25. fejezet

Nagy Mercédesz

Két hét. Két teljes hét telt el azóta, hogy újra benne vagyok abban a bandában, amiben nem kéne legyek.  Két teljes hét óta nem láttam a családomat, sem a barátaimat. A cuccaimat is elhoztam Anitától, s felköltöztem Petrához. Hogy miért? Az egyszerű. Azért, mert máshol megtalálhat. És semmi kedvem nincs hozzá. Bármennyire is akarom, bármennyire is vágyom arra, hogy gyengéden magához húzzon, majd hasán pihenve elnyomjon az álom, nem lehet. Már nem bízom benne. Megmutatta azt, hogy ő nem csak az az édes srác, aki annyira tündérién tud rám nézni, és annyira édesen mosolyog, hogy az már fáj. Ő egy normális pasi, aki kihasználja  a szerelembe esett lányt, lefekteti őt, majd eldobja őt a francba.

-Min gondolkozol?-Petra hangja ébresztett fel gondolkodásomból. 

-Inkább kin.-húztam el számat. Még rá gondolni is rossz. Rossz azért, mert ha arra gondolok, hogy milyen jó is volt vele, az már fáj. 

-Értem. Még mindig azért a Bence gyerekért fáj a fejed?  Hagyd már békén őt a francba! Hülye volt, mert  eldobott!
-Talán. De ebben én is nagy szerepet játszottam.
-Hogy érted ezt?
-Úgy hogy nem kellett volna otthagynom.
-De ő csalt meg ember!-emelte fel a hangját, ami miatt meg is értem, hisz igaza volt. -Tudod mit? Menjünk el buliba.
-Nem rossz ötlet.
-Úgyis olyan vagy, mit egy nyúzott patkány, szóval megérdemled! -erre a kijelentésére nevetnem kellett.
Felállt mellőlem , majd elkezdte kidobálni a szekrényéből a ruhákat, közben pedig elismételte az "ez sem jó " -szavakat nagyjából hússzor, amikor megragadt egy ruhát, majd megragadta a kezem, felállított, elém tartotta, és a tükör elé állított.
-Tökéletes!-mondta elégedetten.
-De.. -húztam el a számat.
-Semmi de! Felveszed! Nem vitázok!
Nem tudtam más mit tenni, hisz Petrával értelmetlen veszekedni. Felkaptam magamra a ruhát, majd a fekete cipőt. Leültem a székbe, majd megkértem Petrát , hogy fonja be a hajam. Egy két virágos csatot is belehelyezett. A végeredmény csodás volt. De komolyan. Elsőnek érzem magam nőnek. És ez felemelő érzés.
-Csodaszép vagy. -jegyezte meg Petra.
-Pont mint te. Na de menjünk.
Elindultunk a szokásos helyre. Az úton csak röhögtünk. Látszólag én is örültem. De belül... ordítani tudtam volna.  Hogy miért? Az egyszerű. HIÁNYZIK! Minden egyes porcikája hiányzik. Minden érintése, minden mondata, minden egyes nap, amelyet vele töltöttem el. Hogy miért? Talán mert szeretem? Igen, még mindig szeretem, ehhez kétség sem fér hozzá. De valami azt súgja, hogy nem szabad ! Mert megint átver, becsap, megaláz. Talán igaza van.. Vagy talán mégsem?

Odaértünk a klubhoz. Elkérték a személyinket, amiket meg is mutattunk, majd bementünk a helyiségbe. Rendeltünk egy italt, majd el is fogyasztottuk azt.

Nagyjából 11 lehetett, és én nem voltam magamnál. Azt hiszem túl sokat ittam. Vagy csak egy icipicikével többet a kelleténél.

Végignéztem a tömegen,s egy bizonyos ponton megállt a szemem. Ő volt ott. Szívem a torkomban dobogott. Egy határozott mozdulattal elindultam felé.  Valaki nekem jött, és egy pillanatra levettem Benny-ről a tekintetem, és máris eltűnt. Hova tűnhetett? Ilyen hamar, nem tűnhet el senki. Lehet hogy kiment. Muszáj megkeresnem.

Az ajtó felé vettem az irányt, majd kimentem. A hideg szél csípni kezdte csupasz bőrömet. Érezni kezdtem az alkohol hatását. Testem szédülni kezdett, majd elvesztette önuralmát, és elestem..volna, viszont valaki kifogott. Keze gyengéden simult hasamhoz. Magához húzott, s el nem engedett. Gyengéden simultam testéhez.Valahogy biztonságban éreztem magam. Éreztem ahogy szív verése egyre gyorsabb. Tudtam hogy ki az.
De... nem! Nem tehetem, hogy a nyakába ugrom, s össze vissza csókolom. NEM! Hisz.. ő, utál...
-Mercédesz, jól vagy?-suttogta gyengéden fülembe.
Minden félelmem afelől, hogy utál, elillant, s már csak azt éreztem, hogy ő is szeret.
Egy apró puszit hintett nyakamra, amitől a pulzusom az egekbe szökött. Két hete. Két hete várok arra, hogy ezt tegye.. És most megkapom!