29.Fejezet

                                                          Nagy Mercédesz 

     Egy hónap telt el azóta, hogy munkába álltam. Nagyon büszke vagyok magamra, mivel szereztem annyi pénzt, hogy egy új albérletbe költözzek..Szerencsére a munka sem olyan megterhelő, szeretem is csinálni hisz annyi a dolgom, hogy kiszolgáljam a vendégeket. 

  A ház amelyikbe befogok költözni, egy hatalmas hely. Egyszer láttam még - természetesen belülről, kívülről sokkal többször- és valami szenzációs! Nyolc szoba van benne, ami azt jelenti, hogy ha én is beköltözök kapok egyet így marad két üres szoba. Az alábbi ötben lakók vannak, kik velem egykorúak és furcsa mód..kedvelem őket. 

- Mercédesz..Bence azt szeretné, hogy..- hallottam meg magam mögött Krisztián hangját. Néhány napja nála és Anitánál alszok, mert barátnőm elutazott..Nyaral, a kis szerencsés. 

- Nem, nem és nem!- fordultam felé, abba hagytam a bőröndbe pakolást.- Nem érdekel mit szeretne, mire vágyik, hol van, mit csinál..Befejeztem vele, nekem nincsen rá szükségem, felejtsen el ő is! Nincs miért vele legyek! Undorodom magamtól és tőle is, amiért úgy megfektetett, hogy részeg voltam..! Egy életre elfelejtem, ha még most nem is sikerült, majd menni fog és együtt lehet azzal az idióta Valériával..- nem lettem nyugodtabb, hogy mondtam néhány be nem teljesített dolgot.Rossz volt belegondolni, hogy az a fiú akit szeretek és még mindig mindent odaadnék érte, kiért mindent félre dobnék..Az egy elmebeteg nővel legyen..De Bence a múlté én pedig új életbe kezdtem. A házamat ott hagytam neki, nem költözök oda vissza azt pedig a srácok nem érdemlik meg, hogy az utcára lökjem őket..Így nem kell Bencével találkoznom, csak annyit amennyit a próbákon leszek..Az meg édes kevés. 

- Oké Mercédesz..Csak..- nem hagytam, hogy folytassa..

- Nincs semmi "csak"! Nem érdekel már! - cipzároztam be a bőröndöt.- Gyertek, öleljetek meg és én megyek is!- nyújtottam karom Anita felé, ki átölelt és a fülembe súgta: "Látogass meg mindig" csak bólintottam neki és Krisztiánhoz léptem, ki a szemeimbe nézett majd erősen magához ölelt..Ez még jobban esett, mint az Anita ölelése..Puha, nagy tenyerével hátam simogatta és egy nagy levegő vétel után megszólalt.

- Nagyon vigyázz magadra, Mercédesz. Mi mindig is szeretni fogunk, soha érted, soha!- tolt el kicsit magától, hogy szemeimbe nézhessen, Anita pedig intett, hogy ő bemegy a munka helyére dolgozni..Visszaintettem. - Ne csinálj semmi hülyeséget..- tekintete fürkészte az enyémet, karjai megnyugtatóan öleltek..Még szemeiben gyönyörködtem ő ajkait az enyémeknek nyomta, oly gyengéden és figyelmesen, hogy majd nem összeestem tettére. Nem gondoltam semmi rosszra, csak visszacsókoltam és hagytam a csábításnak. Engedtem, hogy tenyerét levezesse egy pillanatra a fenekemre...Hosszan csókolt, ami nagyon jól esett, az önuralmam elvesztettem, de szerencsére időben észhez tértem..Az isten szerelmére Mercédesz! Ő a legjobb barátod, a kísértés túl nagy..
 - Krisztián..- sóhajtottam míg elhúzódtam tőle, nem érintettem meg őt, viszont ő még mindig derekam fogta.- Ezt nem lehet..Ez volt az első és utolsó ilyen tetted, oké?- próbáltam finom lenni. Mégis csak egy nagyon jó barátomról van szó. Krisztián fájdalommal a szemébe figyelt ahogyan magyarázok. Látszott szemeiről, hogy megbánta: Mert én nem engedem. Szomorú: Mert ő akarta.
- De..- próbált megszólalni, de elsőnek nem ment neki a fájdalom miatt.- Én szeretlek..Érted? Amióta barátok vagyunk..Anitának sose mondtam, mert nem akartam megbántani őt, de ez az érzés csak erősödött bennem és most jött ki ennyi év után..- egy szuszra elmondta az egészet. Döbbentő volt ez a dolog, sosem gondoltam volna.
- Nem..! Szeresd csak az Anitát, én a barátod vagyok..- ebben még én sem voltam biztos..Lehet, hogy én is többet érzek? Nem, nem lehet..
- Mercédesz, én nem tudom őt úgy szeretni, mint téged.- közelebb húzott magához, kicsit fel kellett emelnem a fejem, hogy szemeibe nézhessek..Krisztián magas..- Nekem te vagy a mindenem..Nem akarom, hogy Győrbe menj..Azt akarom, hogy élj velem..A közelemben..Rossz volt még Londonban voltam, nélküled! Minden este veled álmodtam, számtalanszor eszembe jutottál.- fura volt és megható.- Teljes szívemből szeretlek..Érted? Szeretlek!!- könnyek gyűltek szemeiben, nem bírtam így ránézni..
- Én is szeretlek..- ez hiba volt.- De, mint egy barátot..- javítottam ki hibám.- Azt hiszem..én megyek.- megfordultam majd a bőröndöt magam után húzva, elindultam. Éreztem, hogy Krisztián engem figyel..Még mindig. Az ajtóban megálltam, de nem fordultam felé. Azon gondolkodtam, Győrben új életet kezdek és itt Pesten mindenki boldog lesz nélkülem: Krisztián Anitával, a nyápic lányok a tánc csoportból és..Bence is.
- Sajnálom..- ez volt az utolsó szavam és kiléptem az ajtón..
 

                                                           Vavra Bence 

 Tudtam, hogy Mercédesz a negyed négyes busszal fog elindulni, azt is tudtam, hogy mit mondott reggel Anitának..Viszont azaz igazság, hogy nem hiszek neki. Tudom, hogy szeret..Amikor részeg volt igazat mondott, sosem felejtem el azokat a szavakat..Soha! 

  Gyalog a busz megállóba indultam, nagyon sok mindenen gondolkodtam míg sétáltam..Mit fogok neki mondani? Hogy bírjam maradásra? Ez a két kérdés majd megőrjített, sokszor beszéltem már vele ilyesmiről, de ez most sokkal keményebb volt..Itt fog eldűlni, marad e vagy sem..

   A szívem egyre hevesebben kezdett verni, mikor megpillantottam őt. Állt, a bőröndöt maga mellé állította és nyomkodta az okos telefonját. A hajába néha-néha belekapott a szél..Olyan csodálatosan nézett ki. Egy lila "I love you"-s pólót viselt és egy fekete rövidnadrágot..Így nyár elején már nem viselt sapkát.

- Mercédesz..- álltam mögé, mire megfordult. Szemei csillogtak én pedig kis híján sokkot kaptam.- Szeretlek téged nagyon, ne menj el..Nem hagyhatsz itt mindent, szükségem van rád..- mondtam a már jól betanult szövegem...Másnak nyálas, nekem viszont szívből szólóak..Mozdulatlanul állt előttem, mint aki megdermedt..Talán a látványtól, hisz sokáig nem kerestem..Vagyis kerestem, csak ő mindig visszautasított én pedig beleuntam, de az emlékes gyötört és a hiányát erősen éreztem..Ezt ő úgyse értené meg.
- Bence..- köszörülte meg hangját.- Minek..- nem hagytam, hogy befejezze.
-Minek jöttem?- bólintott könnyes szemekkel.- Szeretlek, Ne menj el! Nélküled minden más lesz..Szeretlek Mercédesz..Érted?- húztam magamhoz.- Te vagy az én mindenem!
   Mercédesz sírni kezdett..A szívem majd megszakadt, viszont boldogabb voltam mikor átölelt és megcsókolt. Már úgy hiányoztak puha ajkai, melyek most szárazak voltak..Egy pillanatra elvált ajkaimtól, a szemembe nézett majd újra megcsókolt..Ő az, kit idáig a sok rajongó mellett hiányoltam..
- Elmész?- néztem íriszeibe.
- Nem..
- Köszönöm..- suttogtam nyakába mire elmosolyodott majd elhúzódott tőlem majd a bőröndéért nyúlt..Kétségek közé kerültem..
- Nem maradok itt..Mennem kell..Győrben új életet kezdek, új munka hely, új környezet..Nélküled, Krisztián nélkül és az összes itteni nélkül..Lakjátok a házat a skacokkal..Üzenem nekik, hogy majd hívjanak..- s erre jött a busz mire felszállt és elment..Szomorúság tükröződött szemeiben..Elveszítettem őt, kire a legnagyobb szükségem van..Így nincs miért élnem..Kiért? Mercédesz elment, nincs tovább..Én pedig..Úgy érzem ideje meghalnom..Föld alá feküdnöm, mindenkitől távol, nyugalomban..