31.Fejezet

                                                  Vavra Bence 

Nem gondoltam semmire, az ideg szinte elvette az eszemet. Nem tudtam a számomra legtökéletesebb lányt, más mellett elképzelni..A magas, barna hajú srác, a földön csiklandozta, belül már teljesen összetörtem és nem bírtam uralkodni magamon.
 A mellettem álló Olivérre néztem ki szintén Mercédeszt nézte, aztán elmosolyodott.
- Milyen boldog..
- És nélkülem..- hajtottam le a fejem és ekkor rádöbbentem, felesleges volt ide utaznom.- Induljunk haza.
- Már? Ennyi? Befejezted? Feladod? Hol van a never give up, szlogen?- halmozott el kérdésekkel a szöszi barátom. Nem is tudtam, hogy magyarázzam el neki..Csak elindultam az autó felé megvártam még beül majd elhajtottunk. Sokat agyaltam, hová menjünk végül beadtam a derekam a gonosz oldalamnak. Úgy éreztem, végre nekem is jár ezek után egy kis szabadság úgy, mint az összes többi velem egykorú férfinak. Barátnőm ezúttal már nincs, szabad vagyok.
- Akkor most bulizunk?
- Igen! Menjünk!- mosolyogtam Olivérre majd bementünk a szórakozó helyre.
  Milliónyi lány és fiú táncolt, ült, ivott vagy a kisebbik része már részegen barangolt. A lányok nagy része csinos, aranyos és kívánatos volt. Sokan megfigyeltek, talán csak a hírnevem miatt, de ez nem számít. Olivér szólt, hogy ő megy és kér inni. Én addig leültem a sarokban lévő kanapéra és néztem a bulizókat. Tudtam, hogy el kell magam engednem és nem Mercédeszre gondolnom.
   Láttam, ahogyan egy rózsaszín miniruhás lány mellém totyog a tűsarkújában. Még magánál volt. Nem az ital, hanem a parfüm érződött rajta, mely kellemes volt. Leült mellém, két centi távolságot sem hagyva. Elmosolyodtam amikor rám nézett és barna haját oldalra csapta.  Hosszan figyeltük egymást, rádöbbentem, hogy ez a lány valami elképesztő gyönyörű. Barna nagy szemei, rózsaszín ajkak, tökéletes bőr, egy nagyon kevés smink és mégis elbűvölő..
- Mi a neved?
- Emma..- vigyorgott.- Te pedig Vavra Bence.
- Igen, igen..Ismertség..- sóhajtottam, kicsit szokatlan, hogy mindenki ismer..De tényleg, minden helyen felismernek..Ebben az a jó, hogy nem kell magyaráznom ki vagyok..Viszont a hírnévvel járó gondok azok zavarók..Mondjuk, még nem tapasztaltam annyira..
- Azért jó neked..Mindenhol felismernek..Mindenki szeret..- mosolygott, mire a szívem sajogni kezdett. Az utolsó mondatra eszembe jutott Mercédesz, kit nem rég még láttam, de tudom, hogy nem lehet velem mert nem akar továbbá engem..El kell felejtenem.
   Egy kénszer mosolyt varázsoltam arcomra majd megpillantottam mosolygós arcát Olivérnek. Épp az italokat hozta. Csak kettőt, de meglepő módon letette mindkét Viskit az asztalra..
- Igyátok. Én majd jövök!- intett le, s el is ment.
- Egészségedre!- adtam az italt Emma kezébe aztán lassan lekortyolgattuk mindketten. Nem volt egyikünk sem becsiccsentve, mégis elkapott a kísértés mikor Emma felállt és lehajolt a fülbevalójáért amit elejtett...Formás feneke, csinos teste, aranyos mosolya az őrületig kergetett..Gerjedtem rá.
- Kicsit hangos a zene..- kiabáltam túl a számomra jelentéktelen zenét.
- Az..- ráncolta homlokát..
- Nem megyünk el a szemben lévő hotelbe?- kérdeztem, mire beleegyezően vállat húzott.

Ugyan foglalatunk hotelt, de olyan volt, mintha egy idegennel lettem volna összezárva. Semmi kedvem nem volt megérinteni vagy puszival behinteni testét. Ha megtudtam volna tenni, akkor sem tiszta szívből csinálta, volna, hisz a szívem egyik része még mindig Mercédesznél nyugszik és nem tudom őt elfelejteni mert szeretem teljes szívemből. Nehezen, tudom most már nélküle elképzelni a jövőt. Nincs mit tagadnom, ő a mindenem még mindig. Még akkor is ha más sráccal hancúrozik éppen.
  Emma leült mellém az ágy szélére, újra nem hagyva egy cseppnyi távolságot sem. Nem zavart, nem gondoltam hogy ő kezdeményezni szeretni..De mégis! Tenyerét combomra simította, tűrtem neki. Aztán mikor megcsókolta nyakam, nem bírtam! Ugyan már! Mercédesz is csinált már ilyet, de olyankor egészen mást éreztem. Felforrósodott egész testem, örömömben ugrálni tudtam volna, vágytam a folytatásra..Viszont most, semmi! Arra vágyom csak, hogy abbahagyja én pedig valahogy hazamenjek.
- Bence...- suttogta. Miért nem rázott ki jól esően a hideg? Miért nem érzem úgy, folytatnunk kell? Hogy lehet az, hogy olyan, mintha csak egy ismeretlen személy véletlen ért volna hozzám?
Azért, mert még mindig Mercédeszre vágyom..Az ő csókjaira, érintéseire, hangjára..Látványára..Ő kell nekem!!! Még is el kell felejtenem!