16. fejezet

                                                              Nagy Mercédesz

 Szavai a fejemben újra és újra ismétlődtek. Boldoggá akarlak tenni. Szóval csak ezért akart. Csak ezért hitette el velem, hogy szeret, hogy aztán ágyba vigyen. Sejthettem volna.  Ő sem jobb. Nem jobb mint a többi. Sőt! Sokkal rosszabb! Soha a büdös életben nem néztem volna ki belőle. Nem.. nem akarom elhinni. De itt van előttem, és a szemembe mondta.
-Te szemétláda!-öklömmel oldalba böktem, mire egy kisebbet felnyögött. Karjai fogságából kiráncigáltam magam és az ajtó felé indultam, de csuklómtól fogva gyengéden, mégis hatékonyan visszahúzott magához. Értetlen arcával kerültem szembe , talán abban az értetlenségben volt egy apró félelem is.
- Mi a baj?- Aggódva nézett rám, de csuklómat nem engedte el..talán tudta hogy akkor itt hagyom.
- Hagyjál már!!!- Kiabáltam mire ő még jobban meglepődve nézett rám. Nem is tudom mit gondolt. Azt hitte hogy két hétig szinte semmit sem hallottam róla és majd pont ő lesz az első akivel elveszítem ártatlanságomat? Mert ha így gondolta, akkor valamit nagyon félre nézett. Felőlem elmehet mostantól a büdös francba! Nem érdekel, mert hibbant mint az összes többi srác.- Ne nézzél már ilyen ártatlan fejjel!!- Ordibálásba kezdtem mire könnycseppek zúdultak le az arcomon. - Azt hiszed hogy hülye vagyok? Hogy nem fogom fel hogy mit szeretnél, most? Én nem az e fajta "békülésekre" vágyok, érted??- Lett volna mit mondanom neki, de közbeszólt.
- De ne sírj..kérlek.- Féltően magához ölelt tenyerével pedig hátamat kezdte simogatni. Nem tudom miért nem löktem el magamtól és futottam ki az egész hotelből. De ez a tettem se lenne jó mert nem vagyok annyira óvodás szinten..vagy mégis? - Elmondod mi a baj?
    Na itt betelt nálam a pohár. Akármilyen kedves gesztusból is kérdezte ami kérdezett, nem esett jól és szerintem ha lenne egy csöppnyi esze akkor már rég kitalálta volna.
- Hagyj már kérlek!- Óvatosan eltoltam magamtól újra csak értetlenül tűrte amit teszek.


       Nem akartam már még jobban leordítani a fejét és nagyobb fájdalmat okozni neki. Még akkor sem, ha ő valamennyire ugyan ezt akarta velem néhány perce. Nem érdemelte meg hogy kiabáltam vele mert ő nem tudja hogy miért lettem ideges. De ha azt a oldalát nézzük..két hét után azonnal leakar fektetni, ez nem sok egy picit? Vagy minden fiú ilyen? - Ezek a dolgok kavarogtak bennem mi közben egy árva szó nélkül álltam Bence előtt. A földet bámultam, majd amikor felnéztem rá láttam hogy ő viszont egész végig engem figyelt ugyan olyan "mi a baj" tekintettel. Vettem egy nagy levegőt, bár nem kellett volna mert így beszélni kezdtem.
- Szűz vagyok!- Rekedtes hangon kiböktem azt a két szót ami miatt ennyire felkaptam a vizet. Utálom ezt a jelzőt használni de így volt a legegyértelműbb hogy tudtára hozzám.
   Meglepődve nézett rám, tekintetét jobbra - balra kapta teljesen elképedve állt előttem. Szerintem pont ez az egyetlen dolog amit nem nézett ki belőlem.
                                               

                                                               Vavra Bence

Egyetlen egy mondatával az őrületbe kergetett. Undorodtam magamtól. Soha se gondoltam volna hogy egy 18 éves ennyire belevaló csaj még...nem volt fiúval. Nehéz ezt elhinni, de Mercyből már bármit kinézek mert mióta megismertem egy csomó meglepetéssel lepett meg, többek között ezzel a bejelentésével. Nem tudtam eldönteni hogy nevessek vagy sírjak. Nevetni azért tudtam volna, mert valahol büszkeség hogy majd egyszer én lehet az első, sírni pedig saját magam miatt tudtam volna, hogy ennyire hülye vagyok és így rányomultam. El se tudom képzelni milyen érzéseket keltettem benne. De görcsbe rándul a gyomrom ha arra gondolok hogy abban a néhány másodpercben félt tőlem.

- Sajnálom..- Egyetlen egy szó volt most a nyelvemen amit elsőnek mondani tudtam neki.- Í..Ígérem hogy emlékezetessé fogom tenni az első alkalmat.- Talán megint hülyének tettem magam, hogy lehet egy első alkalmat emlékezetessé tenni? Sehogy! Virág szirmokkal, meg gyertyákkal? Nem! Ez nem én lennék!

     Mercédesz közelebb lépett és átkarolt. Tehát végre tudtam valami olyat mondani ami megnyugtatja.Nem tudom milyen érzései lehetnek irántam de biztos hogy nem rosszak ha ezek után így hozzám tud bújni és ölelni. Kicsit eltávolodtam tőle, majd szemeibe néztem.  Aranybarna szemei csak úgy szikráztak. Gondolkodás nélkül ajkaimat az övéire nyomtam. Visszacsókolt.
-Még ne, jó? Ígérem... Egyszer... oké?-nézett szemeimbe.- Ígérem, hogy a tied leszek, csak nem most és nem ma...
-Rendben!-nyomtam ajkaimat az övéire...

2 hét múlva
 Nagy Mercédesz

Reggel volt. De nem akármilyen reggel.  Ma lettem 19. Életem egyik legszebb napjának ígérkezik. És remélem az is lesz. Senki sem cseszi le, vagy hasonló. Felkeltem. Megfésültem kócos hajamat, s felvettem a mai napra szánt ruhát. Ezután leugráltam a konyhába. Valamit elkezdtem dúdolni, amikor csengett a telefonom. Marci volt az. Felvettem és kihangosítottam, mivel nem tudok egyszerre telefonálni és kaját készíteni.
-Szia Marci.
-BOOOOOOOOLDOOOOG SZÜÜLIINAPOOOT!!! -ordította a telefonba. Csoda , hogy Kínában meg nem hallották. 
-Köszi. Kedves vagy. Még jó, hogy kihangosítottam, mert máskülönben a dobhártyám látta volna kárát.-gúnyolódtam. 
-Vicces vagy nővérkém.  Amúgy.. odaadok valakit  a telefonhoz..-hangja sejtelmes volt. Vajon kivel akarja, hogy beszéljek.
-Oké.
-Rakd halkra.
-Marci kivel kell beszéljek?
-Mondjuk velem? -hangja ismerős volt. Pár másodperc után rájöttem ki is ő... 
-Dávid te mi  a francot keresel ott?