12.fejezet

Sziasztok. Itt is az új rész. Igen ismét... most gondolhatjátok.. h MI VAN EZEK NINCS MIT CSINÁLJANAK? háth van.. de ezt a blogot olyan élvezettel írom/írjuk, hogy nincs lelkem ne meg írni egy részt. de komolyan. annyira jó egyes részekbe beleélni magamat.. <3
Hmm kicsit hiányolom a visszajelzéseket.. de mondjuk a nézettségnek nagyon örültünk a nézettségnek is <3 báár.. most valami nagyon jót találtunk ki... m3 nem is szaporítom a szót. <3 kellemes olvasást <3


Nagy Mercédesz

A nap fénye az arcomat pirította. Pedig még csak tavasz volt.  Szemeimet megdörzsölve felültem az ágyban. A szöszi még mindig aludt. Nagy nehezen felkeltem az ágyból, bementem a fürdőnek alig sem nevezhető "szobába" majd, úgy ahogy, elvégeztem a reggeli teendőimet. Ezt kb. 10 percig tettem, majd kimentem.A szöszi sehol. Eltűnt?! Van varázs ereje? Mert egy 10 perce még itt volt! Lehuppantam az ágyra és vártam. Vártam...vártam.. Olivér sehol. Nem vagyok képes várni! Lementem. A recepciónál volt a tegnap esti hölgy. Odamentem.
-Bocsánat. Nem tudod, hogy hova ment a szöszi, aki tegnap este velem volt?
-Nem.Sajnálom... De.. nem őrá gondoltál?-mutatott az ajtóban álló szöszire. Kezében egy pohár kávé, és egy zacsiban fánk..féleség.
-Végre!Hova tűntél?-kaptam ki kezéből az említetteket.
-Kajáért...
-Sejthettem volna!-mosolyodtam el. Elsőnek mosolyogtam Olira. Úr isten.. megváltás!
-Mosolyogsz. Elképesztő!-nevetett.
-Ne szokj hozzá. -mondtam, s kifelé mentem.Az udvar félén a fekete BMW állt.
-Pattanj be! Megyünk haza.
-Végre. Már azt hittem, hogy ide fogunk költözni!-ültem be mellé, majd elindultunk.

30 perc múlva már a saját kis lakásom ajtaja előtt álltunk. Végre. Olyan jó újra látni ezt a kis házat...
-Megjöttünk!-mondtam, s bementem a konyhába.
-Szia Oli!-mondta Peti. Igen, Olit mondott , csak , jól hallottátok.
-Oké Peti. Tudom, hogy én űztem el Benny-t, de az ő döntése, nem?-törtem ki.
-Milyen volt az út Oli?
-Szerintem igaza van! -HELYESELTE!!! Olivér. Rá sem ismerek.
-Mi van haver? Megtértél? Átálltál az ő oldalára?
-Nem, csak jobban megismertem...-ezt szöszi nem kellett volna.
-Oli. Megmondtam, hogy nem ismersz!Fogd fel!Az csak egy részlet volt az életemből! Felfogtad?-ordítottam.
-Jól van na!Senki sem süket!Amúgy elviszlek táncra!-szóval ő is jön. Szuper.
-Minden vágyam, Olivér, hogy veled menjek!-mondtam kicsit sem boldogan.
-Az enyém is, ne aggódj!

Szobámba mentem. Levettem magamról azt a sok göncöt, ami már kicsit sem volt illatos... Miután sikeresen kiválasztottam magamnak a mai napi összeállítást ,a fürdőbe mentem. Elintéztem hajam, majd ismét a szobámba mentem. Az ajtó félig nyitva volt. Beakartam csukni...de.. akarva akaratlanul meghallottam valamit...
-Olivér normális vagy?-Peti volt az. Üvöltött.
-Miért ne lennék az? He? Egy estét töltöttem vele, azt is csak kényszerből!
-Tudod, hogy Bence este felhívott?
-Mit csinált?Fogalmam sem volt róla!
-Tudom, mivel Mercédesz vette fel a telefont!
-Mii? Mi történt?
-Ahogy Mercédesz beleszólt kinyomta.Tudod milyen szar neki? Tudod, hogy azt hiszi, hogy te és ő együtt vagytok?
-De.. mi.. nem!
-Tudom, de ő nem!
-Oké.Beszélek vele...

Nem akartam ezeket hallani. Nem voltam rá kíváncsi! Jó jó! Érzek Benny iránt valamit,... de ő eltolt..Ezek szerint.. ő nem.. Vagy ha igen, akkor tagadta..
-Mercy, indulunk!-hallottam Olivér rekedtes hangját.
-Megyek!-ordítottam,  elvettem a telefonom, s lementem.
Beültünk az autóba, s már száguldottunk is. Nem szóltam hozzá. Az a beszélgetés.. megviselt. Nem akartam, hogy igaz legyen! Benny egy jóképű srác. Minden fanja őt akarja. Bármelyik lányt megkaphatja, de akkor miért miattam volt szarul? Miért értem..miattam.... Csak.. ha kárt tesz magában.. én..én nem bocsájtanám meg magamnak...
-Gyere!-motyogta a szöszi, mire feleszméltem a nagy gondolkodásból...
-Ja..Megyek..
Bementünk. Egy jó páran már ott voltak. Átöltöztem, majd én is bementem a táncterembe. Elindítottam a Lady Marmalade című számot. Megragadtam az én drága tánc partnerem, Ákos kezét, és elkezdtünk táncolni. Régebben ugyanerre a számra táncoltunk egy versenyen. Így elég könnyű volt... A dal végén tapsoltak. Ákos segítségével , betanítottuk a tánc lépéseket. Kiosztottuk a párokat. Úgy 5 óra után már sikerült mindenkinek, úgymond tökéletesen. Már 4 óra volt. Hulla vagyok.
-Gyere menjünk. -szólt Olivér...
-Háth jó. Holnap találkozunk!Szevasztok!-majd kimentünk.
Az autó.. khmm eltűnt!Ez az Olivér!Gratulálok!
-Hol van az autód?-vontam kérdőre.
-Petinél. Elkérte, mivel  a barátnőjével van randija.
-Repesek az örömtől!-s megindultam haza.
Petinek is most kell a kocsi. Nehogy már azután, ami után hazamentünk. Peti, néha úgy szeretlek!De komolyan! A Hősök terén voltunk. Egy ismerős dallamot hallottam meg....
-Felnézek az égre és látom már.
 Elrontottam baby, tudom hogy fáj.
 Belátom a hibámat, nagyon bánom már.
 Szeretlek, úgyhogy elengedlek és ez fáj!

Horváth Tomi dala egyből belopta magát a szívembe. Már egy jó ideje csak ezt hallgatom.. Igen.. én ilyen zenéket is hallgatok.. Hogy miért? Nem tudom.  Megragadtam Oli kezét és a dal irányába mentem. Utca zenészek voltak. Egy gitáros, az énekes és a rapper. Odaálltunk a tömeg közé... És ekkor esett le, hogy a kezét fogom. Zavartan tekintettem rá, de ő is ugyanúgy figyelte tetteimet. Kezemet kikapta az övéből.
-Bocs.-motyogtam, majd a dalra figyeltem...
Ahogy a dalszöveget mondták, valamire rájöttem... Ami szarul esett. Nem igaz, hogy mindenben megkapom Bencét! De komolyan! Hogy lehetek ilyen barom? Miért estem bele egy sztárba? Hmm... jó kérdés! Eszembe jutott minden kiélvezett pillanat. Ahogy megcsókol, ahogy ajkaimmal játszadozik, az hogy azt mondja SZERETLEK. És , hogy én is így gondolom... Hogy.. szeretem... De.. ő... Könnybe lábadt a szemem. Sírtam... Könnyeim csak úgy potyogtak. Valakit muszáj megölelnem... Ne már, hogy csak ő van itt!!!! Na.. jó... Nagy nehezen rászántam magam.. Megöleltem. Igen megöleltem a szöszit.
-Szeretem.. -suttogtam..
-Tudom Mercy.. de.. ezt ő neki kéne elmondani!-ölelt át ő is.
Jól esett ölelése. Megnyugtatott. Olyan érzés volt, mint annó, amikor Dávid ölelt meg. Amikor megnyugtatott Anya halálakor.Hiányzik a bátyám. Bármennyire is nehéz bevallani, hiányzik.. Pedig. megfogadtam, hogy sosem fog hiányozni... Tévedtem akkor... Talán hiányzok neki.. talán..
-De.. nem merem. Mert.. elutasított. Ezek szerint, nem kellek neki...
-Tévedsz. Mert igen.. Csak ő nem akarja felfogni, hogy nekem rohadtul nem jössz be!
-Ezt hogy érted?
-Úgy, hogy azt hiszi, hogy tegnap.. mi... khm.. érted!
-Sajnos. Ami abszurd, mivel.. én téged.. rühellek.. és nem is tudom, miért is ölelgetlek...


Vavra Bence
Minden lány Olira megy. Tudom, hogy nem vagyok jóképű. De ha már egyszer szerelmes vagyok, akkor Olivérnek azt a lányt is el kell vegye. Ezt nem hiszem el!Azt hitem haverok vagyunk. Úgy látszik tévedtem.. De akkor nagyon. Miért is bíztam meg benne? Sőt.. Mercédeszből ki nem néztem volna. Amúgy is. Olivérnek barátnője van. Mit szólna a csaj hozzá, ha elmondanám neki, hogy együtt töltött Oli egy éjszakát egy lánnyal, aki nem ő volt? De.. nem tehetem. Mert tudtommal még a barátom. Nem vagyok képes ártani neki. Olyan mintha  a tesóm lenne.

Épp a Hősök terén sétáltam. Ez a tér sokat segít. Mindig látom a gyerekeket.. mosolyognak. Nem tudják még, hogy milyen szar is az élet. Hogy mennyi megrázkódtatáson kell még keresztülmenjenek... De mindegy is. Most nem ezen kéne gondolkodnom. Hanem azon, hogy mennyire ki kéne üríteni a fejemet. Mert az ahogy most van , nem jó....
-Szia. Benny?-egy aranyos lány volt. Alig lehetett 14 éves.
-Szia. Igen.
-Kaphatok egy autó grammot és egy képet?-kérdezte.
-Ez természetes. Neved?
-Mercédesz...-a név még mindig vizhangzik gondolataimban. Mercédesz... A hangja.. a mosolya.. a mindene előttem volt... Egy másodpercre leblokkoltam. De feleszméltem. Aláírtam neki, és képet is készítettem vele.
-Köszönöm..További szép napot!-mondta majd elment.

Még egy ideig néztem ahogy elment, majd tovább álltam.  Egy ismerős dallamot hallottam meg.Azonnal a dal irányába mentem. Vége a dal címe. Utca zenészek énekelték. Ez valahogy jobb volt, mint az eredeti... Körbenéztem a társaságon... Bár ne tettem volna.Egy szöszi fejet pillantottam meg. Azonnal felismertem, hogy Olivér az... De.. egy lánnyal ölelkezett... A lány.. olyan ismerős.. nem.. az nem lehet.. az nem igaz... Biztos nem Mercédesz! Nem lehet ő.. biztos nem ő... Odamegyek. Biztos ami biztos... A háttérben a refrén ment.. Agyamat átjárta minden egyes sora..Elrontottam baby, tudom hogy fáj. ... Odaértem. Úgy 5 méterre lehettem tőlük. Olivér nem vett észre. És beigazolódott a sejtésem. Mercédeszt öleli. Ekkora egy szemétládát.... De.. beszélgetnek..
-Én.. szeretem...-suttogta Olivérnek..
Most mi a franc van? Mercy szereti Olit ? Vagy mi a franc?   Ezt nem hiszem el... Odamegyek...
-Sziasztok!-motyogtam. Szemem szikrákat szórt. Tekintetem köztük cikázott.
-Be..Benny.. t. te m.. mit keresel itt?-hangja remegett. Szeme fel volt dagadva a sírástól.. Mit csinálhatott vele ez a szemét?
-Erre jártam... Nem is zavarok.. Remélem.. jól el vagytok.. Szóval megyek is...-indultam meg.. de Mercy megragadta a kezem, és maga felé fordított.-Mit akarsz?
-Én..sze..szeretlek.-suttogta, majd ajkait az enyémre nyomta.