11.fejezet

         Sziasztok!! Hát örültem annak a hetedik feliratkozónak így

        itt van a 11. fejezet. Remélem hogy tetszeni fog és ezúttal lesz 

         néhány komment.                                            

                                                 Nagy Mercédesz           

  Csak én lehetek ennyire balszerencsés..Én meg Olivér egy szobában..oké, de én biztos hogy nem fekszek le mellé inkább alszok majd a földön vagy az ágy melletti fotelben. Még azt se tudom hogy Bence mellé hogy voltam képes elsőnek lefeküdni, mert én nem az a fajta lány vagyok akinek tök mindegy hogy ki alszik mellette. Bence volt az első fiú akivel aludtam..jó, nem egészen pontosan mert Marci, Dávid és Krisztián mellett már aludtam, de ők egészen mások. Ha úgy nézzük mind a testvérem mert Krisztián az mindig olyan volt nekem.

    - Felhívom Petiéket hogy ma itt leszünk.- Mély hangját hallottam. Felé fordultam, de ő már háttal állt nekem és a telefont a füléhez tartotta.- Na, szia Ya Ou...figyelj az a helyzet hogy Mercédeszt el kellett hoznom Dunakeszire, de defektet kapott az autó és ma itt kell éjszakáznunk.- Dünnyögve számolt be a történtekről a szöszi. Valamit még mondogatott Ya Ou neki, de nem hallottam pontosan hogy mit. - De én most leszarom Bence érzelmeit!! Holnap tudunk haza menni, és kész..oldjátok meg! Csá.- Hangja dühössé vált, a kezében tartott méreg drága telefon levágta az ágyra. Volt már alkalmam idegesnek látni, de most egyáltalán nem értetem hogy miért ennyire ideges. Sőt!! Azt sem értetem hogy miért hozódott fel Bence.

 - Mit mondott? Mi van Bencével?

- Mercy!! Vajon mi van? Mhh? Miattad ment el! Képzeld csak, nincs nála egy forint se és a szüleihez ment! Ez tudod mit jelent?? Azt, hogy nem tudott máshová menni!- Nem értettem hogy miért kiabál, mert én nem tehetek mind erről.- Azt mondja Ya Ou, hogy cigizni látta Bencét mielőtt elment otthonról.- Valamennyivel hangja már megenyhült, de még mindig nem értettem hogy mi a baja..Ezt ő is észre vette, így folytatta.- Bence akkor cigizik hogy ha ideges..és ezt szokta követni a szeszes ital és drog..Már sajnos járt úgy hogy elvonóra küldték ezek miatt. Ezért mondtam hogy ne játssz az érzelmeivel, mert hamar meglehet bántani őt...Bencének ezt az oldalát senki sem ismeri, mindenki azt hiszi hogy ő mindig nyugodt természetű mosolygós srác...de nem mindig így van.- Már nem ordított velem, szavai ledöbbentetek. Bencéről ezt annyira nehéz elhinni. Ő meg a drog?

- Olivér..Értsd már meg hogy erről nem én tehetek!! Bencével egy csókunk volt és kész!! Nekem nem jelentett semmit!! - Még én sem hittem a fülemnek, pedig ezeket mind én mondtam. Még hogy nem jelentett semmit, bár úgy lenne!

- Ne játszd már meg ennyire magad!! Reggel látnod kellett volna az arcodat amikor Bence közölte hogy elköltözik..próbáltad adni a kemény csajt, de az én szememet te nem tudod átverni Mercédesz! Látom hogy szereted..- Mosolygott gúnyosan.- Sőt, lemerem fogadni hogy ő neked az első fontos csákó az életedben!!

- Ne bízd már el magad. Képzeld...nem ő az első sőt ő a sehányadik! - Hogy tudok én hazudni! Mehetnék színésznőnek is akár..

- Hagyjuk már ezt...- Nevetett rajtam hangosan és elindult az ajtó felé majd becsapta rám.

         Szuper! Ez az idióta...egy akkor egy barom! Azt hittem hogy lehet hogy normális egy srác és félreismertem, de tessék! Mit csinál? Nem képes felfogni hogy nem akarom Bencét szeretni...hogy nem akarok szerelmes lenni. De nem tudok mit tenni, mert csak azok a mondatok jártak a fejemben amiket Olivér mondott. Hogy Bence drogozott régen és hogy miattam lehet hogy megint odáig fog süllyedni. De én ezt nem akarom. - Gondolkodásomból egy ismeretlen csengőhang merített ki. Az ágyon lévő telefon csörgött..Olivér telefonja. Nem gondolkodtam, azonnal az ágyhoz sétáltam és felvettem a telefont úgy hogy még azt se néztem meg hogy ki az a személy aki az én idióta barátomat keresi

- Olivér, te egy szemétláda pöcs vagy!! Miért kell neked az aki nekem kell? Nem bírsz magaddal? Tudod hogy mit érzek Mercy iránt még is elviszed Dunakeszire és azt próbálod beadni hogy defektet kaptál? Hagyjuk már!! Egy pöcs vagy!! Nem vagy méltó arra, hogy megmond ha bejön neked a csaj!! - Vékony hang ordibált a telefon mögül. Bence hangja.

- B..Bence.- Félve szólaltam meg. Jól esett hogy biztosra tudtam hogy szeret, de szar volt az a tudat hogy azt hiszi hogy nekem többet jelent Olivér...Olivér..Pff..még a névtől is csak undorodok. Bence nem szólt többet rám nyomta a telefont..

   Most hiszi hogy én érzek valamit Olivér iránt? Mert ha azt feltételezi hogy ez a defektes dolog csak azért van, hogy mi együtt lehessünk akkor csak úgy gondolja hogy nekem jelent valamit Olivér...de ez nem így van, én jobban örülnék ha Bencével jöttem volna ide és vele kellene lennem. Ez van..magamnak már nem tudok hazudni. Valamiért arra vágytam hogy velem legyen. 

  Az ajtó újra nyílt, Olivér lépett be rajta mosolygós arccal. Minek örül ennyire, amikor egy rohadt kicsi kis szobába vagyunk ítélve erre az éjszakára...? Megállt az ágy előtt és a fejét vakargatva gondolkodott. Nem voltam kíváncsi hogy mi futhat át az agyán.

- Szóval ha lezuhanyzok akkor ugyan ezt a ruhát kellene felvennem..?- Lemoshatatlan vigyor ült az arcán, szerintem ezt a mondatot sem nekem szánta.

 Kezébe vette a fehér törölközőt ami a polcra volt hajtva és elindult a fürdőszoba felé. Szinte az egész szobát csak a nagy franciaágy dobta fel, ami narancssárga lepedővel volt leterítve. Ledobtam magam az említett bútorra és nem törődve semmivel magamra húztam a takarót és álomba sírtam magam.

                                                           Vavra Bence

    Arra a döntésre jutotta hogy a szüleimnél töltök egy kis időt. De eszembe jutott hogy, hogy váltam el tőlük így inkább oda se mentem. Egész nap az utcákat jártam és azon gondolkodtam hogy vajon Mercy most milyen jól szórakozhat Olivérrel. Néha megállított egy - két lány egy fotóért vagy egy aláírásért, nagy nehezen mindnek eleget tettem kérésére hiszen ők nem tehetnek semmiről. Ők azok akik mindig mellettem állnak és támogatják a bandát.

   Megfordult a fejemben hogy meglátogatom rég látott barátom és ott éjszakázok mert ha az ősökhöz mennék ott biztos hogy nem tudnék pihenni mert csak kérdezősködnének ahhoz meg már nincs kedvem. 

   Már jó barátom ajtaja előtt álltam és vártam hogy ajtót nyisson, elég rossz idő volt odakint; Fújt a szél a rügyező fák sem voltak most olyan szépek. Én pedig fáztam.

- Bence, haver!!- Ölelt át meglepődve miután ajtót nyitott nekem. 

Beengedett és főzött egy kis kávét én pedig addig helyet foglaltam a nappalijában lévő L alakú kanapén.

- Na mesélj, mizujs?- Ült le mellém miközben letette az üvegasztalra a két csésze kávét.

Még én magam sem tudtam hogy honnan kezdjek neki mesélni. Már eltelt egy kis idő az X-faktor óta és az óta szinte az egész életem megváltozott, minden megváltozott. Én is egy csomót változtam és az életvitelem is.

- Semmi újdonság.- Mondtam az ellenkezőjét az igazságnak.- Nincs egy kis 'cuccod'?- Most nekem csak arra van szükségem hogy lenyugodjak és hogy legalább erre a napra mindent, de mindent elfelejtsek. Nem akarom egy kis ideig a "Mercédesz" nevet hallani.

- De hogy nem van!- Felállt mellőlem Derek és a velünk szemben lévő szekrényhez sietett. Kihúzta az utolsó fiókot és kivette belelő a kért dolgot.- A tegnap szereztem be.- Mondta miközben elkezdte gyűrni a méregzöld anyagot. Miután meggyűrte átadta nekem és meggyújtotta. Erre volt szükségem. Miután beleszívtam már mindent másképp láttam. Jobb lett a kedvem. Ilyenkor a drog a legjobb megoldás, nekem ne mondja senki hogy nem javít semmit az ember hangulatán.