22. fejezet

Sziasztok. Meg is hoztam ezt a részt is. A részről csak annyit, hogy eléggé eseménydús lett...Sok minden történik benne. És remélem tetszeni fog!
Tina xx 




Nagy Mercédesz


- Nyugi már Mercédesz!!- Hallottam Ya Ou hangját. Alig telt el tiz másodperc, a szobámba termett.
-Nem nincs nyugi! Kurvára nincs!-törtem ki.
-Mi történt?
-Sok! Sok minden történt! És csak hogy tudd! Itt előtted megfogadom, hogy megölöm! Érted? Megölöm Bencét!
-Hogy mit csinálsz?
-Jól hallottad!
-Mi történt?
-Mi történt? Megcsalt! Kérlek szépen, megcsalt!-mondtam már egy kicsit nyugodtabban.
-Mit csinált?
-Megcsalt.-vettem elő bőröndömet.
-Miért?  Kivel?  Hová mész?
-Nem tudom, a másodikat sem, és el! Messze innen.
-Ne tedd! Miatta ne! Nem éri meg! Fontos vagy nekünk!
-Ő is fontos volt nekem. És azt mondta, hogy neki is fontos vagyok! Kérlek most menj! -utasítottam.- És ne ellenkezz, mert olyat mondok, amit megbánod!
 Kiment. Becsuktam az ajtóm, s kulcsra zártam. Minden egyes szekrényemből kipakoltam a ruháimat, egyenesen a bőröndbe. Nem érdekelt! És ezzel vége! Utálom! Pont! Tudtam, hogy nem szabad beleszeretnem! És mégis megtettem! Mert egy idióta barom voltam, aki hitt neki! Elhitte, hogy ő is szereti, és most.. most én szenvedek, ő meg örül a kis kurvájával! Hát szép volt Mercédesz! Ezt is elcseszted! Egyszer kerüljön a kezem közé mindkettő, mert esküszöm, hogy... hogy...
Elővettem egy filcet és egy papírt. Minden tudásomat, és fogalmazó képességemet elővettem...
 Édes drága Bence!
Jah nem , mégsem! Ez volt az utolsó alkalom, hogy így hívtalak. Hogy miért? Csak annyi, hogy beszélgettem egy tündéri kis fruskával, aki mesélt rólatok. Őszintén szólva.. örülök. Inkább tőle tudjam meg, mint tőled.  Nem is mesélek neked tovább, mert a végén olyat írok, amit megbánnák. Így drága Bence, csak annyit mondhatok, hogy légy vele boldog! Remélem jót játszottál velem!
Mercédesz 

Ennyi telt tőlem. És ki tettem magamért. Nem írtam olyat, amit tuti, hogy megbánnák. Kinyitottam szobám ajtaját, megragadtam nehéz bőröndöm, majd lefele vettem az irányt. A konyhába néztem. Csak Ya Ou volt bent.
-Többiek?
-Nem tudom.
-Nem is baj. Üzenem mindenkinek, hogy jó volt itt élni. Illetve, Bencén kívül mindenkinek. .. És.. maradhattok itt addig, ameddig akartok. Nem zavar. Csak engem ne keressetek. Elég lesz, ha próbákon találkozunk... Szia.-átöleltem. Nem vártam meg, míg válaszol, elmentem.
Egy helyre mehetek. Biztos befogad! Remélem. Ha nem, akkor még mindig ott van az a lehetőség, hogy apához megyek. Mondjuk oda nem annyira vágyom, de .. mindenhova csak el innen...
Elindultam... Utcáról utcára.. csak előre. Nem érdekelt semmi... S ekkor egy fekete autó megállt mellettem, kiszállt belőle két nagydarab, majd minden sötét...


Feng Ya Ou Ferenc

Először a kéz törés, most meg elköltözik. Mi van Mercédesszel? Jobban mondva, mi van Bencével. Megcsalta? Nehéz kinézni belőle. Hisz élt halt Mercédeszért, akkor meg miért tette volna? 
Három idióta esett be az ajtón. Mindenki röhögött. Mikor megpillantották komoly tekintetem, még a  mosoly is rájuk fagyott.
-Ha befejeztétek, gyertek a nappaliba.-ennyit mondtam, majd bementem az említett helységbe. 
10 perc múlva megérkeztek ők is. Leültek a kanapéra. Egy ideig meg sem szólaltunk... Felálltam helyemről, majd Bence felé vettem az irányt. Meglendítettem kezem, majd az arcához vágtam. 
-Ezt most miért?-kérdezte, miközben az egyre vörösödő arcát fogta.
-Megcsaltad. Igaz ez?
-Hogy mi van? Ki csalt meg kit?
-Hát te Mercédeszt! És ne próbálj nekem hazudni, mert tudom, hogy igaza van Mercédesznek.
-De nem csaltam meg!-állította igazát.
-Akkor miért ment el?
-Hogy mit csinált?-kerekedett ki a szeme.
-Elment. Fogta a cuccait, majd elment... 
-Csak szívatsz, igaz? 
-Menj fel a szobájába. Ha nekem nem hiszel, majd az a levél amit írt, annak fogsz!


Vavra Bence

Minden szuper volt. De  minden!

Ez már régi mese. Még mielőtt ide költöztünk, volt egy futó kapcsolatom egy lánnyal. Már több hete nem keresett. Meg is feledkeztem róla. De tegnap este jött egy hívásom . Ismeretlen volt, de amikor felvettem , rájöttem hogy ő az. Azóta ezer meg ezer üzenetem jött volna. Ezért is hagytam ma otthon a telefonom. Hagyjon engem békén! És persze  Mercédesz épp bent kellett lennie, amikor hívott az a szajha. És persze, hogy kellett beszéljenek. Pedig Valériának világosan megmondtam, hogy nekem csak és kizárólag Mercédesz van. De ő nem ért a szóból. És most elment. Mercédesz elment. Ki tudja hova? 

Gondolkodás nélkül elővettem a telefonom. Vagy százszor hívtam Mercédeszt, de semmi. Kinyomta. Feladom. Haragszik rám, amit meg is értek... Egy nevet kerestem a telefonomban. Tárcsáztam.. kicseng.. felveszi.
-Valéria mégis mi a francot képzelsz te magadról?  Remélem most boldog vagy, mert szétmentünk!-üvöltöttem a telefonba.
-Hmm minden vágyam ez volt. Tudod milyen ocsmány az a csaj? Nem is illik hozzád!
-Ne merj így beszélni róla! És.. miért? Te illesz hozzám? 
-Képzeld igen! És engem választasz, mert ha nem a kis csajnak annyi!