Reggel kipihenten keltem. Bence mellkasán volt a fejem. Ő a hajamat bizgerálta. egy apró puszit hintettem hasára, majd felültem. Bence felé fordultam, egy óvatos mozdulattal felálltam, és hasára ültem. Egy apró csókot leheltem ajkaira. Miután eltávolodtunk, csak mosolyogtam.
-Hogy vagy?-kérdezte boci szemekkel.
-Soha jobban!Szeretlek!-adtam puha ajkaira csókot, majd felálltam, s a zuhanyzóba vettem az irányt egy néhány törülköző kíséretében.
Miután sikeresen lezuhanyoztam, kivándoroltam közös szobánkba, ahol Bence már nem volt. Átöltöztem, s megpróbáltam magamból normális emberi alakot csinálni. Ez többé kevésbé sikerült is. Eltüntettem kócaimat, fogat, majd arcot mostam, majd lementem a konyhába. Mindnégy lakó társam az asztalnál ült és röhögött.
-Mi olyan nevetséges? Amúgy meg jó reggelt!-mosolyogtam, ami nálam nem mindennapi, és elővettem müzlis tálikómat, a gabona pelyhet és a tejet, majd leültem Peti és Ya Ou mellé.
-Jól éreztétek magatokat?-kérdezte Peti. Szemeim dühvel lettek teli, hisz a Peti szobája a miénk mellett van...
-Fogd be Szikszai!-mondta Bence , kissé dühösen.
-De most miért? Zenei aláfestésem volt!-ezt már elröhögte.
-Peti, tudod megcsapnálak, de nem teszem mivel lecsuknak állatkinzás miatt!-mondtam én is dühösen, mire mindenkiből kitört a röhögés.
-De megijedtem!
-Féljél tőlem, Olivér is félt! Igaz?-néztem az említett személyre, aki épp most tömte magában , a fél perce még előtte lévő vajas kenyeret.
-Mivan?-gondolom ezt kérdezhette, de mivel, ismétlem teletömte magát, ezért annyi értődött hogy Mih vankh? Erre ismét mindenki röhögött.
-Mercy ugye nem haragszol?-komolyodott el Peti.
-Persze hogy nem! Forrok a dühtől! Nem ugyanaz!-evvel felmentem a szobámba.
Ezt nem hiszem el! ekkora idiótát mint a Peti?! Jójó hogy hallotta, de azért magában is tarthatná! Ekkora barmot! Esküszöm , csak kerüljünk a kezem közé, .. mert ... mert felakasztom! ÉS ez nem vicc! Mindenkit szívathat! Csak engem ne! Mert velem meggyűlik a baja, ami az ő kárára megy!
-Bejöhetek?-hallottam egy számomra sajnos túlzottan is ismerős hangot.
-Kopogni luxus?-förmedtem rá.
-Bocs.-kiment. kopogott.. Oké Peti. Te nem csak barom vagy, hanem már az eszed is elment.
-Gyere!-motyogtam, mire bejött. Leült mellém. És tádáá! Beállt a kínos csend. Imádlak Peti.. Vagy mégsem!- Beszélgetni is fogunk, vagy csak bámuljuk egymást?-kérdeztem ironikusan.
-Sajnálom az előbbit! Nem volt szándékos!
-Mégis kimondtad!
-De nem akartam! Csak gondoltam, van mivel szívassalak titeket.
-De mit ártottam neked baszki?-jött a káromkodás a számra, amit persze csak akkor mondok, hogy ha valaki felhúz.
-S..semmit.. ohh Merci ne haragudj már! Tényleg nem akartalak megbántani!
-De sikerült! Na takarodj ki!- már üvöltöttem. Se szó se beszéd, kiment.
Megindultam az ajtó felé. Nekidőltem a falnak... Csak meredtem magam elé,és gondolkoztam.. Nem is tudom miért is emésztem magam ezen. Talán azért, mert ez volt az első, és így reagálnak? Mi lesz a következő ilyen... khmm eseményeknél? Ott is szívati fognak? Nem.. azt nem engedhetem!
Önkontrolom elvesztettem. Kezemet ökölbe szorítottam, és a falba ütöttem. Egy erős nyilallást éreztem egész jobb kezembe.
-A rohadt életbe!-káromkodtam. Rohadtul fájt. Csapódott az ajtó, és négy fejjel találtam szembe magam. Azonnal lehajoltak.
-Mi történt? Nincs semmi bajod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése