olyan rossz volt a gépem (most se a legjobb), de itt van az új rész!!
Szerintem elég esemény dús lett. Szombat délután kezdtem el írni és még aznap be is tudtam fejezni mert nagyon siettem vele hogy kész legyen nektek! :)) Remélem tetszeni fog!! Jó olvasást!
Nagy Mercédesz
Szívem egyre hevesebben kezdett
verni, mikor megláttam Bencét. Már hiányzott látványa, és hangja még akkor is
ha tegnap hallhattam ahogyan ordibál a telefonon keresztül. Már megint
félreértett mindent, én Olivért ölelgettem a szeme láttára. Oké, ez tényleg
elég félreérthető de nem volt és nem is lesz semmi köztünk. Jól esett akkor
ölelése.
Bence teljesen kétségbeesve nézett
minket és próbált megfordulni hogy ő most megy. Én annak a híve vagyok, hogy ha
akarok valamit azt megfogom kapni mert mindent meglehet szerezni. Könnyes
szemeimet arcára vezettem és csillogó barna szempárjaira. Nem akartam hogy azt
higgye hogy köztem és Olivér között van valami. Ha van is, az csak szimpla
barátság lehet semmi több! Megragadtam puha csuklóit, maradásra késztetve és
gondolkodás nélkül megcsókoltam… azt reméltem hogy vissza csókol és nagy
tenyereivel majd a hátamat simogatja közben, de nem tett semmit. Semmi olyat
ami jól esett volna pedig csókunk előtt kimondtam neki azt az egy kis
szavacskát amire eddig várt és amit
annyira rejtegettem előle. A "szeretlek".
- Ne érj hozzám!- Ellökött
magától, amire egyáltalán nem számítottam. – Nem vagyok kis gyerek akinek
bármit bemesélhetsz! Felnőtt húsz éves ember vagyok és hidd el tudom milyen ha
egy szállodába kell éjszakázni. Tudom hogy milyen kanos Olivér. Nem leszek a
játékszered akit ide-oda dobálhatsz akit egyszer szeretsz utána megunod és
eldobod. Nem! – A körülöttünk lévő ember fele csak ránk figyelt, de még ez sem
izgatott akkor. Bence újra olyat feltételezett rólam amit soha se tennék, nem
vagyok hímringyó akiről bármit mondhat. Álltam előtte és vártam hogy hátha van
még valami amit a szememre akar hányni vagy esetleg valami amit ő valósnak hisz
és közli velem.
- Figyelj csak Bence. – Állt
mellém Olivér, egész higgadtan. – Nem volt semmi. Örülök hogy megismertem
Mercédeszt, ez tény. De barátságnál több
nem lesz köztünk! Az, hogy kanos vagyok egy dolog de hidd el hogy nem azon a
csajon fogom ezt a fajta vágyamat kiélni, aki neked ennyire bejön. Másrészt,
meg megvan erre az esetemre a páciens ne felejtsd már el hogy van barátnőm. – A
'páciens' szónál még Olivér is elmosolyodott saját magán, de Bence arca még
mindig érzelem mentes volt. Nem tudtam leolvasni arcáról semmit, ilyenkor
szívesen férkőznék be az agyába és kotorásznék, hogy vajon mit gondol ilyenkor.
- Hogyne… majd hiszek is a te
szavadnak. – Nézett Olivérre. – Fogd már fel valahára, hogy mondani lehet
bármit!! Nem láttam hogy mi történik ott veletek este a paplan alatt, tudod mit
nem is érdekel. Azt csináltok amit akartok!!- Feszülten megfordult és elment.
Motyogott még ott mellettem valamit Olivér,
de nem egészen figyeltem rá. Elég rossz passzban voltam, pedig még csak 10:55
volt, így elindultunk haza. Az út elég csöndesen telt, nem volt kedvem
beszélgetni. Az igazat megmondva még élni se sok kedvem volt. Egész úton az
járt a fejemben amit Bence mondott. Tudom hogy mind hülyeség de nem mondta
volna mind ezt ha nem lenne féltékeny. Nem tudta végig nézni hogy nem ő ölel
át. Pedig én az ő karjaiban szerettem volna kisírni a szemeimet és nem az
Olivérében mégis ellökött mikor megcsókoltam. Annyira szégyelltem magam hogy
lány létemre én kezdeményeztem ezt a csókot és ellökött magától annyi ember
előtt. Lemerem fogadni hogy néhány Bencének adott igazat és egy hülye kis
libának néznek, de nem ismernek Dávidon kívül senki sem ismer, még Anita és
Krisztián sem. Nem biztos hogy ismersz valakit, akkor ha már tudod hogy mi a
kedven színe meg a kedvenc dala. Nagyon ki kell ismerni valakit ahhoz hogy
elmondhasd, ismered.
- Megérkeztünk. – Állította le a
motort Olivér, és becsapva a kocsi ajtaját kiszállt az autóból. Ilyenkor mindig
eszembe jut, hogy Bence ajtót nyitott nekem amikor ki vagy beszálltam az
autóba. Akkor még olyan kedves és hiszékeny volt, most meg tiszta agresszív… de
az a legrosszabb hogy miattam.
- Halihóó!!- Kiabáltam egy jó
nagyot hogy mindenki tudja hogy hazaértünk, de elfelejtettem hogy most mindenki
szemében én vagyok a szemét.
- Sziasztok!- Jött le az
emeletről Ya Ou. – Mercédesz, csinálsz valamit enni?- Vakargatva a fejét
kérdően pillantott rám. Mi más választásom volt. Én vagyok az egyetlen lány a
lakásban az én dolgom ezt mind megcsinálni. Erre az egy dologra sikerült
anyának megtanítania mikor kicsi voltam.
Bólintottam neki, és elindultam a
konyhába. Megnéztem hogy mi van otthon, nem akartam boltba szaladgálni egy
hozzávalóért sem ezért olyan kaját kellett kikészítenem amihez minden megvan
otthon. Úgy döntöttem hogy valami olyat csinálok, amivel kitudom engesztelni
Petit. Nem igazán tudom hogy mit szeret és mit nem, de most a hasamra ütöttem
és tippeltem. Tehát a menü amit elterveztem: Sültburgonya, rántott hús..és hát
ugye ráadásként: Nutellás és kakaós palacsinta, Zefír szeletet, vagy 10 sajtos rolót, néhány túrós zserbót és
Gesztenyés Mézes Krémest…hát igen lesz dolgom, de legalább lesz miből
csipegetni is.
- Na?? Mihez kell ez a sok
tojás?- Állt meg előttem mosolyogva Olivér.
- Sütök!- Sóhajtottam.
- Mit?- Kérdezte, közelebb lépve
felém. – Segítek!!- Olvasgatni kezdte az egyik sütemény receptét ami le volt
téve a pultra. – Ezt én fejből tudom..Zefír szelet..Mhh..- Nyaldosni kezdte a
száját, gondolom már szinte érezte az ízét az említett édességnek.
- Oké, oké… Akkor kezdj hozzá!- Löktem
vállba.
Olivérrel 11:30 óta sütünk és már 13:25
van. Már minden kész csak a sültburgonyát sütögeti még Olivér. Nagyon hálás
vagyok neki hogy segített mert magamban biztos hogy nem tudtam volna ennyi
mindent elkészíteni ilyen kevés idő alatt.
- Na! Ez is kész. – Nézett a jókora sült
krumpli tálra majd a hűtőhöz lépett a ketchupért.- Hívom a fiúkat. – Mutatott az
emeletre és felszaladt. De nem csodáltam..Már biztos hogy nagyon éhes volt.
Leérkezett mind a három lakótársam az ebédlőbe. Olivéren kívül mindenki
lepetten nézett körbe. Azonnal leültek az asztalhoz és enni kezdtek. Ezt én is
megtettem mert én is eléggé kivoltam már éhezve. Nem olyan egyszerű úgy sütni
hogy ne egyél semmiből. Ahogyan végig néztem az arcokat, mindenkinek ízlett az
étel de kitudja lehet hogy csak azért ettek mert nem akartak megbántani azzal hogy
le 'fújozzák'.
- Finom?- Tettem fel a kérdést
ami annyira foglalkoztatott.
- Aha… Nagyon. – Mondta teli
pofával Peti. Jól esett hogy pont ő szólalt meg.
Peti telefonja megszólalt.
Letette a kezében lévő sajtós rolót és felvette a telefont..
- Igen édes?- Szólt bele. Hát
szerintem egyértelmű hogy kizavarta meg a nagy étkezésben.
- Hé!! Peti, lehet hogy másnak
most te lennél a finom. – Nevetett Olivér. A viccet azonnal megértette mindenki
és mi is nevetni kezdtünk.
A bejárati ajtó csapódott, mindenki tekintete az ajtóra vezetődött. De a nevetést nem hagytuk abba, mivel Peti szövegei nagyon nagyok! Mint például: Kicsi csillag..majd bepótoljuk.- Megállás nélkül nevettünk.
- Látom jól szórakoztok nélkülem is!- Az ajtón egy magas, könnyes szemű fiú lépett be.
- B..Bence!- Ugrottam fel elé. Még én sem tudom miért tettem simán nézhettem volna ahogyan sír az akiért a szívem megszakad. - Mi a baj?
- Te vagy a baj!! Ki más?- Ordított.
- Bence.- Töröltem le az egyik könnycseppet az arcáról. Csodáltam hogy ezt megmertem tenni és ő hagyta.- Reggel megcsókoltalak te pedig ellöktél. Hogy bizonyítsak már neked?
- Volt közted és Olivér között valami?- Kérdésemre nem választ hanem egy újabb kérdést adott. Még nem volt köztünk semmi csak egy csók még is milyen sokat jelentünk egymásnak és mennyire féltékeny.
- Neem!! Tudod hogy aludtam el az nap?- Emeltem fel a hangom.- Miattad sírtam!!
- De én nem akartam hogy sírj.- Nézett a földre. Próbálta takarni kisírt szemeit, de hiába már láttam.
A fiúk felmentek az emeletre, mert Olivér intett nekik. Egész jó fej gyerek, tud ő normális is lenni ha akar.
- Akkor miért hitetlenkedsz? Bence, nem fogtad fel még hogy ugyan úgy érzek irántad ahogyan te irántam?
- Ez most komoly? Tényleg szeretsz?- Mikor felnézett rám, bennem minden összeomlott. A legrosszabb rémálmom is bevalósult. Szeme vérpiros volt és nem a könnyektől. Nem a könnytől kiázott szemeit takargatta. Láttam már kisírt szemeket, de ez nem az volt.
- Te drogoztál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése