Nagy Mercédesz
Szívem a torkomba ugrott, azt hittem hogy álmodok és semmi sem valós ami történik. Nem akartam elhinni hogy Bence puha kezei a szememnek adtak takarást és hogy ott állt a hátam mögött tőlem miniméterekre. Sok minden megfordult akkor a fejemben. Nagyon félve siettem a megbeszélt helyre még is megnyugodtam amikor Bence megérintett. Féltem hogy valami baja eshetett és hogy talán soha többet nem láthatom.
Nem tartottam attól hogy valami eldugott helyre akar vinni és valami rosszat szeretne tenni, mert ismerem már annyira hogy tudjam ő ilyenre nem lenne képes.
Bence húzott maga után, én pedig engedelmeskedtem neki mint egy pincsi kutya a gazdájának. Nem sétáltunk sokat, hamar megálltunk így gondolom megérkeztünk oda, ahová gondolta. Lassan kikötötte a kendőt így már egyáltalán nem takarta semmi sem a szemvilágom. Boldog voltam..nem tudom miért de legszívesebben ugráltam volna örömömben vagy a nyakába ugrottam volna azt ordibálva hogy "szeretlek".
- Ez..mi?- Amint megláttam a hotelt ami előttünk állt, megszólaltam mert nem bírtam ott szó nélkül állni mellette. Sejtettem hogy ez valami kiengesztelő meglepetés vagy hogy itt velem szeretne tölteni egy kis időt, de ezt mind az ő szájából akartam hallani.
- Csak gyere! - Megrántva kezemet mosollyal az arcán újra húzni kezdett. A hotelbe indultunk.
Mikor beértünk Bence a recepcióhoz sietett, én pedig mint valami szobor megálltam a bejáratnál. Mosolyogva beszélt valamit a pult mögött álló húszas éveiben járó lánnyal. Idegesített ahogyan mosolygott rá. A lány biztosan ismeri hiszen elég nagy hírneve van. Beszéltek vagy három- négy mondatot a lány jó néhányszor rám nézett gondolom elég feltűnő volt hogy ott állok a bejárat előtt magamban őket bámulva. Minden letisztult előttem mikor Benny rám mutatott majd lepacsizott a lánnyal.tehát ismerik egymást.
Hosszú léptekkel haladt felém, a mosolya még mindig csodálatos volt. A benti lámpa fénye az arcára sütött mely gyönyörű szép ragyogást adott neki.
- Gyere! - A kezében lévő kulcsot zsebre vágta és kezemet megfogva elsétáltunk a szobához amelyet ezek szerint Bence kivett.
A szoba ajtóra a 69-es szám volt kitéve. Ekkor jutott el a tudatomig hogy kettesben kell lennünk egy szobában. Ez nem is lenne baj, otthon is egy szobában kellett néhányszor aludnunk de..ez egészen más.Nem akarom hogy ez is úgy végződjön mint az Angol romantikus filmekben, hogy boldogságot okoznak egymásnak de a fiú mégis fájdalmat ad a lánynak. Bence még nagyon sok mindent nem tud rólam és az egyik legnagyobb titkomat nem is most fogja megtudni.
Beléptünk a szobába, nem ért meglepetés egy hatalmas franciaágy foglalt helyet mellette éjjeliszekrénnyel és lámpával. Finom illat volt odabent, tetszett hogy volt virág az asztalon.
- Tetszik?- Rám nézett Benny gyönyörű szép barna szempáraival majd közelebb lépett hozzám és megpróbált átkarolni, de eltoltam magamtól mert csak az volt a fejemben hogy közel engedem őt magamhoz és meglesz az első alkalom.
Értetlenül nézett rám, megbántódott képpel. Nem akartam hogy szomorú legyen, de azt sem akartam hogy tudja ezt az ártatlan oldalamat is.
Újra próbálkozásba kezdett és két tenyerét az arcomra vezette. Melegség járta át egész testem még sem tudtam neki hagyni hogy továbbra is hozzám érjen. Nem tudom hogy miért, hisz nem egyszer érintett már meg...csak hát a tény hogy hotelben vagyunk, hetekig nem beszéltünk és az hogy egy olyan szobát bérelt ki amelyben egyetlen egy franciaágy van...
- Mi a baj? - Kezeit levette rólam mikor elnyomtam magamtól. Nem moondtam neki kérdésére semmit, pedig volt annyi kérdezni valóm. Mint például hogy drogozik e, vagy hogy most mi ez az egész hogy hogy telt ez a néhány hete esetleg hiányoztam e neki..- Mercy!! Mi a bajod? - Vett egy nagy levegőt majd folytatta.- Ezt az egészet neked csináltam! Hogy megtudjuk beszélni a dolgokat. Eddig azért nem hívtalak és nem mentem haza, mert...- Hangja elcsuklott arca pedig könnyes lett. A szívem megszakadt hogy így látom, meg sem tudtam tenni semmit..lefagytam.- Elvonóra jártam. Muszáj volt mert visszaestem oda ahol két évvel ezelőtt voltam..
- Bence..- Könnyel áztatott szemeibe néztem és letöröltem egy könnycseppet arcáról.- Ezt mind miattam csináltad..De mért? Tudod hogy hogyan érzek irántad, akkor miért?
- Mert...
Bence húzott maga után, én pedig engedelmeskedtem neki mint egy pincsi kutya a gazdájának. Nem sétáltunk sokat, hamar megálltunk így gondolom megérkeztünk oda, ahová gondolta. Lassan kikötötte a kendőt így már egyáltalán nem takarta semmi sem a szemvilágom. Boldog voltam..nem tudom miért de legszívesebben ugráltam volna örömömben vagy a nyakába ugrottam volna azt ordibálva hogy "szeretlek".
- Ez..mi?- Amint megláttam a hotelt ami előttünk állt, megszólaltam mert nem bírtam ott szó nélkül állni mellette. Sejtettem hogy ez valami kiengesztelő meglepetés vagy hogy itt velem szeretne tölteni egy kis időt, de ezt mind az ő szájából akartam hallani.
- Csak gyere! - Megrántva kezemet mosollyal az arcán újra húzni kezdett. A hotelbe indultunk.
Mikor beértünk Bence a recepcióhoz sietett, én pedig mint valami szobor megálltam a bejáratnál. Mosolyogva beszélt valamit a pult mögött álló húszas éveiben járó lánnyal. Idegesített ahogyan mosolygott rá. A lány biztosan ismeri hiszen elég nagy hírneve van. Beszéltek vagy három- négy mondatot a lány jó néhányszor rám nézett gondolom elég feltűnő volt hogy ott állok a bejárat előtt magamban őket bámulva. Minden letisztult előttem mikor Benny rám mutatott majd lepacsizott a lánnyal.tehát ismerik egymást.
Hosszú léptekkel haladt felém, a mosolya még mindig csodálatos volt. A benti lámpa fénye az arcára sütött mely gyönyörű szép ragyogást adott neki.
- Gyere! - A kezében lévő kulcsot zsebre vágta és kezemet megfogva elsétáltunk a szobához amelyet ezek szerint Bence kivett.
A szoba ajtóra a 69-es szám volt kitéve. Ekkor jutott el a tudatomig hogy kettesben kell lennünk egy szobában. Ez nem is lenne baj, otthon is egy szobában kellett néhányszor aludnunk de..ez egészen más.Nem akarom hogy ez is úgy végződjön mint az Angol romantikus filmekben, hogy boldogságot okoznak egymásnak de a fiú mégis fájdalmat ad a lánynak. Bence még nagyon sok mindent nem tud rólam és az egyik legnagyobb titkomat nem is most fogja megtudni.
Beléptünk a szobába, nem ért meglepetés egy hatalmas franciaágy foglalt helyet mellette éjjeliszekrénnyel és lámpával. Finom illat volt odabent, tetszett hogy volt virág az asztalon.
- Tetszik?- Rám nézett Benny gyönyörű szép barna szempáraival majd közelebb lépett hozzám és megpróbált átkarolni, de eltoltam magamtól mert csak az volt a fejemben hogy közel engedem őt magamhoz és meglesz az első alkalom.
Értetlenül nézett rám, megbántódott képpel. Nem akartam hogy szomorú legyen, de azt sem akartam hogy tudja ezt az ártatlan oldalamat is.
Újra próbálkozásba kezdett és két tenyerét az arcomra vezette. Melegség járta át egész testem még sem tudtam neki hagyni hogy továbbra is hozzám érjen. Nem tudom hogy miért, hisz nem egyszer érintett már meg...csak hát a tény hogy hotelben vagyunk, hetekig nem beszéltünk és az hogy egy olyan szobát bérelt ki amelyben egyetlen egy franciaágy van...
- Mi a baj? - Kezeit levette rólam mikor elnyomtam magamtól. Nem moondtam neki kérdésére semmit, pedig volt annyi kérdezni valóm. Mint például hogy drogozik e, vagy hogy most mi ez az egész hogy hogy telt ez a néhány hete esetleg hiányoztam e neki..- Mercy!! Mi a bajod? - Vett egy nagy levegőt majd folytatta.- Ezt az egészet neked csináltam! Hogy megtudjuk beszélni a dolgokat. Eddig azért nem hívtalak és nem mentem haza, mert...- Hangja elcsuklott arca pedig könnyes lett. A szívem megszakadt hogy így látom, meg sem tudtam tenni semmit..lefagytam.- Elvonóra jártam. Muszáj volt mert visszaestem oda ahol két évvel ezelőtt voltam..
- Bence..- Könnyel áztatott szemeibe néztem és letöröltem egy könnycseppet arcáról.- Ezt mind miattam csináltad..De mért? Tudod hogy hogyan érzek irántad, akkor miért?
- Mert...
Vavra Bence
Nagyon nehezen szedegettem össze a szavakat de muszáj voltam neki elmondani hogy mi történt velem az elmúlt időkben. Kénytelen vagyok beszélni a múltamról és azokról az időkről amikre nem vagyok büszke..
- Mert...- Nem tudtam hogy kellene folytatnom.
- Bence.. Tudod mit? Nem érdekel.- A földre pillantott majd újra rám.- Sajnálom az elmúlt pár hetet és téged is..De tudnod kell hogy hiányoztál míg nem láttalak..- Egy mosoly kúszott a számra mikor azt mondta hogy hiányoztam neki. Reméltem hogy most végre fogadja közeledésem, így dereka köré fontam egyik karomat. Szerencsére ezt most hagyta. Szorosan magamhoz húztam oly annyira hogy minden testrészünk érintkezett egymáséval. Két karjával átfogta a nyakam miközben szemembe nézett. Kényeztetni akartam őt. Hetekig nem láttam és megérdemelte.
Nyakához hajolva meleg lágy puszikat hintettem neki oda, szabad kezemmel pedig felfedező útra indultam. Csípőjétől lefele haladtam, majd fenekénél álltam meg. Nyakát kicsit oldalra döntötte hogy jobban hozzáférhessek erősen szívni kezdtem és fenekébe is belecsíptem játékosan, de ő tiltakozóan megbökte a fejem, bár nem értem miért mert ez nem fájdalmas dolog sőt, kellemes érzés!
- Bence..Most te...- Kérdően nézett rám, de mondatát nem fejezte be. Mondjuk nem is baj, a nélkül is tudtam hogy tudja mit tervezek.
Újra nyakához hajoltam és ugyanazon a ponton mint az imént megszívtam. Éreztem számban meleg vérét.
- Igen..Szeretnélek boldoggá tenni.- Súgtam fülébe.
. Talán nem a "boldoggá tenni" jelzőt kellett volna használnom hanem a "kiszeretnélek elégíteni" kifejezést mert ez volt a tervem, de ő szerintem így is vette a lapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése