökjem. Mielőtt megszólaltam volna, még végig húztam tenyeremet hátán, majd hogy kínozhassam a dudorodó nadrágjára markoltam, mire szemeit lehunyta egy sóhaj kíséretével és úgy élvezte még lágyan markolásztam azt. Mosolygást nem bírtam abba hagyni arcát látván, jól érzéssel töltött el hogy ezt hozom ki belőle. Egyszer csak mindennek vége szakadt, Keze már nem feküdt fenekemen sem a derekamon, szemvilága pedig újra megvolt. Ijedtem néztem felé, majd minden leesett amikor karjaiba kapott. Felvett, úgy hogy apró puszikat hagyott el a szám körül. Éreztem, ahogy visz valahová, de nem tudtam elfordulni Bence arca felől mert akkor nem éreztem volna ajkait arcomon.

- Hova viszel?- szólaltam meg, még én is éreztem a belőlem áradó pia szagot..Undorító volt, de úgy látszik Bencét nem zavarja.

- Oda ahol úgy megdughatlak, hogy nem bírsz majd felállni.- motyogta, mosollyal a száján..Kicsit fura volt ez a mondata hisz mindössze egyszer voltunk még "úgy" együtt, ő volt nekem az első és erre gondolom büszke is, de ilyen komoly és alpári mondatot még sohasem kaptam tőle. Mégis, mosolyogtam rajta..lehet hogy csak az ital hatása miatt, még mondata után jobban gerjedtem rá, ha magamnál lettem volna akkor tuti nem így végződnének a dolgok, de ez nem így van..

- Uhh..-kuncogtam.- Döngetni fogsz?-még én magam is elröhögtem mondatom. Bence egy kaján mosollyal arcán, biccentett, majd már csak arra lettem figyelmes hogy nyitódik valami ajtó én pedig landolok valami puhán. Nem mondhatom, hogy letett az ágyra, mert szó szerint lelökött. Kinyitottam a szemem, Bence egy faajtó bezárásával küszködött. A szoba egésze barnában pompázott, meglepő hogy franciaágyra pottyantam. Miután sikeresen zárra zárta az ajtót, gyors lépteket tett felém, az ágyra térdepelt és szétfeszítette két lában, így közé furakodva. Karjaival két oldalamon támaszkodott viszont úgy tűnt elvesztettem az én odaadóm, figyelmes Bencémet. Férfiassága néha érintkezett combom belső részével, már ezzel az őrületbe kergetett, viszont ajkai olyanok voltak, mint a vadállatok. Amint helyett kapott lábaim között, nekem esett puha ajkaival. Nem gyengélkedett, végignyalt alsó ajkamon majd olyan erősen ráharapott, hogy sikítani tudtam volna, de nem tettem. Harapására elnyíltak ajkaim, azonnal kihasználva ezt átdugta nyelvét és vad táncot járt onnantól a számban. Két kezemmel végig futottam oldalán, éreztem hogy nem sokáig bírom levegő nélkül így ezt tudtára szerettem volna adni ezért lágyan csípőjére szorítottam, de olyan volt, mintha meg se érezte volna. Más jellel kellett neki jeleznem, hogy majd megfulladok. Próbáltam feljebb emelkedni, viszont egy hirtelen, dühvel teli mozdulattal ezt is megakadályozta és feszülten visszanyomott az ágyra. Mind két próbálkozásom csődbe ment. Egyetlen egy esélyem volt még..kicsit összetett..Alsó ajkát beharaptam majd meg is húztam miközben kicsit feljebb nyomtam csípőm ezáltal kellő éppen merevedő férfiassága hozzám dörzsölődött..ez bejött.

- A kurva életbe, Mercédesz!- emelte fel hangját, amint elvált ajkaimtól vettem egy hatalmas nagy levegőt..nagyon levegő hiányom volt. Érdekesen viselkedett Bence, olyan volt mint aki csakis magával törődne..bár ez is történt..Elmosolyodott mikor rám nézett, majd nyakamhoz hajolt és szétszórtam végigcsókolta. Karomat egyre lejjebb vezettem, de mentem le addig ameddig ő odakint lement..Már nem toltam se le se fel csípőmet, viszont mégis összeérintkeztünk azon a helyen. Természetesen ez is Bencének volt köszönhető..Úgy éreztem, tovább kell lépnünk, megpróbáltam Bence pólója alá nyúlni, de ebben is megakadályozott..

- Neked elsőnek mást találtam ki..- súgta, majd felállt az ágyról. Érdeklődve néztem alakja után. Megállt az ágy előtt, kicsatolta nadrágövét majd minden egyes ruhadarabot leaggatott magáról, csak a fekete póló maradt rajta. Nem nagyon értettem mit szeretne, közelebb sétált de már nem tartotta meg az előző pozíciónkat. Befeküdt mellém, kérdően bámultam arcára, mire lenézett férfiasságára.- Használni fogod a kis szád..- motyogta mosolyogva, itt már leesett mit szeretne. Szinte a semmin mosolyogva lejjebb másztam, de nem másztam le az ágyról, csak magam alá húztam a lábaimat hogy kényelmesen elférjek. Két kezemmel megragadtam férfiasságát, nem igazán van az ilyenben tapasztalatom..mégis hogy lenne? Soha nem csináltam ezt, de a szeszes ital csodákra képes..

25. fejezet

Nagy Mercédesz

Két hét. Két teljes hét telt el azóta, hogy újra benne vagyok abban a bandában, amiben nem kéne legyek.  Két teljes hét óta nem láttam a családomat, sem a barátaimat. A cuccaimat is elhoztam Anitától, s felköltöztem Petrához. Hogy miért? Az egyszerű. Azért, mert máshol megtalálhat. És semmi kedvem nincs hozzá. Bármennyire is akarom, bármennyire is vágyom arra, hogy gyengéden magához húzzon, majd hasán pihenve elnyomjon az álom, nem lehet. Már nem bízom benne. Megmutatta azt, hogy ő nem csak az az édes srác, aki annyira tündérién tud rám nézni, és annyira édesen mosolyog, hogy az már fáj. Ő egy normális pasi, aki kihasználja  a szerelembe esett lányt, lefekteti őt, majd eldobja őt a francba.

-Min gondolkozol?-Petra hangja ébresztett fel gondolkodásomból. 

-Inkább kin.-húztam el számat. Még rá gondolni is rossz. Rossz azért, mert ha arra gondolok, hogy milyen jó is volt vele, az már fáj. 

-Értem. Még mindig azért a Bence gyerekért fáj a fejed?  Hagyd már békén őt a francba! Hülye volt, mert  eldobott!
-Talán. De ebben én is nagy szerepet játszottam.
-Hogy érted ezt?
-Úgy hogy nem kellett volna otthagynom.
-De ő csalt meg ember!-emelte fel a hangját, ami miatt meg is értem, hisz igaza volt. -Tudod mit? Menjünk el buliba.
-Nem rossz ötlet.
-Úgyis olyan vagy, mit egy nyúzott patkány, szóval megérdemled! -erre a kijelentésére nevetnem kellett.
Felállt mellőlem , majd elkezdte kidobálni a szekrényéből a ruhákat, közben pedig elismételte az "ez sem jó " -szavakat nagyjából hússzor, amikor megragadt egy ruhát, majd megragadta a kezem, felállított, elém tartotta, és a tükör elé állított.
-Tökéletes!-mondta elégedetten.
-De.. -húztam el a számat.
-Semmi de! Felveszed! Nem vitázok!
Nem tudtam más mit tenni, hisz Petrával értelmetlen veszekedni. Felkaptam magamra a ruhát, majd a fekete cipőt. Leültem a székbe, majd megkértem Petrát , hogy fonja be a hajam. Egy két virágos csatot is belehelyezett. A végeredmény csodás volt. De komolyan. Elsőnek érzem magam nőnek. És ez felemelő érzés.
-Csodaszép vagy. -jegyezte meg Petra.
-Pont mint te. Na de menjünk.
Elindultunk a szokásos helyre. Az úton csak röhögtünk. Látszólag én is örültem. De belül... ordítani tudtam volna.  Hogy miért? Az egyszerű. HIÁNYZIK! Minden egyes porcikája hiányzik. Minden érintése, minden mondata, minden egyes nap, amelyet vele töltöttem el. Hogy miért? Talán mert szeretem? Igen, még mindig szeretem, ehhez kétség sem fér hozzá. De valami azt súgja, hogy nem szabad ! Mert megint átver, becsap, megaláz. Talán igaza van.. Vagy talán mégsem?

Odaértünk a klubhoz. Elkérték a személyinket, amiket meg is mutattunk, majd bementünk a helyiségbe. Rendeltünk egy italt, majd el is fogyasztottuk azt.

Nagyjából 11 lehetett, és én nem voltam magamnál. Azt hiszem túl sokat ittam. Vagy csak egy icipicikével többet a kelleténél.

Végignéztem a tömegen,s egy bizonyos ponton megállt a szemem. Ő volt ott. Szívem a torkomban dobogott. Egy határozott mozdulattal elindultam felé.  Valaki nekem jött, és egy pillanatra levettem Benny-ről a tekintetem, és máris eltűnt. Hova tűnhetett? Ilyen hamar, nem tűnhet el senki. Lehet hogy kiment. Muszáj megkeresnem.

Az ajtó felé vettem az irányt, majd kimentem. A hideg szél csípni kezdte csupasz bőrömet. Érezni kezdtem az alkohol hatását. Testem szédülni kezdett, majd elvesztette önuralmát, és elestem..volna, viszont valaki kifogott. Keze gyengéden simult hasamhoz. Magához húzott, s el nem engedett. Gyengéden simultam testéhez.Valahogy biztonságban éreztem magam. Éreztem ahogy szív verése egyre gyorsabb. Tudtam hogy ki az.
De... nem! Nem tehetem, hogy a nyakába ugrom, s össze vissza csókolom. NEM! Hisz.. ő, utál...
-Mercédesz, jól vagy?-suttogta gyengéden fülembe.
Minden félelmem afelől, hogy utál, elillant, s már csak azt éreztem, hogy ő is szeret.
Egy apró puszit hintett nyakamra, amitől a pulzusom az egekbe szökött. Két hete. Két hete várok arra, hogy ezt tegye.. És most megkapom!