2014. április 9., szerda

21.fejezet

                                                      Nagy Mercédesz

   Kezemet már szinte érezni sem éreztem, de akárhányszor mozgatni próbáltam mindig éreztem egyfajta fájdalmat amit nagyon nehéz volt eltűrnöm. A négy ijedt arc engem nézett ahogyan szenvedek.
-Mi történt? Nincs semmi bajod? - Kérdezte Peti, miközben egyik kezét lassan karomra vezette majd a pontra a kezemen ahol fájt...Jobban mondva az egész kezem fájt így csak az egyik pontra simította rá tenyerét. - Nagyon fáj?- Kérdezte aggodalmasan, mire bólintottam egyet.
- Oké..- Guggolásából felemelkedett Bence és elindult az ágy fele. Az éjjeli szekrényhez sétált és a fiókból kivett valami..nem láttam hogy mit.- Megyünk, és megnézzük hogy eltört e.- Felém közeledett és segített felállni. Nagy nehezen lementem a lépcsőn, úgy hogy Bence végig mellettem volt s a fiúk pedig mögöttünk.
- Fiúk ti jöttök?- Kérdezte sietve Bence a bejárati ajtó kilincsét fogva. Mindenki bólintott, de Ya Ou valamiért megrázta a fejét.
- Nem lehet..- Ya Ou hangot adott gondolatainak.- Ma van egy interjúnk...
- Ja, tényleg! De...Benny nélkül menjünk el?- Tette fel a kérdést Olivér.
- Na, jó! Erre nincs időm. - Legyintett Bence miután rám nézett és látta milyen rosszul vagyok.- Menjetek csak hárman..na pá'!
   Beültünk az autóba majd Bence nyomott egy kis gázt és elindultunk. A jobb kezemet szorítottam, annak hitében hogy majd ennek köszönhetően el fog múlni a fájdalom, de nem! Nem múlt el, ugyan olyan borzalmas érzés volt, nem változott semmit.
- Mit csináltál hogy így megütötted?- Törte meg a csendet Bence. Vállat húztam, mellyel jeleztem neki hogy tök mindegy és nem szeretnék róla beszélni.- Ha Szikin húztad fel magad, akkor jó hülye vagy!
  Mondatára rá néztem, mert nagyon meglepődtem hogy ilyen módon hülyének nevezett. Ezer meg ezer dolog fordult meg a fejemben, az egyiket ezek közül ki is ejtettem a számon.
- Persze hogy hülye vagyok...Neked már úgyis mindegy, megkaptad amire vágytál!- arcreakcióját nem vártam meg, azonnal az ablak felé fordítottam fejemet.
- Bocs..Csak...ő ilyen, és ha azt hiszed hogy mert együtt töltöttük az estét én már teszek rád, közlöm hogy nem így van. - Sóhajtott majd egyik kezét a térdemre fektette.
- Nem hiszem ezt, csak azt mondtam hogy te erre vágytál és édes mindegy neked hogy ki hallja és ki nem!
- Engem is zavart hogy gúnyolódott.- s leparkolt a kórház elé..Kivette a kocsiból a kulcsit és elindultunk. A recepció felé siettünk hogy valami információt nyerjünk arról, hogy hol is keressük azt az orvost aki megnézi a kezemet ami mellesleg nagyon fájt..
- Uhh..ez nagyon fájhat drága.- Jött közelebb az ambulenciánál álló nő. - Jöjjenek, Tihamér doktor úr majd megnézi hogy mennyire komoly..- Mutatott egy ajtó felé ahová nem sokkal később be is mentünk.
Illedelmesen köszöntünk az orvosnak aki készített egy röggent.
- Szerencséjük van! Nem tört el, de elég komolyan megzúzódott.- nézte a képet.- Csinálunk egy kötést rá, és mehetnek!
  Az említettet megtettük és menni készültünk mikor az orvos megfogta Benny karját és beszélni kezdett hozzá:
- Kérlek, adnál egy aurogrammor a lányom nagyon nagy rajongód! - Nyújtott egy pappírt és egy tollat amire Bence dedikált is azonnal.. Hát azért már kicsit sok, hogy még itt is ilyenekért állítanak meg minket. - Köszönöm..- mondta, majd hagyta hogy sikeresen távozzunk.
   Kint az autó előtt álltunk mikor Bencére rájött valami...nem tudom helyesen megfogalmazni hogy mi, mert még ilyen helyzetben nem láttam. Nem volt még sohasem ennyire..Édes.
- Bár te rajonganál annyira értem mint az a sok tini lány..- mosolygott miközben kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Beültem és megvártam még ő is ezt teszi. Bekapcsoltuk öveinket és elindultunk.
- Mhh..Hidd el én sokkal jobban szeretlek mint azok a lányok..csak...
- Csak?
   Gondolkodásba estem. Vajon hülyének nézne ha elmondanám neki hogy nem nagyon volt még pasim és nem tudom egyértelműen kifejezni amit érzek? Vagy hogy amikor megtudtam hogy drogozik akkor egy akkora trauma ért hogy azon gondolkodtam hogy nekem szükségem van e rá egyáltalán..Áááh, ezzel biztos hogy megbántanám mellesleg a bizalmát is elveszíteném..és azt nem akarom, így legyintettem neki hogy észre vegye nem akarok erre a kérdésére felelni, majd elmerültem a gondolataimban mivel közénk beállt a csend...de nem az a kínos hanem az a békés csend.

Otthon:

  Magamban ültem a szobámban mivel Bence valami fellépésre ment a srácokkal. Mondjuk, nem is olyan nagy baj mert már rám férne valami normális kiruccanás. Valami jót csinálni a haverokkal..a haverok alatt Krisztiánt és Anitát értem. Olyan régen voltunk már együtt. Talán még egyszer sem, azóta mióta haza jött Krisztián. Hiányoznak azok az idők amikor nem kellett arra figyelnem hogy mit veszek fel reggel, hogy vajon Bencének mi fog tetszeni rajtam és azok a napok amikor Anitáékkal hülyéskedtünk. Mikor Krisztián nyakába ugrottam mert előttem falták egymást Anitával vagy amikor egyszerre hat gömbös fagyit ettem és annyira figyeltem az utcán lévő madarakat hogy Anita fejére ejtettem egy gömböt Krisztián pedig onnan akarta megenni....már a rég hívott számot tárcsáztam volna, amikor megszólalt az ágyon lévő telefon..Bence telefonja csörgött. Közelebb nyúltam a telefonért és megnyomtam a zöld gombot, olyan hirtelen hogy még a nevet sem néztem meg..
- Szia, édes!! - Hallottam egy vékony női hangot..az édes jelzőtől a hideg rázogatott.- Ha ma esetleg ráérsz, és nem azzal a Mercédesz libácskával leszel akkor csinálhatnánk valami értelmeset.- köpni se nyelni nem tudtam.. nem tudtam eldönteni hogy nevessek vagy sírjak. Azt se tudtam hogy mi történik még jóformán azt sem fogtam fel hogy a kényes hangú csaj mit beszél..nem tudtam megszólalni csak magam elé bámultam és gondolkodtam hogy ki ez a csak, mit akar Bencétől...? - Bepótolhatnánk azt az elmulasztott éjszakát..- ha a jobb kezem nem lenne megzúzódva akkor már újra neki vertem volna valaminek mert rám jött egy borzasztó érzés amitől teljesen lefagytam és csak arra vágytam hogy sikítsak vagy megüssek valamit.. Szerencsére egyikre sem volt szükség, hamar észbe kaptam és sikerült értelmesen megszólalni.
- Ide figyelj, te kis liba!- mondatomra kicsi kuncogást hallottam a vonal mögött, de nem érdekelt...beakartam oltani.- Bence az soha, de soha nem fog veled lefeküdni!! Ha az égtől a földig pattogsz akkor sem!! Ő az enyém!! Érted?? Húzz el a büdös francba!!! Ribanc!- épp kiakartam nyomni a telefont mikor hangos, ismerős nevetést hallottam.. inkább négy fajta nevetést.. 
- Nyugi már Mercédesz!!- Hallottam Ya Ou hangját. 
  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése