Sziasztok. íme a 10 rész. Remélem tetszeni fog. mert sokáig írtam <3 és azért a véleményeket is írjátok meg, mert nagyon kíváncsi vagyok. tudom ez a rész kissé sablonos lett, de azért a folytatás már nem ;)
Jó olvasást ;) xx
Az ébresztett meg, hogy éreztem ahogyan az ágy besüpped mellettem. Bence befeküdt mellém, viszonylag messze tőlem próbált az ágy másik végébe húzódni. Úgy éreztem hogy még egy esélyt adok magamnak, és közelebb csúsztam hozzá. Átdobtam karomat csípőjén, csak az volt bennem hogy most vagy soha.
Jó olvasást ;) xx
Az ébresztett meg, hogy éreztem ahogyan az ágy besüpped mellettem. Bence befeküdt mellém, viszonylag messze tőlem próbált az ágy másik végébe húzódni. Úgy éreztem hogy még egy esélyt adok magamnak, és közelebb csúsztam hozzá. Átdobtam karomat csípőjén, csak az volt bennem hogy most vagy soha.
Bence sóhajtott és megfogta a kezemet. Ujjaival végig simította a tenyerem, majd újabb csalódást okozott. Le vette a a karom magáról. Azt hittem, ölelkezve alszunk majd, de úgy tűnt hogy egyáltalán nem. De amikor Bence velem szembe fordult, átölelt és szorosan magához húzott akkor nagyon megnyugodtam. Még akkor sem értettem hogy miért teszi mikor "segg fej"-nek neveztem, de jól esett hogy karjaiban aludhatok.
- Jó éjt.- Fülembe súgta és adott egy puszit a homlokomra.
Jó most mi a franc van? Az előbb eltávolodott, most meg jó éjt-et súg a fülembe és átölel?! Oké Bence!Elérted nálam azt a szintet, hogy rohadtul nem értelek.... Szívemben vegyes érzelmek kavarognak. Utáltam.. az iménti cselekedete miatt, de valahogy szerettem is.. mert az, ahogy a fülembe súgta, a szívemig hatolt... úgy éreztem, hogy minden tökéletes. Pedig csak jó éjt kívánt. Semmi többet...
Reggel
Arcom nyúzott volt. Hajam az égnek állt. Nagy nehezen feltápászkodtam a helyemről. Benny már nem volt mellettem.Bár nem is baj. Legalább nem látom! Elvettem a mai napi ruha összeállításomat, s a fürdő felé vettem az irányt. Elvégeztem a reggeli teendőimet, átöltöztem, majd a konyhába siettem. Lent voltak . Mind négyen. Mikor észrevették, hogy lementem, mindenki rám szegezte tekintetét.
-Cső!-mondtam egy fintorral, majd Peti mellé furakodtam a konyhában.
-Neked is szép reggelt.Hogy aludtál? Biztos jól!-ez vajon ki volt?! Hát persze , hogy az Olivér.
-Szerintem Oli, rohadtul nincs hozzá közöd!-szűrtem ki fogaim közül.
-De van, hogy ha valakinek, aki közöttünk van szarul érzi magát!Miattad!-tudom kire célzott.
-Olivér. Az nekem hol fáj?-egy halvány pillantást vetettem Bennyre, de már le is vettem...Nem volt kedvem ránézni. A szívem összeszorul, ha csak arra gondolok, hogy ajkai milyen puhán érnek hozzám.. de ő hidegen elutasított...
-Mercédesz szánalmas vagy!-folytatta Oli.
-Olivér! Idefigyelj!Miért is? Miért én vagyok a szánalmas? He?Azért mert elutasított?Azért.. mert nem érdeklem?Azért? Akkor .. Akkor tényleg szánalmas vagyok! De ha jobban belegondolok... te sem vagy különb!-törtem ki.
-Srácok álljatok le!-Benny állt közénk.-Elköltözöm!
Hangja átjárta testem.. Elköltözik.. Most ennek örüljek vagy sem? Örülök, mert nem kell minden nap vele találkoznom.. de.. szomorú is vagyok.. mert.. nem láthatom azt, ahogy rám mosolyog, ahogy nevet, ahogy a nevemet kimondja...
-Miért?-Oli csak ennyit tudott kimondani.
-Semmi közötök!Felnőtt ember vagyok!Azt csinálok amit akarok!-egy megvető pillantással nézett rám. Jó!Oké felfogtam, hogy miattam van az egész.
-Több helyem lesz!Nekem ez sehol sem fáj Bence!-nevettem fel kínosan, majd elkezdtem készíteni a reggelimet.
-Mercédesz... csalódtam benned!-mondta Ya Ou.
-Sajnálom!Eszek! Szóval légyszi ne zavarj!-fintorogtam.
Ezután felmentek. Éreztem, hogy most mind négyen gyűlölnek, de úgy ahogy van, nem érdekel! Nem akartam , hogy itt legyen. Még ha fájó is kimondani, de így van! És legalább megismerték az igazi énem!
A telefonom csengése szakította meg gondolat menetemet. Anita volt.
-Szia!-köszönt bele a telefonba. Helyesbítek: ORDÍTOTT.
-Szia. Nem vagyok süket!
-Tudom. Gyere be próbára!-hangjából ítélve vigyorgott. Jellemző.
-Jól állunk. A diák mondja a tanárnak, hogy jó lenne, ha betolná a seggét táncra!-fintorogtam.
-Vicces vagy Mercédesz!Siess!
-Oké.Nemsokára ott vagyok!Szia!-majd választ sem várva kinyomtam.
Megettem az utolsó kanál müzlimet, majd a szobámba siettem. Benny bent volt. Pakolt. Szívem a torkomban dobogott. Mikor észrevett, egy halvány, nagyon halvány mosolyt küldött felém, majd tovább folytatta.
-Nem kérdezel semmit?Nem kérdezed meg, hogy miért is megyek el?-kérdezte.
-Bence miért? Mi értelme? Úgy is tudom!Tudom, hogy azért mész el , mert alig bírod elviselni a pofámat!-ordítottam, bár nem olyan hangosan.
-Ez nem így van!
-Egyszer szeretsz, egyszer nem!Nem értelek Bence!De tudod mit? Inkább hagyjuk el a francba!Úgy sem érné meg ezen veszekedni!Te mész az új lakásodba! Légy boldog! Én meg maradok itt, a három idiótával!
-Akkor..Légy boldog!-csak ennyit mondott, majd megfogta bőröndjét, és kiment.
Ledobtam magam az ágyra.Fejemet a párnába fúrtam. Mégis mi a francért okol engem? Igen, belé estem!Ez olyan nagy bűn? Talán.. még örülnöm is kéne, hogy elment, de nem! Mert Mercédesz, te egy olyan nagy barom vagy, hogy.. hiányozni fog neked! Pedig csak egy , ártatlan kis csók volt. De te ezt is komolyan veszed! Igen, épp harmadik személyben beszélek magamról... Szuper! Gratulálok...
-Végre!Azt hittem elraboltak!-mondta Anita, miután 30 percre a telefon hívás utánra bekullogtam tánc órára.
-Neked is szia Anita!Hogy vagy K.? Talán jobban? És te hogy vagy? Velem minden rendben! És ők? Hogy vannak? Velük is minden rendben? Annak örülök!-hadartam el neki, majd a zene lejátszóhoz mentem.
-Jó kedved van!
-Mint látod!-vontam vállat, majd elkezdtem keresni egy jó zenét. Persze By The Way-t, mert nemsokára lesz az első fellépés, ahol mi is be kell segítenünk.
-Akkor megvan! Gyertek ide!-csaptam össze tenyerem, majd megvártam mire mindenki feltolja a seggét a színpadra... Beindítottam a zenét, ami a Standing alone volt. Erre gondoltam, hogy bemelegítünk. Utána jönne a Scream, és utána pedig az, hogy kitalálunk egy új koreográfiát...A dal végén mindenki lihegett.-De fárasztó egy dal!Komolyan mondom, hogy ilyen lusta bandával, még nem találkoztam!
-Kedves vagy! Kösz! -hallatszott össze-vissza.
-Csendet!-ordítottam el magam.- A Scream jön!
-Mehet élőre?-hallottam meg egy ismerős hangot.Mindenki visítani kezdett.
-Tőlem aztán, Oli azt csinálsz, amit akarsz!-fintorogtam, s megkerestem a dalt. Elindítottam, közben pedig Oli énekelt...
Telefonom csörgése zavarta meg a próbát. Vajon ki kereshet? Marci. Biztos a labda miatt...
-Most hazamehettek!-mondtam, s arrébb vonultam, hogy fel tudjam venni.-Szia Marci.
-Elfelejtetted!-mondta szomorúan.
-Mit?-vontam fel szemöldököm.
-Azt, hogy ma leviszel Dunakeszire a táborba!
-Fhuu. Mindjárt ott vagyok!-majd kinyomtam.-A francba!
Tökre elfelejtettem!El voltam foglalkozva magammal!Szánalmas egy testvér vagyok! Most hogy viszem el? Az a tábor a mindene...
-Mi a baj?-kérdezte Oli.szemében láttam, hogy segítene...
-Semmi sok!Semmi olyan amihez közöd lehetne!-feleltem, kissé nagyon durván.
-Pedig segítenék, de ha nem akkor nem!-indult meg kifele.
-Várj!-vissza fordult.-Van autód?
-Igen... miért?
-Segítesz?
-Persze!Szívesen!-ilyet sem hallani minden nap Olivértől.
-Akkor gyere!-vettem el a telómat, s kimentem
-Mit kell segítenem?
-Le kéne vigyél engem és Marcit Dunakeszire.
-Semmi gond!Pattanj be!-mutatott a fekete BMW-re. Beültünk. Beindította, s rálépett a gáz pedálra. Leadtam a címet, majd hátradőltem.
-Miért segítesz?-néztem rá.
-Nem vagy te olyan gonosz! Bence, meg felnőtt. A maga ura!Azt csinál amit akar, és mi nem szólhatunk bele...
-Kösz... De.. én nem tehetek róla, hogy.. ilyen barom vagyok!
-Miért lennél az?
-Mert túl hamar megszeretem az embereket!
-Te.Túl hamar, megszereted az embereket?! Nehéz elhinni!
-De igaz! Én.. nem az vagyok.. aki otthon van veletek! Csak részben! Én olyan vagyok, amilyen Marcival voltam... Csak mindenki mást vár el tőlem, így nehéz az igazi énem mutatni... Basszus!Én és a nagy szám!-röhögtem...
-Nem mondom meg senkinek!És.. miért is utálsz?
-Miért? Mert te is az olyan Hmm én vagyok a leghelyesebb pasi a világon!A szőke fejemmel hódítok! Ááh Oli , te olyan vagy mint minden pasi! Ezért utállak.
-De nem is ismersz!
-De nem is akarlak!
-De megfogsz!
-Honnan vagy te olyan biztos ebben?
-Tudom és kész!Az én szőke fejem is szokott gondolkodni, nem mindig a kaján jár...-ebbe már röhögött.
-Hazudsz! Olivér hazudsz!-nevettem...
Megjöttünk. A lakóház kissé régi volt. Jó pár évtizedet megélt már. A falak kopottak voltak. Mégis a gyerek zsivaj mindent elfelejtet. A közös udvaron egy srácot véltem felfedezni. Focizott. Egy elégedett mosoly jelent meg az arcomon. Észrevett. A padon lévő cuccokkal felém igyekezett.
-Szia Mercédesz!
-Szia öcskös. És még egyszer nagyon sajnálom!-borzoltam fel haját.
-Semmi.Ő ki?-mutatott a hátamnál álló szöszire.
-Olivér...
-A barátod?
-Még szép, hogy nem! Inkább meghalok, minthogy a barátom legyen!-nevettem fel kínosan. Mindhárman nevettünk. Olivér is így gondolja. Még szép!
-Nem jössz be? Dóra palacsintát készített.
-Nem, nincs kedvem találkozni a vén szipirtyóval.
-Nem is vén. Nagyon is kedves.Mindegy! Nem éri meg veled veszekedni. Bepakolsz?-bólintottam.-Oké.Elköszönök, és mehetünk is!-majd befutott.
-Aranyos gyerek!-ragadta meg az egyik bőröndöt.
-Dávidra üt!-sóhajtottam.
-Kire?
-A bátyámra... -haraptam ajkaimba.
-Oh. mi van vele?
-Elköltözött az ország másik felébe. 4 éve már.De nem érdekel mi van vele! Nélküle is megvagyunk...
-Sajnálom..
-Nem kell! Mondom . Megvagyok nélküle is... Remélem..
-Mercédesz!-hallottam meg apám rekedtes hangját. Mikor rá néztem , könnycseppek szöktek a szemembe.A csomagok kiugrottak a kezemből, és én futottam.Apám karjaiig meg sem álltam. Olyan rég láttam...
-Hiányoztál...
-Jajj lányom! Hisz mindig itt voltunk!
-Tudom, de én nem voltam nálatok ezer éve!
-Pedig ajtónk mindig nyitva vár téged!
-Megyünk?-kisöcsém hangja mosolyra késztetett.
-Persze!Akkor mi most megyünk!
-Oké.De egyet árulj el!-mosolyodott el apám.
-Nem , nem vagyok együtt a szöszivel!-nevettem. Ezt az egyet árulj el dumát, általában a pasis ügyeknél használta.
-Pedig szépek vagytok együtt.
-Szép álom apa. De nem fogok együtt lenni vele soha!-nevettem, majd elmentünk.
Az út szép csendben telt. Még a légy zümmögését is lehetett hallani. Na jó nem. Csak azt, ahogy Oli hasa jó párszor megkordult. És mi tagadás , az én hasam is kissé üres volt... Odaértünk Dunakeszire. Szorosan megöleltem a kis öcsémet, majd hazaindultunk. Az út addig csendben telt el, ameddig nem keveredtünk dugóba az autópályán. Imádom Magyarországot. Mindig akkor kerülök dugóba, amikor nem kéne. Oli idegesen dudált.
-Szerintem anélkül is tudják, hogy előre kell menni!-mondtam, amikor hosszú percekig lenyomva tartotta a dudát.
-Ezt nem hiszem el!A francba!
Egy hangos robbanás félét hallottunk.Az autó nehezen ment.Oli lehúzódott a szélére az útnak.
-Mi történt?-kérdeztem, miután mindketten kiszálltunk az autóból.
-Defekt.A francba!Defekt!-zene füleimnek.A rém álmom zenéje. Ekkora szerencsétlenséget!-Hívok egy szerelőt.-alig hogy kimondta, a füléhez tartotta a telefont.-Haló?-szünet.Igen egy autó szerelőt szeretnék .-szünet.-Az M3-masra. -szünet.-Fekete BMW. Biztos megtalálják. -szünet.-Viszlát.
-Na mi van?-kérdeztem.
-10 perc és idejönnek.
-Ezt nem tudom itt és most megjavítani.Azt ajánlom, hogy visszaviszem önt, és barátnő...-kezdett bele.
-Nem a barátnőm!-javította ki Oli.
-Akkor önöket Dunakeszire, és ott egy szállodában elszállásolják önöket. Holnap pedig vissza is mehetnek Pestre.
-A francba!-hagyta el számat ez a csodaszép szó.
-Oké.Akkor vigyen be!-mondta Olivér.
Beültem a furgonba. Addig a szerelő és Oli feltolta a hátsó részre az autót. 10 perc múlva beültek és már száguldottunk is. Csak egy a baj. Hogy nem Pestre, hanem vissza Dunakeszire. Sajnos! Én nem akarom a szöszivel egy helységben tölteni az éjszakát. Remélem, hogy külön szoba lesz...
A szálloda inkább egy motelhez hasonlított. Persze.. én öt csillagos szállodára számítottam. Természetes, hogy nem így lett... Bementünk.A recepción egy húszas éveiben járó fiatal hölgy állt.
-Szobát vennénk ki.-jelentette ki Oli.
-Egyben vagy külön?
-Külön!-vágtam rá gyorsan.
Elkezdett keresgélni. 5 percig bújta a laptopot. Mi meg csak tétlenül álltunk ott...
-Sajnálom de csak egy szobában tudjuk önöket elszállásolni.
-Az.. is megfelel!-hadarta a mellettem álló. Valamit szívhatott a gyerek, mert ez rohadtul nem jó.
-A csomagjaitokat vigyük fel?
-Hagyd!Majd felvisszük mi!-mondtam, s megindultam a lépcső felé. Oli elvette a kulcsokat, s jött velem.-Tudod, hogy ez így nem jó!
-Persze, hogy tudom!De van más választásunk?
-Igazad van!Valahogy csak kibírom!-vontam vállat.
Megérkeztünk a 20. szoba elé. Kinyitottuk az ajtót. Mikor beléptünk, egy.. nagyon nem várt dolog fogadott.Egy szép hatalmas nagy ágy... EGY szép hatalmas nagy ágy.
-Ezt nem hiszem el!-nevetett fel kínosan a szöszi.
-Nem fogok veled egy ágyban aludni!
Jó most mi a franc van? Az előbb eltávolodott, most meg jó éjt-et súg a fülembe és átölel?! Oké Bence!Elérted nálam azt a szintet, hogy rohadtul nem értelek.... Szívemben vegyes érzelmek kavarognak. Utáltam.. az iménti cselekedete miatt, de valahogy szerettem is.. mert az, ahogy a fülembe súgta, a szívemig hatolt... úgy éreztem, hogy minden tökéletes. Pedig csak jó éjt kívánt. Semmi többet...
Reggel
Arcom nyúzott volt. Hajam az égnek állt. Nagy nehezen feltápászkodtam a helyemről. Benny már nem volt mellettem.Bár nem is baj. Legalább nem látom! Elvettem a mai napi ruha összeállításomat, s a fürdő felé vettem az irányt. Elvégeztem a reggeli teendőimet, átöltöztem, majd a konyhába siettem. Lent voltak . Mind négyen. Mikor észrevették, hogy lementem, mindenki rám szegezte tekintetét.
-Cső!-mondtam egy fintorral, majd Peti mellé furakodtam a konyhában.
-Neked is szép reggelt.Hogy aludtál? Biztos jól!-ez vajon ki volt?! Hát persze , hogy az Olivér.
-Szerintem Oli, rohadtul nincs hozzá közöd!-szűrtem ki fogaim közül.
-De van, hogy ha valakinek, aki közöttünk van szarul érzi magát!Miattad!-tudom kire célzott.
-Olivér. Az nekem hol fáj?-egy halvány pillantást vetettem Bennyre, de már le is vettem...Nem volt kedvem ránézni. A szívem összeszorul, ha csak arra gondolok, hogy ajkai milyen puhán érnek hozzám.. de ő hidegen elutasított...
-Mercédesz szánalmas vagy!-folytatta Oli.
-Olivér! Idefigyelj!Miért is? Miért én vagyok a szánalmas? He?Azért mert elutasított?Azért.. mert nem érdeklem?Azért? Akkor .. Akkor tényleg szánalmas vagyok! De ha jobban belegondolok... te sem vagy különb!-törtem ki.
-Srácok álljatok le!-Benny állt közénk.-Elköltözöm!
Hangja átjárta testem.. Elköltözik.. Most ennek örüljek vagy sem? Örülök, mert nem kell minden nap vele találkoznom.. de.. szomorú is vagyok.. mert.. nem láthatom azt, ahogy rám mosolyog, ahogy nevet, ahogy a nevemet kimondja...
-Miért?-Oli csak ennyit tudott kimondani.
-Semmi közötök!Felnőtt ember vagyok!Azt csinálok amit akarok!-egy megvető pillantással nézett rám. Jó!Oké felfogtam, hogy miattam van az egész.
-Több helyem lesz!Nekem ez sehol sem fáj Bence!-nevettem fel kínosan, majd elkezdtem készíteni a reggelimet.
-Mercédesz... csalódtam benned!-mondta Ya Ou.
-Sajnálom!Eszek! Szóval légyszi ne zavarj!-fintorogtam.
Ezután felmentek. Éreztem, hogy most mind négyen gyűlölnek, de úgy ahogy van, nem érdekel! Nem akartam , hogy itt legyen. Még ha fájó is kimondani, de így van! És legalább megismerték az igazi énem!
A telefonom csengése szakította meg gondolat menetemet. Anita volt.
-Szia!-köszönt bele a telefonba. Helyesbítek: ORDÍTOTT.
-Szia. Nem vagyok süket!
-Tudom. Gyere be próbára!-hangjából ítélve vigyorgott. Jellemző.
-Jól állunk. A diák mondja a tanárnak, hogy jó lenne, ha betolná a seggét táncra!-fintorogtam.
-Vicces vagy Mercédesz!Siess!
-Oké.Nemsokára ott vagyok!Szia!-majd választ sem várva kinyomtam.
Megettem az utolsó kanál müzlimet, majd a szobámba siettem. Benny bent volt. Pakolt. Szívem a torkomban dobogott. Mikor észrevett, egy halvány, nagyon halvány mosolyt küldött felém, majd tovább folytatta.
-Nem kérdezel semmit?Nem kérdezed meg, hogy miért is megyek el?-kérdezte.
-Bence miért? Mi értelme? Úgy is tudom!Tudom, hogy azért mész el , mert alig bírod elviselni a pofámat!-ordítottam, bár nem olyan hangosan.
-Ez nem így van!
-Egyszer szeretsz, egyszer nem!Nem értelek Bence!De tudod mit? Inkább hagyjuk el a francba!Úgy sem érné meg ezen veszekedni!Te mész az új lakásodba! Légy boldog! Én meg maradok itt, a három idiótával!
-Akkor..Légy boldog!-csak ennyit mondott, majd megfogta bőröndjét, és kiment.
Ledobtam magam az ágyra.Fejemet a párnába fúrtam. Mégis mi a francért okol engem? Igen, belé estem!Ez olyan nagy bűn? Talán.. még örülnöm is kéne, hogy elment, de nem! Mert Mercédesz, te egy olyan nagy barom vagy, hogy.. hiányozni fog neked! Pedig csak egy , ártatlan kis csók volt. De te ezt is komolyan veszed! Igen, épp harmadik személyben beszélek magamról... Szuper! Gratulálok...
-Végre!Azt hittem elraboltak!-mondta Anita, miután 30 percre a telefon hívás utánra bekullogtam tánc órára.
-Neked is szia Anita!Hogy vagy K.? Talán jobban? És te hogy vagy? Velem minden rendben! És ők? Hogy vannak? Velük is minden rendben? Annak örülök!-hadartam el neki, majd a zene lejátszóhoz mentem.
-Jó kedved van!
-Mint látod!-vontam vállat, majd elkezdtem keresni egy jó zenét. Persze By The Way-t, mert nemsokára lesz az első fellépés, ahol mi is be kell segítenünk.
-Akkor megvan! Gyertek ide!-csaptam össze tenyerem, majd megvártam mire mindenki feltolja a seggét a színpadra... Beindítottam a zenét, ami a Standing alone volt. Erre gondoltam, hogy bemelegítünk. Utána jönne a Scream, és utána pedig az, hogy kitalálunk egy új koreográfiát...A dal végén mindenki lihegett.-De fárasztó egy dal!Komolyan mondom, hogy ilyen lusta bandával, még nem találkoztam!
-Kedves vagy! Kösz! -hallatszott össze-vissza.
-Csendet!-ordítottam el magam.- A Scream jön!
-Mehet élőre?-hallottam meg egy ismerős hangot.Mindenki visítani kezdett.
-Tőlem aztán, Oli azt csinálsz, amit akarsz!-fintorogtam, s megkerestem a dalt. Elindítottam, közben pedig Oli énekelt...
Telefonom csörgése zavarta meg a próbát. Vajon ki kereshet? Marci. Biztos a labda miatt...
-Most hazamehettek!-mondtam, s arrébb vonultam, hogy fel tudjam venni.-Szia Marci.
-Elfelejtetted!-mondta szomorúan.
-Mit?-vontam fel szemöldököm.
-Azt, hogy ma leviszel Dunakeszire a táborba!
-Fhuu. Mindjárt ott vagyok!-majd kinyomtam.-A francba!
Tökre elfelejtettem!El voltam foglalkozva magammal!Szánalmas egy testvér vagyok! Most hogy viszem el? Az a tábor a mindene...
-Mi a baj?-kérdezte Oli.szemében láttam, hogy segítene...
-Semmi sok!Semmi olyan amihez közöd lehetne!-feleltem, kissé nagyon durván.
-Pedig segítenék, de ha nem akkor nem!-indult meg kifele.
-Várj!-vissza fordult.-Van autód?
-Igen... miért?
-Segítesz?
-Persze!Szívesen!-ilyet sem hallani minden nap Olivértől.
-Akkor gyere!-vettem el a telómat, s kimentem
-Mit kell segítenem?
-Le kéne vigyél engem és Marcit Dunakeszire.
-Semmi gond!Pattanj be!-mutatott a fekete BMW-re. Beültünk. Beindította, s rálépett a gáz pedálra. Leadtam a címet, majd hátradőltem.
-Miért segítesz?-néztem rá.
-Nem vagy te olyan gonosz! Bence, meg felnőtt. A maga ura!Azt csinál amit akar, és mi nem szólhatunk bele...
-Kösz... De.. én nem tehetek róla, hogy.. ilyen barom vagyok!
-Miért lennél az?
-Mert túl hamar megszeretem az embereket!
-Te.Túl hamar, megszereted az embereket?! Nehéz elhinni!
-De igaz! Én.. nem az vagyok.. aki otthon van veletek! Csak részben! Én olyan vagyok, amilyen Marcival voltam... Csak mindenki mást vár el tőlem, így nehéz az igazi énem mutatni... Basszus!Én és a nagy szám!-röhögtem...
-Nem mondom meg senkinek!És.. miért is utálsz?
-Miért? Mert te is az olyan Hmm én vagyok a leghelyesebb pasi a világon!A szőke fejemmel hódítok! Ááh Oli , te olyan vagy mint minden pasi! Ezért utállak.
-De nem is ismersz!
-De nem is akarlak!
-De megfogsz!
-Honnan vagy te olyan biztos ebben?
-Tudom és kész!Az én szőke fejem is szokott gondolkodni, nem mindig a kaján jár...-ebbe már röhögött.
-Hazudsz! Olivér hazudsz!-nevettem...
Megjöttünk. A lakóház kissé régi volt. Jó pár évtizedet megélt már. A falak kopottak voltak. Mégis a gyerek zsivaj mindent elfelejtet. A közös udvaron egy srácot véltem felfedezni. Focizott. Egy elégedett mosoly jelent meg az arcomon. Észrevett. A padon lévő cuccokkal felém igyekezett.
-Szia Mercédesz!
-Szia öcskös. És még egyszer nagyon sajnálom!-borzoltam fel haját.
-Semmi.Ő ki?-mutatott a hátamnál álló szöszire.
-Olivér...
-A barátod?
-Még szép, hogy nem! Inkább meghalok, minthogy a barátom legyen!-nevettem fel kínosan. Mindhárman nevettünk. Olivér is így gondolja. Még szép!
-Nem jössz be? Dóra palacsintát készített.
-Nem, nincs kedvem találkozni a vén szipirtyóval.
-Nem is vén. Nagyon is kedves.Mindegy! Nem éri meg veled veszekedni. Bepakolsz?-bólintottam.-Oké.Elköszönök, és mehetünk is!-majd befutott.
-Aranyos gyerek!-ragadta meg az egyik bőröndöt.
-Dávidra üt!-sóhajtottam.
-Kire?
-A bátyámra... -haraptam ajkaimba.
-Oh. mi van vele?
-Elköltözött az ország másik felébe. 4 éve már.De nem érdekel mi van vele! Nélküle is megvagyunk...
-Sajnálom..
-Nem kell! Mondom . Megvagyok nélküle is... Remélem..
-Mercédesz!-hallottam meg apám rekedtes hangját. Mikor rá néztem , könnycseppek szöktek a szemembe.A csomagok kiugrottak a kezemből, és én futottam.Apám karjaiig meg sem álltam. Olyan rég láttam...
-Hiányoztál...
-Jajj lányom! Hisz mindig itt voltunk!
-Tudom, de én nem voltam nálatok ezer éve!
-Pedig ajtónk mindig nyitva vár téged!
-Megyünk?-kisöcsém hangja mosolyra késztetett.
-Persze!Akkor mi most megyünk!
-Oké.De egyet árulj el!-mosolyodott el apám.
-Nem , nem vagyok együtt a szöszivel!-nevettem. Ezt az egyet árulj el dumát, általában a pasis ügyeknél használta.
-Pedig szépek vagytok együtt.
-Szép álom apa. De nem fogok együtt lenni vele soha!-nevettem, majd elmentünk.
Az út szép csendben telt. Még a légy zümmögését is lehetett hallani. Na jó nem. Csak azt, ahogy Oli hasa jó párszor megkordult. És mi tagadás , az én hasam is kissé üres volt... Odaértünk Dunakeszire. Szorosan megöleltem a kis öcsémet, majd hazaindultunk. Az út addig csendben telt el, ameddig nem keveredtünk dugóba az autópályán. Imádom Magyarországot. Mindig akkor kerülök dugóba, amikor nem kéne. Oli idegesen dudált.
-Szerintem anélkül is tudják, hogy előre kell menni!-mondtam, amikor hosszú percekig lenyomva tartotta a dudát.
-Ezt nem hiszem el!A francba!
Egy hangos robbanás félét hallottunk.Az autó nehezen ment.Oli lehúzódott a szélére az útnak.
-Mi történt?-kérdeztem, miután mindketten kiszálltunk az autóból.
-Defekt.A francba!Defekt!-zene füleimnek.A rém álmom zenéje. Ekkora szerencsétlenséget!-Hívok egy szerelőt.-alig hogy kimondta, a füléhez tartotta a telefont.-Haló?-szünet.Igen egy autó szerelőt szeretnék .-szünet.-Az M3-masra. -szünet.-Fekete BMW. Biztos megtalálják. -szünet.-Viszlát.
-Na mi van?-kérdeztem.
-10 perc és idejönnek.
-Ezt nem tudom itt és most megjavítani.Azt ajánlom, hogy visszaviszem önt, és barátnő...-kezdett bele.
-Nem a barátnőm!-javította ki Oli.
-Akkor önöket Dunakeszire, és ott egy szállodában elszállásolják önöket. Holnap pedig vissza is mehetnek Pestre.
-A francba!-hagyta el számat ez a csodaszép szó.
-Oké.Akkor vigyen be!-mondta Olivér.
Beültem a furgonba. Addig a szerelő és Oli feltolta a hátsó részre az autót. 10 perc múlva beültek és már száguldottunk is. Csak egy a baj. Hogy nem Pestre, hanem vissza Dunakeszire. Sajnos! Én nem akarom a szöszivel egy helységben tölteni az éjszakát. Remélem, hogy külön szoba lesz...
A szálloda inkább egy motelhez hasonlított. Persze.. én öt csillagos szállodára számítottam. Természetes, hogy nem így lett... Bementünk.A recepción egy húszas éveiben járó fiatal hölgy állt.
-Szobát vennénk ki.-jelentette ki Oli.
-Egyben vagy külön?
-Külön!-vágtam rá gyorsan.
Elkezdett keresgélni. 5 percig bújta a laptopot. Mi meg csak tétlenül álltunk ott...
-Sajnálom de csak egy szobában tudjuk önöket elszállásolni.
-Az.. is megfelel!-hadarta a mellettem álló. Valamit szívhatott a gyerek, mert ez rohadtul nem jó.
-A csomagjaitokat vigyük fel?
-Hagyd!Majd felvisszük mi!-mondtam, s megindultam a lépcső felé. Oli elvette a kulcsokat, s jött velem.-Tudod, hogy ez így nem jó!
-Persze, hogy tudom!De van más választásunk?
-Igazad van!Valahogy csak kibírom!-vontam vállat.
Megérkeztünk a 20. szoba elé. Kinyitottuk az ajtót. Mikor beléptünk, egy.. nagyon nem várt dolog fogadott.Egy szép hatalmas nagy ágy... EGY szép hatalmas nagy ágy.
-Ezt nem hiszem el!-nevetett fel kínosan a szöszi.
-Nem fogok veled egy ágyban aludni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése