7. fejezet

                                                                     Nagy Mercédesz

  A mennyben jártam, mikor puha, édes ajka súrolták az enyémet. Nem gondolkodtam csak cselekedtem azonnal visszacsókoltam. Kézfejét hajamba vezette és ott hagyta. Nem préseltem össze ajkaim, nem játszadoztam, azonnal bejutást hagytam neki a számba...de ő ezt nem használta ki. Darabokra törtem mikor elhajolt tőlem. Én akartam őt..de ő ezek szerint nem. Nem vágyott csókomra, nem akarta..

  - Krisztián miatt vagyunk itt.- Sóhajtotta és felállt mellőlem.

Igaza volt..én hülye meg teljesen elfeledkeztem mindenről, csak Bencére figyeltem...viszont abban biztos voltam hogy jól esett amit csinált, még akkor is ha nem volt annyira kedvemre a vége..hisz ez azt jelenti hogy törődik velem és nem teper le ahogy a többi önző srác tenné. Picikét furcsa és egyben szégyen hogy az első 'csók' az egy kórházi szobában, pont K. ágya mellett történt meg..úgy hogy ő mély álomban van és ki tudja mi lesz vele. Csak az a baj..sajnáltam Krisztiánt, de jobban lekötött az a tudat hogy nem rég még egy-két perce Bence ajkai az enyémen pihentek...tudom hogy nem helyes amit tettem, hisz Krisztián kezét kellett volna szorongatnom és nem Bence ajkait kényeztetnem, de nem tudom és nem is akarom tudni soha, hogy mi ütött belém..hogy mit jelent ha bizsereg az ajkad ha hozzád ér és hogy akármilyen közel van hozzád , többet és többet akarsz. Nem voltam még ilyen helyzetben..egy csókom közben sem éreztem még ezt...de most..az egész testemet borzongás járta át.

 - M..Mercy..?- A szívem a torkomba ugrott, mikor meghallottam mély rekedtes hangját.

Tekintetemet azonnal arcára vezettem, mely sápadt volt. Mély barna szemeibe néztem, egyik kezemet az ő kezébe temettem és ujjait simogattam. Örültem hogy halhatom hangját, hogy újra látom csillogó szemei és hogy egyáltalán itt van nekem.

- Krisztián..minden rendben? Nem fáj semmid?- Egy pillanatra elfelejtettem hogy Benny is a kórteremben van, közelebb lépett az ágyhoz és ő is Krisztiánra nézett. Talán nem is tudja ki áll mellettem..

- Nem..csak a lábam..-Itt egy pillanatra elhallgatott, majd amikor levegőt vett újra megszólalt.-Olyan mintha valami bökdösné a bokám és valami időnként a lábamba nyíllal.- Tudtam hogy mire gondol..egyértelmű volt.

Hallottam ahogyan valaki lenyomja a kilincset kintről és belép a szobába.

- Elnézést..úgy látom hogy a beteg fent van.- Mosolygott az ismerős nővérke.- Így kérem fáradjanak ki, még van néhány vizsgálat amit el kell rajta végeznünk.

 Megpusziltam Krisztián arcát és miután Bence kilépett az ajtón én is követtem őt. Anita lábával dobolva ült a kórteremmel szemben lévő egyik széken. Még én sem tudom pontosan mért mosolyogtam úgy mint a tejbe tök, hisz megcsókoltam egy olyan embert akit utálnom kellene ő pedig szinte ellökött magától, de én még is pörgök mint az állat..lehet hogy csak azért mert végre hallottam mély hangját...én nem tudom, de nem tudok mit tenni ellenne.

- Mercy!!!- Hallottam Bence vékony hangját mely csak nekem szólalt meg.

Nem tudom mit motyoghattak Anitával az előtt mellettem, gondolom kérdeztek valamit csak én bambultam..szokásosan. Bencére néztem, láttam rajta hogy legszívesebben mosolygott volna rajtam..de nem tette meg..Miért nem?

- Igen?- Próbáltam visszafogni magam és nem mosolyogni, de még rosszabbra sikeredett..komoly arcba váltottam majd rám jött egy nevető görcs..Na oké, bevallom nem vagyok normális..

- Semmi...-Félmosollyal az arcán a földre nézett Anita.- Jó, mennyetek csak haza nyugodtan én megvárom hogy bemehessek Krisztiánhoz.- Tehát erről beszéltek..Na hát jól leéghettem most mind kettő szemében.

- Oké..A..akkor mi megyünk..-Még mindig nevetve szóhoz jutottam.

Otthon:

 A jó kedvem elszállt amikor egész haza felé úton nem szólt hozzám Bence. Nem kérdeztem tőle semmit, de ő sem tőlem így kínos csend volt egész végig. 

   Bence nem nyitott nekem ajtót amikor leparkolt az autóval a ház előtt, így kénytelen voltam kinyitni magamnak. Nem is az zavart hogy nem tette meg, hanem hogy duzzog és nem tudom miért.

- Hol voltatok eddig? Ti mit tudtok eddig csinálni? Enni hoztatok?- Gondolom tudjátok ki lehet aki már hogy beléptünk az ajtón nekünk állt veszekedni..igen, Olivér volt..

- Kussoljál már baszd meg! Menjél és hozzál magadnak, nem vagyok a csicskád!- A hideg rázogatott, mikor Bence ilyen hangnemben kezdet beszélni Olivérrel, ki csak állt meglepődve..én is nagyon meglepődtem Benny viselkedésén.Az elmúlt pár napban egyszer sem volt ilyen, most meg teljesen..olyan..mintha meghülyült volna.

                                                                  Vavra Bence

Ideges és feszült voltam..Igen, van egy ilyen oldalam is, ezt az oldalamat sokan nem ismerik..még eddig Olivér sem tudott róla..

 Miután leordítottam a fejét, felszaladtam az emeletre Mercy szobájába...jobban mondva a közös szobánkba. Leültem az ágyra és kiadtam magamból mindent. Tudom nem valami férfias dolog sírni, de nem bírtam tovább. Bőgtem mint az állat nem érdekelt már semmi. Csak én lehetek ennyire szerencsétlen! Csak én tudok ennyire hamar szerelembe esni..több száz lány rajong értem, de én még is Mercédeszbe szeretek bele. De tudom hogy ő nem szereti a magam fajta srácokat..ő inkább a kigyúrt, kockahasú erős csávókra bukik..de én ennek az egésznek az ellentéte vagyok. Persze, egy ilyen srác mint én meg egy olyan tündéri lány mint Mercy..jó kis álom lenne.

  - Bence..- Hallottam hogy belépett az ajtón.. Még a hangja is annyira..édes..megszólal és a gyomrom görcsbe rándul, ilyenkor az ölembe kapnám és végig csókolnám az egész arcát..de nem tehetem meg.- Mi volt ez a jelenet oda kint? Mi a bajod?

- Semmi.

- Ne akarj át verni, mondj igazat!- Mellém ült, és éreztem tekintetét rajtam. Nem mertem rá nézni, nem akartam hogy lássa hogy sírtam..Én sírtam..egy FIÚ..

- Az igazat?- Remegő hangon, nagy nehezen megszólaltam.- Te vagy a bajom Mercédesz!- Végül, csak szemeibe néztem.. Értetlenül nézte arcomat, így folytattam.- Én hülye, beléd szerettem, te meg megcsókolsz..De csak azért mert nem volt más lehetőséged. Persze mikor már az ember arca 2 miniméterre van a másikétól, akkor jó hogy megcsókolja. De TE LESZARSZ ENGEM tudom! Én nem vagyok hozzád való..- Teljesen kikeltem magamból..Tudnia kellett, nem tarthattam magamba..amúgy is az igazat kérte, hát most megkapta.

  Tekintetem a földre vezettem..de amikor nem szólt semmit /pedig neki mindig van valami mondani valója/ felnéztem arcára..A szívem szinte ketté tört, mikor könnyes szemeivel találtam magam szemben..Sírt..mert vele is ordítottam..ő nem érdemelte meg..

- Bence..- Halk volt hangja, érződött hogy valóban igazi könnyeket törölget az arcáról.- Én...Nekem jól esett az a csók..és ha lehetne akkor..- Nem hagytam hogy befejezze mondatát. Muszáj voltam tudni hogy igazat mond -e...

  - Akkor bizonyítsd be!- Íriszeibe néztem, melyek könnyektől áztak. 

Tekintetét szememre vezette majd a számra...arca közeledett az enyémhez a szívem a torkomba ugrott, mikor kérésemre eleget tett.. Ajkai súrolták az enyémet..Nem vártam, kihasználtam a pillanatot és átdugtam nyelvem a szájába. Kezeimmel szépen körbe fogtam arcát, az ő keze a combomon pihent.. Azt akartam hogy ez örökre így maradjon...hogy örökre ennyire közel legyen hozzám, hogy örökre érezhessem ajkát az enyémen. Szabad kezét a hajamba vezette és végig markolta rövid hajszálaimat. A szívem egyre hevesebben vert, mikor a combomon lévő kezét feljebb csúsztatta, teljesen a derekamig és egyik lábát a combomra tette.

Alsó ajkát végig nyaltam, és nyakához hajoltam..

- Szeretlek..- Hintettem egy puszit nyakára, de ő sem maradt mozdulatlan most már egész testével rajtam volt..az ölemben ült.. Szemeit figyeltem, ahogyan csillognak és csak engem néznek. Állát vállamba fúrta, borzongás járta át az összes végtagomat. Karjaimmal átöletem hátát. Megnyugtató érzés volt őt az ölemben tudni. Hogy tudom hogy úgy érez mint én..hogy szeret.