- Ez most komoly? Tényleg szeretsz?- Mikor felnézett rám, bennem minden összeomlott. A legrosszabb rém álmom is bevalósult. Szeme vérpiros volt és nem a könnyektől. Nem a könnytől kiázott szemeit takargatta. Láttam már kisírt szemeket, de ez nem az volt.
- Te drogoztál?
Egy, majd még egy könnycsepp végigfolyt arcomon. Az a tudat, hogy drogozott... És hogy miattam...
-Miért?-hangom elcsuklott.. Erőm sem volt kérdezni.
Puha kezei érintését éreztem arcomon. Hátráltam..Nem tudom miért de hátráltam... Szemeibe néztem. Értetlenül figyelt engem.
-Miért csináltad? Mondjad már!-hangom feszült volt és ordítottam.
-Én.. én.. nem tudom.
-Nem tudod? Én tudjam?Jó. oké talán megértem, mert miattam voltál szarul. De akkor is ! Mi a francért nyúltál a droghoz!?!
-Mercédesz.. én..
-Tudod mit? Elég volt! Ha.. majd normális vagy, akkor gyere vissza!-haraptam ajkaimba. Bárhogy is nem akartam ezt mondani, mégis meg tettem. Vágytam rá. Nem akartam, hogy elmenjen, de muszáj lesz neki.
-Hát jó.-ennyit mondott, majd sarkon fordult és kiment.
Lábaim nem bírták. A földre rogytam , és bőgtem. Bőgtem mint egy dedós. Bármilyen nehéz is elhinni, de nagyon bántott, hogy drogozott... Egy védelmező kezet éreztem magamon, amik szorosan magához öleltek. Megtöröltem könnyektől áztatott szemeimet, majd az említett személyre néztem. szemeim kimeredtek, amikor megláttam ki is ölelt át...
-Ne félj... Minden rendben lesz!-mosolygott.
-Köszönöm Peti...-mosolyogtam rá.-Ha..Haragszol még?
-Én?Rád? Dehogy! Csak..Benny a legjobb haverom... Mindhármuk az, de ő valahogy.. olyan mintha az öcsém lenne, így magamon viselem a terheit..
-Értem..
-Szereted?-hangja komoly volt, és elszánt.
-I.. igen..-hangom nem volt olyan magabiztos, pedig én biztos vagyok benne, hogy szeretem.
-Akkor jó. De most gyere. Le kell feküdj!-s megragadta kezem, s felvitt a szobámba. A pizsamámat az ágyról a kezembe nyomta, majd beküldött a fürdőbe.
Most az egyszer éreztem azt, hogy.. megvan az a személy aki kitölti Dávid helyét. Ő Peti. Védelmez, segít, megóv a bajtól, megvigasztal. Mint egy igazi bátyj.
Pizsamámat felvettem, a hajamat is elintéztem, majd kimentem. Peti megvetette az ágyamat... Egy halvány mosoly került az arcomra. Egy hirtelen ötlettel, megindultam Peti felé. Kezeimet széttártam, s szorosan megöleltem. Először még elakart taszítani, de utána már ő is szorosan magához ölelt.
-Köszönöm Dávid... vagyis Peti... -suttogtam, de már a helyzet így is elég cikivé vált..-Bocsi.. csak.. örülök, hogy itt vagy...
-Nincs mit. És.. remélem most már.. jóban leszünk.-vakarta meg tarkóját.
-Nehéz ezt kimondani.. de.. igen..-nevettem.
-Jó éjt!- megpuszilta a homlokom, s kiment.
2 hét múlva
2 hét telt el azóta, hogy megtudtam, hogy Bence drogozott. 2 hete nem láttam. Nem tudom, hogy mi van vele. Még a srácok sem mondtak semmit. Ezt nem hiszem el! Tudják, hogy rohadtul fáj, hogy nem tudok róla semmit, de akkor is befogják a szájukat. Esküszöm.. ha.. ha nem kedveltem volna őket meg, egy kicsit, akkor már megkóstolták volna a tenyeremet.
-Kaját akarok!-hallottam meg Olivér hangját.
-Ohh.. imádod, hogy a csicskád vagyok?-nevettem majd elkészítettem a pirítósat.
-De még mennyire. -mondta, majd egy pofára megette a pirítóst.
-Ezt hol raktározod?
-Személyes titok!-simogatta a hasát.
Ezzel bementem a szobámba. A telefonom villogott. Üzenetem érkezett. Ismeretlen volt. Összeráncolt szemöldökkel olvastam végig.
Ha élve akarod látni Bencét, gyere a Lánc-hídhoz este 8-ra!
Szívem hevesen dobogott. Mi a francot jelenthet ez? Ezt nem hiszem el! Nem akarom elhinni, hogy bajba került... Nem.. Ezt nem!
Az agyam kapcsolt, és lerohantam a konyhába. Olivér még mindig kajált..
-H..hol v..van Bence?-hangom akadozott. Beszélni nehezen tudtam.
-Nem tudom. Miért?-ekkor a képébe nyomtam a telefont. Szemei kikerekedtek. -Mi a..? Mikor kaptad?
-Pár perce.. Oh Oli, én nem bírom ki, ha valami baja esik!-borultam a nyakába.
-Ne félj. Megtaláljuk!-suttogta fülembe.
Vavra Bence
Remélem senki sem ijedt meg. Semmi bajom. Olivérnek hála... Kitaláltunk valamit. Igen, most már nem haragszom rá. Sőt.. Valahogy jobban összehaverkodtunk. Tény ami tény , hogy nagyon haragudtam rá, de a haragom elszállt. Mercyvel viszont nem találkoztam 2 hétig. Ennek több oka is volt. Az egyik az, hogy Elvonóra jártam. A másik pedig az, hogy nem akartam , hogy úgy lásson. Még a srácoknak is megtiltottam , hogy rólam beszéljenek. Oli mondtam hogy sokat kérdezősködött rólam.. Ami rohadt jó érzés.
Délután 4 volt. Oli már a megbeszélt helyen várt.
-Cső haver!
-Szia. Na mi van? Hol van? Mit kérdett?
-Lassabban! Amúgy otthon, és gyomor görcse van. Szóval jól haladsz!
Ezután elmentünk a vendéglőbe, amit ki is béreltünk erre az estére. Elintéztük a terítést, a diszítést, meg amit még akartunk. Már fél 8 van. Gyorsan oda mentem a lánchídhoz.. és vártam...
Nagy Mercédesz
Türelmetlenül vártam míg fél 8 nem lesz. Mikor észbe kaptam, hogy csak három negyed órám van, felkaptam magamra valami egyszerű ruhát, és siettem arra a helyre. Hasam görcsben volt, és nem tudtam hogy mit tegyek. Vajon mi van vele? Él még? Mit csináltak vele?
8 óra... Senki.. semmi. Egy árnyat véltem felfedezni a lánchíd mellől. Sötét volt, így nem láttam. Féltem, hogy ki volt az... Nem akartam tudni.. Vajon mit akarhat... Ekkor a kép tisztult.. A személy ismerős volt. Az arca már egyre ismerősebb volt, még végül megláttam ki is van ott.
-Oli? Te.. mit keresel itt?-hangom akadozott.
Ekkor eltűnt.. Mintha ott sem lett volna.. Mit keresett itt? És miért nem jött ide?
Egy kéz eltakarta a szememet. A kézre raktam a kezem. Ahogy megérintettem kézfejét... ismerős érzés fogott el... Puha kezei érintését éreztem arcomon ... Kezét sikeresen levettem szememről, majd megfordultam...
-B..Bence.. t..te mit keresel itt? ... Vagy.. te... te átvertél! Nem is vittek el!
2 hét telt el azóta, hogy megtudtam, hogy Bence drogozott. 2 hete nem láttam. Nem tudom, hogy mi van vele. Még a srácok sem mondtak semmit. Ezt nem hiszem el! Tudják, hogy rohadtul fáj, hogy nem tudok róla semmit, de akkor is befogják a szájukat. Esküszöm.. ha.. ha nem kedveltem volna őket meg, egy kicsit, akkor már megkóstolták volna a tenyeremet.
-Kaját akarok!-hallottam meg Olivér hangját.
-Ohh.. imádod, hogy a csicskád vagyok?-nevettem majd elkészítettem a pirítósat.
-De még mennyire. -mondta, majd egy pofára megette a pirítóst.
-Ezt hol raktározod?
-Személyes titok!-simogatta a hasát.
Ezzel bementem a szobámba. A telefonom villogott. Üzenetem érkezett. Ismeretlen volt. Összeráncolt szemöldökkel olvastam végig.
Ha élve akarod látni Bencét, gyere a Lánc-hídhoz este 8-ra!
Szívem hevesen dobogott. Mi a francot jelenthet ez? Ezt nem hiszem el! Nem akarom elhinni, hogy bajba került... Nem.. Ezt nem!
Az agyam kapcsolt, és lerohantam a konyhába. Olivér még mindig kajált..
-H..hol v..van Bence?-hangom akadozott. Beszélni nehezen tudtam.
-Nem tudom. Miért?-ekkor a képébe nyomtam a telefont. Szemei kikerekedtek. -Mi a..? Mikor kaptad?
-Pár perce.. Oh Oli, én nem bírom ki, ha valami baja esik!-borultam a nyakába.
-Ne félj. Megtaláljuk!-suttogta fülembe.
Vavra Bence
Remélem senki sem ijedt meg. Semmi bajom. Olivérnek hála... Kitaláltunk valamit. Igen, most már nem haragszom rá. Sőt.. Valahogy jobban összehaverkodtunk. Tény ami tény , hogy nagyon haragudtam rá, de a haragom elszállt. Mercyvel viszont nem találkoztam 2 hétig. Ennek több oka is volt. Az egyik az, hogy Elvonóra jártam. A másik pedig az, hogy nem akartam , hogy úgy lásson. Még a srácoknak is megtiltottam , hogy rólam beszéljenek. Oli mondtam hogy sokat kérdezősködött rólam.. Ami rohadt jó érzés.
Délután 4 volt. Oli már a megbeszélt helyen várt.
-Cső haver!
-Szia. Na mi van? Hol van? Mit kérdett?
-Lassabban! Amúgy otthon, és gyomor görcse van. Szóval jól haladsz!
Ezután elmentünk a vendéglőbe, amit ki is béreltünk erre az estére. Elintéztük a terítést, a diszítést, meg amit még akartunk. Már fél 8 van. Gyorsan oda mentem a lánchídhoz.. és vártam...
Nagy Mercédesz
Türelmetlenül vártam míg fél 8 nem lesz. Mikor észbe kaptam, hogy csak három negyed órám van, felkaptam magamra valami egyszerű ruhát, és siettem arra a helyre. Hasam görcsben volt, és nem tudtam hogy mit tegyek. Vajon mi van vele? Él még? Mit csináltak vele?
8 óra... Senki.. semmi. Egy árnyat véltem felfedezni a lánchíd mellől. Sötét volt, így nem láttam. Féltem, hogy ki volt az... Nem akartam tudni.. Vajon mit akarhat... Ekkor a kép tisztult.. A személy ismerős volt. Az arca már egyre ismerősebb volt, még végül megláttam ki is van ott.
-Oli? Te.. mit keresel itt?-hangom akadozott.
Ekkor eltűnt.. Mintha ott sem lett volna.. Mit keresett itt? És miért nem jött ide?
Egy kéz eltakarta a szememet. A kézre raktam a kezem. Ahogy megérintettem kézfejét... ismerős érzés fogott el... Puha kezei érintését éreztem arcomon ... Kezét sikeresen levettem szememről, majd megfordultam...
-B..Bence.. t..te mit keresel itt? ... Vagy.. te... te átvertél! Nem is vittek el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése